Gosztonyi Gábor: az oktatás nagyobb rendszer annál, hogy az ötleteléseket élőben próbáljuk ki

A tanév rendjéről szóló rendelet később jelent meg a szokásosnál, de végül csak kiadták. Az iskolák azonban a tanévvel kapcsolatban sok mindent még nem tudnak. Mi az, ami miatt teljes bizonytalanságban vannak a következő tanév előtt?

A bizonytalanság legfőbb oka a folyamatosan növekvő pedagógushiány.  A sztrájkbizottsági tárgyalások két nyári fordulója következményeként azt látjuk, hogy miután azokon a bérek rendezése ügyében nem történt előrelépés, egyre több dolgozó elégelte meg ezt a kormányzati hozzáállást. A pedagógusok tömegével mondanak fel. A Pedagógusok Szakszervezetéhez (PSZ) sorra érkeznek azok az információk, hogy viszonylag jó nevű gimnáziumokban, de más közép- és általános iskolákban is tömegesen adják be a felmondásukat a tanárok. Most már nem egy-ketten távoznak, hanem többnyire hatan-nyolcan, de volt olyan iskola is, ahol 15 tanár állt fel, és mondta azt, hogy nem óhajtja elkezdeni a tanévet. Ez a legnagyobb probléma. 

Elindul az oktatás szeptember 1-jén?

Biztosan, de hogy milyen körülmények között, és mekkora terhelés vár azokra a kollégákra, akik maradnak a pályán, azt nehéz előre megjósolni.

Minden egyes iskolában így lesz? Mert arról is lehetett hallani, hogy a kisiskolákat összevonják…

Eddigi információink alapján semmilyen, a kisiskolák összevonására vonatkozó jogszabály nem jelent meg. Ez megint csak egy ötletelés lehetett, hiszen az összevonás nem megy egyik pillanatról a másikra. Ha az iskolák összevonásáról döntenek, akkor ki kell jelölni egy vagy két olyan intézményt, ahová a diákokat és a pedagógusokat átveszik, és gondoskodni kell az iskolába való eljutásukról is. A sajtó beszámolója szerint pedig sok helyen az önkormányzatoknak és tankerületeknek le kellett mondaniuk a magas üzemanyagár miatt a saját iskolabuszukról. Most a Volán-társaságokkal próbálnak meg egyezkedni, hogy a menetrend szerinti járatokra fölférjenek majd azok a diákok, pedagógusok, akik kénytelenek más településre iskolába járni. 

Milyen problémával találkoznak még?

Ami túlmutat a pedagógusok gondjain, és a szülők részéről lehet probléma, az a tanszereknek, illetve az iskolához szükséges felszereléseknek a 30-50 százalékos hirtelen áremelkedése. Ezeknek a plusz kellékeknek, mint a toll, ceruza, radír, ilyen füzet, olyan füzet, színes papír – ami ugyan csip-csup dolognak tűnik – nagyon megemelkedett az ára. Az a két-három gyermekes család, amelyiknek nincs milliós havi jövedelme, bizony meg fogja gondolni, hogy miből mennyit vegyen, hol tudja azt a legolcsóbban beszerezni. Az rendben van, hogy a minősíthetetlen ingyenes állami tankönyvek időben megérkeztek, ez nagyon jó, csakhogy a diákok és a pedagógusok ezek nagy részével nem tudnak mit kezdeni. Ezenkívül probléma lehet – amit most egyelőre még titkolnak, de a háttérben jönnek róla információk – a koronavírus-járvány újbóli fellángolása. Azt tudjuk, hogy az oltottság valamit jelent, de azt nem, hogy ősztől milyen szinten fut megint fel a járvány. Elképzelhető, hogy emiatt több helyen akadozni fog a jelenléti oktatás. 

Akkor mi következik? Online oktatás?

Ha valaki részletesen elolvasta az elég késve megjelent rendeletet a tanév rendjéről, abban lehetőségként benne van az online oktatásra való átállás, ha bármilyen nehézség lép fel – itt a Covidra és az energiaválságra is gondolhatott a jogalkotó. Ez persze újabb kérdéseket vet fel. Már olvashattunk arról a lapokban, hogy egyes iskolák felhívást küldtek a szülőknek, hogy támogassák a gyermekük iskolába járását, és ha tudnak, járuljanak hozzá az esetlegesen magas rezsiköltségekhez. (Csak zárójelben teszem hozzá, szakszervezeti vezetőként nekem erről az jut eszembe, hogy a kormány is közreadhatna egy felhívást a társadalomnak, dobják már össze a pedagógusok béremelését is. Egyébként is „összedobják”, hiszen az adójukból kellene tisztességesen megfizetni az oktatásban dolgozókat.)

Az iskolák fel vannak készülve az online oktatásra? Történt ebben bármi is azóta, amióta a pandémia miatt már bevezették, és akkor sem ment túl könnyen?

Semmi olyan nem történt, ami áttörést jelentene a digitális oktatásban. Nem beszélve arról, hogy azoknak a pedagógusoknak a jelentős része, akik a ’19-’20-as tanév második és a ’20-’21-es tanév első felét online „nyomták végig”, már nincs a pályán. Vagy nyugdíjba mentek, vagy elhagyták az iskolákat. Úgyhogy most új kollégáknak kell megtalálni az utat az online oktatáshoz. Egyébként egy sokkal húsba vágóbb kérdés is következik az online oktatásból. Senki nem gondolhatja ugyanis komolyan – és azt reméljük, hogy a kormány sem teszi –, hogy a rezsiárak növekedésével az oktatásban dolgozók majd a megalázóan alacsony pedagógusbérből ki fogják fizetni azt a többletköltséget, ami az ő otthon tartózkodásukból, otthoni tanításukból fakad. Hiszen, ha online oktatást rendelnek el, az azt jelenti, hogy a pedagógusoknak a saját lakásukban jelentősen megemelkedik az energiaköltségük. A következő probléma, hogy ugyan munkaerőpiaci válság van, de az online oktatás elrendelésével a családból egy embernek biztosan otthon kell maradnia legalább az alsó tagozatos gyerekkel.

Mi lesz az iskolák fűtésével?

Ez az elmúlt napok slágertémája. Az, hogy a fűtéssel mi lesz, hogy az intézmények októbertől, novembertől hogyan fogják tudni a rezsiszámlájukat kifizetni, megint erős kétségeket ébreszt. Azt tudjuk, hogy sem az idei, sem a jövő évi költségvetés egyetlen pluszforrást nem tartalmaz ezeknek a megnövekedett rezsiköltségeknek a fedezésére. 

Végül is hány fokra kell felfűteni a tantermeket?

A munkavédelmi törvényben van egy táblázat, amelyik bemutatja, hogy milyen foglalkozáshoz mekkora hőmérsékletet kell biztosítani. Ott valóban az van, hogy a szellemi munkához – márpedig az oktatás szereplői szellemi munkát végeznek –, 20-22 Celsius fok a kötelező. Kedden délután jelent meg a Belügyminisztériumnak az a cáfoló nyilatkozata, miszerint senki nem mondott olyat, hogy maximum 20 fokig kell a termeket felfűteni. Holott előző nap még Kisfaludy László köznevelésért felelős helyettes államtitkár egy érdeklődőnek válaszlevélben azt írta: a 20 Celsius-fokos hőmérséklet „kielégítése esetén további fűtést nem szükséges biztosítani”, ugyanis ezt a minimális szintet írja elő a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló kormányrendelet. Amelyben tényleg az van, hogy a 20 fok elég. Itt én valami zavart érzek a kormányzati kommunikáció erőterében. Csak az a baj, hogy az oktatás nagyobb rendszer annál, hogy az ötleteléseket élőben próbáljuk ki.

Fafűtés lesz az iskolákban?

A fafűtés erőltetése homlokegyenest ellentmond annak, hogy az idén szeptemberben bevezetik a „Fenntarthatósági fejlődés” tantárgyat. Elég érdekes lesz azt úgy tanítani, hogy valamilyen kormányrendelet, jogszabály lehetővé teszi az erdőirtást, azért, hogy fával tudjanak fűteni. Ez biztos, hogy sok minden, csak nem fenntarthatósági fejlődés. Mivel a tankönyvet nem láttam, arra gondoltam, így könnyebb lesz a kollégáknak oktatni, mert csak azt kell mondani a gyerekeknek: nézzetek körül az országban, na, az nem a fenntartható fejlődés, amit most a kormány intézkedései lehetővé tesznek. 

Azon felmérés végeredményéről, amelyik a tankerületeket kérte, vizsgálják meg, lehetséges-e az iskoláikban a fafűtésre való átállás, lehet tudni valamit?

Semmit nem tudunk róla. Ez egy titkos dokumentum volt, és nagyon prüszkölt az oktatási kormányzat, hogy nyilvánosságra került. Azt tudjuk, hogy a tankerületek konkrétan nem keresték meg az intézményvezetőket, tankerületi szinten folytatták le ezt a felmérést, de ennek az eredményéről semmiféle információnk nincs. Hacsak a szél nem fúj be megint véletlenül egy dokumentumot róla valakinek az ablakán…