Gosztonyi Gábor: az oktatásban a helyzet rossz, de legalább reménytelen

– Lesz-e szeptember 1-jétől oktatás, megvan-e már a tanév rendje?

– Még nem láttuk, hogy megjelent volna.  (Beszélgetésünk után az előző évekhez képest több havi késéssel megjelent a Magyar Közlönyben a a 2022/23-as tanév rendje, amelyet a cikkünk végén közlünk – a szerk.) Egy hete küldtünk levelet az oktatásirányításnak ez ügyben, de az államtitkártól még nem kaptunk választ. Annyit tudunk, amennyit azok a politikusok, akik feltették ezt a kérdést a parlamentben, meg az érdeklődő újságírók, akiknek azt mondták, napokon belül meglesz. Nem tudom, hogy ők a napokat milyen intervallumban mérik. Most már azonban sejtjük a késedelem okát.

– A gázkazánokról a fatüzelésre való átállás?

– Igen. A gázkazánokról való átállásról szóló döntéssel lehet, hogy még várják az időjósok eredményeit, és azon gondolkodnak, bizonyos iskolákban hány hónapos szénszünetet kell elrendelni…

– Egyáltalán van értelme a gázról a fatüzelésre történő átállásnak?

– Az, hogy fatüzelésű kazánra akarnak átállni, több okból érdekes. Egyrészt a rezsi-áremelkedés hatására nem csak a napelemeseket rohanták meg, de már azt is tudni, hogy a tűzifa és a tüzelésre való szénnek a készletei is gyakorlatilag a nullához konvergálnak. Honnan lesz az intézménynek elegendő tűzifája, és hol fogják azt tartani? Talán az udvaron felhúznak majd egy fáskamrát, esetleg, ha nem lesz elég fa, akkor visszatérünk a XX. század első évtizedeinek a gyakorlatához, hogy a gyerekek a könyvek, füzetek mellé egy-két hasáb fát is betesznek, és maguk fűtik az intézményeket? Nem tudjuk, hogy ennek az egésznek mi értelme van. Én ugyan nem vagyok energetikai szakértő, de a szakemberek azt mondják, ha már ilyen átalakításokat terveznek, hosszabb távra sokkal környezetkímélőbb megoldást kellene választani. Hisz a tűzifával való fűtés óriási füstöt és környezetszennyezést okoz. Főleg az iskolák környékén nem kellene a légúti megbetegedéseket okozó egészségkárosító hatású fatüzelés helyett inkább a napelemek felé fordulni vagy a földhőt igénybe venni? Egyébként van ilyen: sajtóhírek szerint a Székesfehérvári Szakképzési Centrumban az intézményeket napelemekkel fogják felszerelni. A saját kalkulációjuk szerint így több millió forintot spórolnak az energiaszámlákon. A másik, amit a szakszervezet lát, hogy miután elfogadták a jövő évi költségvetést, abban nincs fedezete a megemelkedett rezsiköltségnek. Ebből azt szűrtük le, hogy az állam a saját maga által fenntartott intézményeinek működésére sem óhajt elég pénzt biztosítani. Akkor mi a cél?

– Mit gondol, ki fogja az új fatüzelésű kazánok beszerelését finanszírozni, ki fog fűteni, ki fogja a fát beszerezni?

– Nem tudjuk. 2013-ban megcsinálták a központosítást, létrejött a KLIKK, 2017-ben a külön tankerületi központok. Na, de a tankerületi központok csak egy-egy karbantartó céggel szerződtek. Ha ezeket a fatüzelésű kazánokat valóban be akarják üzemelni, akkor minden egyes iskolában kell egy fűtő, aki az adott kazánt működteti. Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy például egy 150 kilométert felölelő tankerületben egy fűtő fog rohangálni az összes intézménybe, hogy befűtsön. És ha egyszerre három helyen van probléma, akkor a „kő, papír, ollóval” vagy pénzérme feldobásával dönti el, hogy melyikhez megy ki? Azért ez nem játék!

– Lesz forró ősz?

– Rajtunk nem múlik, szervezzük. A szakszervezetek nincsenek száz százalékban szabadságon, keressük a megoldásokat. Egyelőre arra várunk, milyen módon tud elindulni a 2022/23-as tanév, mert az elindítása azért elég érdekes lesz. Egyre több olyan információnk van, hogy rohamosan nő azoknak az óvodáknak a száma, ahol több az óvodai csoport, mint az óvodapedagógus, és egyre több általános iskolából is jönnek azok a hírek, hogy kevesebb a közalkalmazottként határozatlan időre kinevezett pedagógus, mint amennyi az osztályok darabszáma. Érdekes lesz, hogy ezekben az intézményekben ki, milyen minőségű munkát fog tudni elvégezni. Rögtön föl is hívnám Kozma Ákos oktatási ombudsman figyelmét: én értem, hogy ő a kormány szócsöveként az oktatás szereplőitől próbálja az Alaptörvényt védeni, de az egy fordított szerep, amit magára vesz. Neki pont a hatalommal szemben kellene az oktatásban szereplőket védenie. Jó lenne, ha ő is nyilatkozna arról, milyen egészségkárosító hatása lehet a fatüzelésű kazánok használatának, megengedhető-e, hogy a diákok és a pedagógusok erősen egészségkárosító környezetben dolgozzanak. Amikor a pedagógussztrájkot szabályozó kormányrendeletet beépítették a köznevelési törvénybe, azt mondta, hogy meg kell találni az arányt, és védeni kell az Alaptörvényben a diákok oktatáshoz való alapjogát is. Akkor a korábban felsorolt intézményekben hogyan tudjuk biztosítani ezt? Azt kellene tudomásul venni, hogy az azonnali, 45 százalékos béremelési igényünk igazából nem öncélú követelés, hanem egy eszköz is ahhoz, hogy a hihetetlen nagy pedagógushiány megoldódjon. A kellő számú pedagógus pedig feltétele annak, hogy az Alaptörvényben meghatározott oktatási jogot minden egyes településen minden egyes gyermeknek biztosítani lehessen.

– Az egyik újság szerint a kormány vállalta, hogy a jelenlegi pedagógusbéreket (amik a képzési formától függően, a diplomás átlagbér 58-66 százalékát teszik ki) felhozza a diplomás átlagbér 80 százalékára. Igaz, 2028-as határidővel…

– És addig ki fog tanítani? Ha azt nézzük, hogy az idén a felvett 6449 diák elkezdi a pedagógus szakokon a tanulmányait, és az a szerencsés helyzet áll elő, hogy mindenki diplomát szerez és a pályán helyezkedik el, akkor se tudják az öregségi korhatárral nyugdíjba menő kollégákat pótolni. Merthogy ők öt év múlva 7900-an lesznek. De tudjuk, hogy a 6449 főből jó esetben 1200-1500 marad a pályán. Mivel az oktatás is egy olyan ágazat, ahol a dolgozók jelentős többsége nő, azt látjuk, a „nők 40-nel” elmenekülnek nyugdíjba – és eszük ágában nincs visszajönni. Egyébként az előbb említett 7900-as számban ők nincsenek benne. És nincsenek benne a meredeken felfelé ívelő számú, pályaelhagyóként aposztrofált pedagógusok se. Egyre többen mondanak fel, és most már letétbe se akarják helyezni a felmondásukat. Teljesen el vannak keseredve, és azt mondják, köszönik, de ők ebből nem kérnek. Jó esetben csak pályát módosítanak, rosszabb esetben az országot is elhagyják. 

– Pontos számot lehet erről tudni?

– Nem. A szakszervezethez hírek jönnek, a kollégák értesítenek bennünket arról, hogy most mondott fel három, öt, hat kollégájuk. Nincs központi adat, nyilván nem is lesz, mert a kormány minden adatot minimum tíz, de inkább ötven évre titkosít. Most már azok az adatok sem nyilvánosak, amelyekből eddig tudtunk tájékozódni. Ezek pedig a kompetenciamérésen az igazgatói kérdőívekből azért nyomon követhetők. Az október 1-jei statisztikai jelentést minden intézménynek le kell adnia. Abból majd október végére, november elejére fogunk tudni pontos adatokat.  

– A PSZ, a szakszervezetek mit várnának jelen helyzetben a szülőktől?

– Azt, hogy küzdjünk együtt – ahogy tavasszal is tettük – azért, hogy a gyermekeink XXI. századi képzést kapjanak. Hogy a jövő munkavállalói föl legyenek vértezve azokkal a kompetenciákkal, amik kellenek ahhoz, hogy majd az életben sikeresen meg tudják állni a helyüket. Mert erről van szó, semmi másról. Rá kéne jönniük a szülőknek, hogy a „közjószágok legeltetése” kevés ahhoz, hogy a gyermekek az életben boldogulni tudjanak. Azért kell nekik is támogatniuk a küzdelmünket, mert lassan tényleg oda fogunk jutni, hogy nem lesznek szaktanárok. Gyerekek úgy végezhetik el a nyolc általánost, hogy nem lesz végzett informatika, kémia, biológia, matematika tanáruk. Valaki majd bemegy és tart valami óraszerűséget, de azért az tudjuk, hogy nem lesz egyenlő a szaktanári oktatással. Bárki bármit mond, a pedagógusság egy szakma. Nagyon kedves, nagyon empatikus hivatás, de emellett egy szakma is. Tehát nem lehet bárkit beküldeni órát tartani.

– A PSZ is készül új dolgokkal, például a polgári engedelmességi mozgalommal. Ez mit takar?

– Miután megpróbálják teljesen ellehetetleníteni a sztrájkot és minden egyéb tiltakozást, arra gondoltunk, hogy betű szerint betartjuk a jogszabályokat. Semmi mást nem csinálunk meg, mint ami benne van az adott iskola pedagógiai programjában. Ami nincs benne, azt természetesen ki lehet adni, de külön munkáltatói utasítást kérünk róla, és azt, hogy tegyék mellé a fedezetet, amit azonnal kifizetnek a többletmunkára. Ha ilyen nincs, akkor nem csinálja meg senki. Az tarthatatlan, hogy egy pedagógus elmegy egy osztállyal két-három napos kirándulásra, és azt senki nem fizeti ki neki, sőt, még magának kell fizetnie a saját ellátását. Az egy dolog, hogy a pedagógus színházba, moziba viszi a gyerekeket, és azt a többletmunkát, hogy a délutánját meg az estéjét is a gyerekekkel együtt tölti, senki nem fizeti meg, de az már nonszensz, hogy még a jegyeket is ő veszi meg a saját pénzéből. Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke írásban válaszolt nekünk, amikor megkérdeztük, milyen elv szerint vonták le a sztrájkolóktól az órabért. Azt írta, hogy minden egyes sztrájkkal töltött óra után másfél órát vont le, mert szerinte ennyi idő kell az órára való felkészülésre, és ha a kolléga sztrájkolt, akkor arra az órára nem is kellett felkészülnie. Ez azért érdekes, mert ha egy kolléga 26 oktatással lekötött órára van beosztva, akkor ő – a KK elnökének nyilatkozata alapján – 39 órát tölt az óra megtartásával és a felkészüléssel. Magyarul egy órája marad, hogy a szülőkkel kapcsolatot tartson, fogadóórát szülői értekezletet szervezzen és tartson, versenyre készítse fel, vagy épp felzárkóztassa a gyerekeket és adminisztráljon. Mi azt mondtuk, ha a kollégák elérték a 40 órát, akkor azt kell mondaniuk, „az én munkaidőm a szerződésem szerint eddig szólt. Ha azt szeretné az intézményvezető vagy a fenntartó, hogy tovább dolgozzam egy héten, akkor tessék munkáltatói utasításban, írásban elrendelni a feladatot, és azt tessék ki is fizetni”. Ez a polgári engedelmesség, a kollégák betű szerint betartják a jogszabályokat, de semmi pluszt nem vállalnak, illetve csak akkor, ha azt azonnal ki is fizetik nekik többletmunkaként.

– Augusztus 10-én lesz a következő sztrájktárgyalás. Mit várnak tőle?

– Pozitív elmozdulás mutatkozik a kormány részéről abba az irányba, hogy értékállóvá kell tenni az oktatásban dolgozók bérét. Szerintem, ha már tudunk arról személyesen beszélni, hogyan gondolják ezt, és hogy állnak a tárgyalások az Európai Bizottsággal, akkor már nem lesz eredménytelen a tárgyalás. Az is elképzelhető, hogy azt mondják: igazatok van, és elkezdődik szeptember 1-jétől a diplomás átlagbér 80 százalékához való felzárkóztatás. Ez elfogadható lenne. 

– Ön hogyan látja, összeomlott már az oktatás? Csak a tetőről hullottak le a cserepek, vagy már a fal is megrepedt?

– Tető már régen nincsen. De ez egy akkora rendszer, hogy látványosan nem fog összeomlani. Már csak azért sem, mert addig, amíg a szülő be tudja vinni reggel a gyerekét egy intézménybe és délután onnan hazavinni, addig számára működik az oktatás. Minőségi oktatás pedig már nagyon régóta nincs. Most már az oktatás alapfeladatainak az ellátása is nagyon nagy probléma, de amíg lesz épkézláb felnőtt, akit be tudnak zavarni a terembe, hogy vigyázzon a gyerekekre, addig fönntartható az a látszat, hogy az iskolákban oktatás, az óvodákban nevelés folyik. Csak az a probléma, ha ezt ilyen szinten engedi el a kormány – márpedig egyelőre ezt látjuk –, a folyamat visszafordítása nagyon nehéz lesz. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra, nem olyan, hogy csettintek egyet, és másnapra 30-40 ezer pedagógus hirtelen megjelenik, és elhelyezkedik a pályán. A 45 százalékos azonnali béremeléssel esetleg vissza lehetne hozni a pályára azokat a kollégákat, akik nem külföldre szaladtak, mert aki valaha is elhelyezkedett ezen a pályán, azt azért tette, mert szereti ezt a hivatást. Valóban kényszerből hagyta el, mert nem tudott belőle megélni. Az azonnali béremelés utáni értékálló bérrendezésnek hosszabb távú hatása is lenne. Ha meg tudnak élni a pályán keresett bérükből, akkor vissza fognak jönni a pedagógusok, és hosszabb távon is elkezdődhet majd a létszámnövekedés. Akkor a felsőoktatási intézményekbe is többen jelentkeznek majd pedagógusszakokra. Ahogy ez megfigyelhető volt addig, amíg a mindenkori minimálbérhez volt rögzítve a pedagógusok alapbére, aztán 2017-től elindult a meredek visszaesés. A helyzet rossz, de legalább reménytelen.