Kijevi üzenet: erős mondat, de hibás stratégia
Diplomáciailag rosszul átgondolt, „szűklátókörű” és kontraproduktív lépés az, hogy az ukrán elnök halálos fenyegetést küldött Orbán Viktornak – véli a Hírklikknek nyilatkozó Kovács János politikai elemző. Szerinte nem szolgálja sem Ukrajna stratégiai érdekeit, sem az európai partnerek elvárásait, amit Volodimir Zelenszkij mondott: ha az Európai Unióban bárki blokkolja az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitelt, az érintett telefonszámát megadja az Ukrán Fegyveres Erőknek, „hadd hívják fel, és beszéljenek vele a saját nyelvükön”. Még azt is hozzátette, hogy nem állítaná helyre a Barátság-kőolajvezetéket. Mindez annak jele, hogy gyorsan nő a politikai feszültség, miközben az olajcsapok elzárása okán kialakult szópárbaj mára egészen szokatlan élességűre váltott.
Az ukrán elnök Orbán Viktor „levadászására” utaló mondata belpolitikai üzenetnek indult, mégis a magyar kormány kommunikációs „aranytartalékává” vált. Miközben Budapesten halálos fenyegetésként értelmezik, Kovács János politikai elemző szerint nem reális, hogy Kijev ténylegesen a magyar vezetés fizikai likvidálására készülne. A kijelentés sokkal inkább egy háborús idegállapotban született, diplomáciailag szűklátókörű retorikai túlzás, amely hosszú távon minden félnek árt.
Zelenszkij egy háborúban álló ország vezetőjeként folyamatos nyomás alatt áll, többször kényszerült a kormány és a vezérkar átalakítására, a korrupció miatt személycserékre, így pozíciójának stabilitása sem magától értetődő. Ebben a helyzetben az erő demonstrálása, a „kemény kéz” mutatása számára politikai túlélési stratégia, amelybe beleillik az éles, agresszív retorika is. Az elemző emlékeztetett rá, hogy az ukrán politikai kultúra eleve több konfliktust bír el, a parlamenti verekedéseket vagy a karhatalommal feloszlatott vitákat jóval nagyobb tűréssel fogadta az ottani közvélemény már a háború előtt is, mint az Nyugat Európában elfogadható lenne. Szerinte az elnök kérdéses mondata is beleférhet az ukrán belső politikai stílusba, de a nyugati és magyar közegben súlyos diplomáciai kilengésnek számít. Az elemző úgy értékelte, hogy a kijelentés túlment azon a határon, amely a diplomácia eszköztárán belül még elfogadható volna.
A magyar–ukrán viszonyt nem „kevésbé jónak”, hanem kifejezetten rossznak tartja, ugyanakkor szerinte Ukrajna jól felfogott érdeke nem az, hogy mindezt nyílt ellenségeskedéssé eszkalálja. Magyarország NATO- és EU-tagként vétójoggal rendelkezik számos egyhangúságot igénylő döntésben, így Ukrajna számára a racionális cél az lenne, ha legalább a minimális működő viszony fenntartására törekedne. Kijevben mégis az a számítás érvényesül, hogy Orbán Viktorral már nem érdemes a kapcsolatok javításban bízni, ezért nem valósultak meg a korábban előkészítés alatt álló Zelenszkij–Orbán találkozók sem. Az ukrán vezetés inkább egy lehetséges magyar kormányváltástól várja a viszony érdemi javulását, egy „lengyelhez hasonló” átmenet reményében, amely feloldhatná az együttműködést terhelő ügyeket az unióval is.
Kovács János úgy vélte, a kijevi vezető aligha gondolta végig, egyetlen mondatával milyen kommunikációs muníciót adott a budapesti kormányzat kezébe. Felerősítette azt a magyar narratívát, amely Ukrajnát kiszámíthatatlan, veszélyes szereplőnek mutatja be, és igazolja a budapesti óvatosságot az ukrán ügyekben, beleértve a rendkívüli intézkedéseket és a katonai jelenlét fokozását is.
Az ukrán külpolitika oldaláról nézve is kifejezetten szerencsétlen és kontraproduktív kijelentést tett az elnök, ami még egy esetleges kormányváltást követően is, hosszabb távon tovább mérgezheti a magyar–ukrán viszonyt. Az elemző szerint Ukrajna számára racionális érdek a magyar kormányváltás, mert egy konstruktívabb budapesti vezetéstől remélhet nagyobb támogatást az EU-s források, a kölcsönök, a fegyverszállítások, az orosz energia leváltása és az uniós csatlakozás ügyében. Hiszen több szereplő – kormányok, intézmények, az Európai Bizottság – az Európai Unión belül is remélheti, hogy egy új magyar kormánnyal könnyebb lesz az együttműködés, kevesebb vétóval és több konstruktivitással lehetne tárgyalni.
A fenyegetésként is értelmezhető kijelentéstől Kovács János szerint a magyarországi választói preferenciák alapvetően nem változnak meg, mert a kormány tevékenysége, az orosz–ukrán háború és az EU-val való konfliktusok megítélése már erősen kikristályosodott a választók szemében, de azt korántsem lehet ma még felmérni, hogy a fenyegetettség-érzés és a félelem növekedése mennyiben befolyásolhatja a politikai klímát, mennyiben segítheti a kormány mozgósítási törekvéseit. Különösen fontosnak nevezte, hogy a teljes hazai ellenzék – Magyar Pétert is beleértve – nem védte Zelenszkij kijelentését, hanem érzékelve a közhangulatot, a pártok vezetői határozottan elhatárolódtak tőle. Innen nézve is zsákutcának tűnik a mostani ukrán retorika, mert a túlzott agresszivitás miatt a magyar ellenzék vezetői is kénytelenek elhatárolódni Zelenszkij mondataitól, ami hosszú távon olyan véleményklímát rögzíthet, amely kormányváltás után is bizalmatlan, ellenséges alaphelyzetet teremt. Az elemző ezért a kijelentést diplomáciailag rosszul átgondoltnak, „szűklátókörű” és kontraproduktív lépésnek tekinti, amely nem szolgálja sem Ukrajna stratégiai érdekeit, sem az európai partnerek elvárásait.
A magyar-ukrán halálos fenyegetéssé durvuló vita kapcsán a beszélgetésben szóba került, hogy a jelenlegi nemzetközi konfliktusok fényében valóban csak egyfajta „szájkarate” tanúi vagyunk-e? Mára már kiderült, hogy az Északi Áramlat tengeralatti vezetékét ukrán kommandósok robbantották fel, Moszkvában tucatnyi magas rangú katonai vezető ellen követett el az ukrán titkosszolgálat merényletet. Amikor Trump parancsot adhat a venezuelai elnök elrablásra, amikor az iraki konfliktus első napján likvidálni lehet az ellenséges ország csaknem teljes felső vezetését, akkor a modern világban elmosódni látszik az a vörös vonal, hogy politikai vagy háborús konfliktusban ellenséges állami vezetőket nem támadnak. Az elemző elismerte, hogy a nemzetközi jog és intézmények ereje, akciórádiusza csökkent, miközben a kormánybuktatások, puccsok, beavatkozások merészsége sokszorosára nőtt.
Ugyanakkor rámutatott: Ukrajna lehetőségei ebben a térben nagyságrendekkel szűkebbek, mint például Irán esetében az Egyesült Államoké. Egy NATO- és EU-tagállam miniszterelnöke elleni akció vállalhatatlan kockázatokat hordozna Kijev számára, Orbán Viktor ráadásul jó kapcsolatban áll az amerikai adminisztrációval, Oroszországgal és Kínával sem ellenséges a viszonya, így nincs olyan nagyhatalom, amelynek egyértelmű érdeke volna a félreállítása. A szakértő ezért sem tekinti Zelenszkij üzenetét egy tényleges merényletterv előszobájának.
