Gyalázat az oktatásban: felszámolják a jövőt

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes rendkívüli parlamenti ülés összehívását indítványozta július első hetére, és a napirendi pontok között szerepel a státusztörvény is. Levelében indoklásként azt írja: „a rendkívüli ülés megtartása a levelem mellékletében felsorolt önálló indítványok mielőbbi elfogadása, illetve az ezt biztosító egyes eljárási szakaszok lezárása miatt szükséges. Az indítványokkal – különös tekintettel a Magyarország 2024. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslatra – összefüggő szavazásoknak az őszi ülésszakra történő halasztása fontos jogalkotói célkitűzések késedelmes megvalósítását eredményezné, illetve a döntések végrehajtásának előkészítésének kitolódása számos problémát okozhat a jogalkalmazásban.” 

Ha valóban ennyire sürgős, nem kellett volna eddig húzni, hiszen június 16-án az Országgyűlés 16 órás vitával már tárgyalta, majd június 22-én a kulturális bizottság fideszes többsége elfogadta a törvényjavaslat végső verzióját. Ami hátra maradt, csupán annyi, hogy az Országgyűlés kormánypárti többsége szavazzon, és ezzel kimondja a döntő szót. 

Az utolsó aktust nyilvánvalóan azért húzta el a kormány a nyár közepéig, mert – a státusztörvény bevezetését ellenző PSZ, PDSZ és a Tanítanék szerint – ki akarták várni, amíg a pedagógusok, diákok és szüleik elmennek nyaralni, táboroztatni. Nehogy véletlenül a szavazás idejére túl sok pedagógus, szülő vagy diák is a Parlament köré gyűljön tiltakozni. Hogy ennek ellenére lesz-e ott akció, arról még tárgyalnak ezek a szervezetek. Arról is megegyezik a véleményük, hogy egy olyan akciónak, amelyik megmozdítja a társadalmat, mindig van értelme, a kérdés csak az, hogy mennyire mozdul meg a társadalom. De egy ilyen akciónak azért is van értelme, mert ezzel megmutathatják, nem adták fel, nem törődtek bele abba, ami történt, jelezni kívánják, hogy ez a törvény elfogadhatatlan, és valamilyen disznóság folyik „odabenn”. Ezért egy akciónak még akkor is van értelme, ha Orbán Viktort nem érdekli, hányan fordulnak ellene, ahogy nem zavarta a tavaly október 23-i 80 ezres tüntetés sem.

Totyik Tamás, a PSZ alelnöke – szombattól elnöke – szerint a státusztörvény-javaslat végszavazása elhúzódásának oka lehet az Európai Bizottsággal való egyeztetés is. A brüsszeli testület ugyanis aggályosnak ítélte egyebek között a pedagógusok munkaterhének növekedését, a magánszámítógépek ellenőrzését, a szakszervezetekkel való együttműködés és egyezetetés feltételekhez kötését. Arról, hogy az Európai Bizottság és a kormány megállapodott-e, nincs információ. A PSZ jelenlegi alelnöke szerint egyébként a több mint 130 „bátor” kormánypárti képviselő közül egy sem lesz, aki a státusztörvény ellen szavazzon, mert nagy a frakciófegyelem. 

Totyik Tamás szerint a szavazás után nem bonthat majd pezsgőt a kormány, mert az iskolákban olyan feladatellátási problémák lesznek, amelyek megoldásába az intézményvezetők és a tankerületi vezetők is bele fognak „őrülni”. Magyarország pedig végképp nem bonthat majd pezsgőt, mert ez a státusztörvény az oktatási rendszernek csak árt. Magyarországnak pedig minőségi oktatási rendszerre lenne szüksége. Az alapvető problémákat a törvény nem fogja megoldani, a pedagóguspályát nem teszi vonzóvá, a tantervi szabályozás pedig értelemszerűen nem része a szavazásra váró törvényjavaslatnak. Mindez azt mutatja, hogy nem lesz megoldása az oktatás válságának. Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke szerint annyi történik, hogy tovább folyik a „közjószágok legeltetése”, magyarul az iskolák gyermekmegőrzők lesznek.

Totyik Tamás szerint a szakszervezeteknek fel kell készíteniük az oktatásban dolgozókat az átmenetre. Akik maradnak a pályán, azoknak fel kell hívniuk a figyelmét arra, hogy a jogállásváltásnál, a munkaszerződés megkötésénél mire figyeljenek, akik pedig elhagyják a pályát, azoknak minden jogi segítséget meg kell adni.

Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom társalapítója nagyon kíváncsi arra, lesz-e a 135 „bátor emberből” olyan, aki nem szavazza majd meg a státusztörvényt, de szerinte a bátorság kevés, jó lenne, ha az eszüket használnák. Arról is beszélt, hogy bár azt nem tudjuk, hogy a köznevelési helyettes államtitkár, Kisfaludy László miért mondott le, de a lemondásban valószínűleg benne volt az a nyomás is, hogy a mintegy 20 ezer törvénnyel kapcsolatos hozzászólásból mindössze 1500-ra sikerült válaszolnia. 

A Tanítanék társalapítója szerint a kormány tönkreteszi az oktatást, egyre rosszabb lesz a helyzet. Kivéve, ha eleve ez volt a célja, mert akkor természetesen ünnepelhet. Magyarországon pedig szerinte az oktatás utolsó fejezeteit éljük. Ami persze nem „egyik napról a másikra” valósul meg, „szép”, fokozatos leépülés következik majd. Nyáron nyilván sokan fel fognak állni, és elmennek a pályáról, aztán jön ősszel majd egy újabb ilyen hullám, amikor a törvényt bevezetik. Lassú leépülés lesz. A szülők egyre több iskolában fogják tapasztalni, hogy megint nincs ilyen, vagy olyan tanár, nincs tanítónő. Előbb-utóbb, amikor már tényleg a takarító néni fogja a fizikaórát megtartani, ez már nekik is számítani fog. A legtöbb szülőnél ugyanis egyelőre még mindig csak az számít, hogy napközben, amíg ő dolgozik, a gyerek felügyelet alatt legyen, más nem számít. Ha a magyaroknak ez kell, akkor lehet, hogy ezt kell csinálni. Aki nem ezt akarja, az benyúl a pénztárcájába, és a magánoktatást fogja megfizetni. Ahogy van magánegészségügy, úgy lesz magánoktatás is. Az biztos, hogy nagyon sok tehetséges gyerek fog így elveszni. Magyarország gyalázata, ami most történik, lényegében véve a gyerekeink jelenét és jövőjét tesszük tönkre – állapította meg Pilz Olivér. Persze, a sajátunkét is, csakhogy míg a mi jövőnkért mi vagyunk csak felelősek, a baj az, hogy a gyerekeink jövőjéért is mi lennénk azok. Ám úgy tűnik, a magyarok nem tudnak felelősen gondolkodni.

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője is úgy gondolja, a végszavazás elhúzásába belejátszhatott a „huzakodás” az Európai Bizottsággal, hátha lesz pénz is, és státusztörvény is. Azt nem tudni, hogy mire jutottak, de az erről szóló utolsó kommunikációk alapján nagyon úgy tűnik, a kormány lemondott a pénzről. Mint mondta, a háttérben folyó ügyekre nem lehet rálátni, az viszont tisztán látszik, hogy megy az összevissza hazudozás. Szerinte sem lesz egyetlen egy „bátor” ember sem, aki ne szavazná meg a státusztörvényt, mert ez megint egy hűségpróba lesz. Legalábbis Orbán Viktor szemében valami ilyesmi akar lenni, és a kétharmadnak megint hitet kell tenni mellette. Hiszen egyébként senki nem írta elő, hogy legyen új jogállási törvény, ahogy azt sem, hogy annak sarkalatos törvénynek kell lennie. 

A bele nem törődésnek egyébként a PDSZ ügyvivője szerint az is látványos formája, ha valaki a törvény miatt otthagyja a pályáját, és ilyenek nem lesznek kevesen. Ősszel a sztrájkfolyamatot mindenképpen folytatni fogják, már csak azért is, mert elviselhetetlenül nagy munkaterhelés hárul majd a pályán maradókra. Akkor pedig Orbán Viktort és Pintér Sándort is szembesíthetik a saját törvényükkel, hiszen a státusztörvény szerint az egyik intézményből a másikba át kell szervezni majd a tanítást.

Nagy Erzsébet szerint a kormány a szavazás végén csak abban az esetben bonthat majd pezsgőt, ha nem érdekli, mi van az oktatással. De azért viszont nem, hogy megoldódott az oktatás problémája, hiszen a törvénnyel nem vált vonzóvá a pedagóguspálya, sőt, még többeket taszít el tőle. A közoktatásban nem tudja sem szakmailag, sem tartalmilag rendezni a helyzetet, sem pedig úgy, hogy a törvény által többen maradjanak, illetve többen jöjjenek a pályára. Ha viszont Orbán Viktornak az a célja, hogy megmutassa a pedagógusoknak, a szülőknek, a diákoknak, hogy bosszút állhat rajtuk, és olyan törvényeket hozhat, amelyekkel befogja a szájukat, illetve még rosszabb, még kiszolgáltatottabb helyzetbe taszítja őket egzisztenciálisan, és mindenféle más szempontból, akkor persze bonthat pezsgőt. Csakhogy akkor ez a pezsgőbontás már pszichiátriai alapú lesz. Magyarországon most tulajdonképpen a jövőt számolják fel – tette hozzá.