Gyermekvédelem: a remény hal meg utoljára?
„Drámai a helyzet, rengeteg gyermek sorsa a tét a tavaly elindított, és méltatlannak tartott átvilágítás miatt. A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság intézményeiben dolgozó 4241 gyermekvédelmi munkatárs hat százaléka távozott, közülük 137-en tagadták meg a kifogástalan életvitel ellenőrzéséről szóló adatlap kitöltését, 128-an pedig ettől függetlenül kérték jogviszonyuk megszüntetését” – vázolta a helyzetet a Hírklikk kérdésre az egyik fővárosi intézmény neve elhallgatását kérő munkatársa. Nem ő az egyetlen, aki úgy gondja, hogy a hazai gyermekvédelem az összeomlás szélén áll, ugyanis az 5887 nevelőszülő közül 113-an már augusztus végén felmondtak az átvilágítás miatt, és eldöntötték, hogy felhagynak a hivatásukkal. Eközben a tárca a mai napig nem adott tájékoztatást arról, hogy mi lesz a távozó nevelőszülőknél élő gyerekek sorsa.
A szakképzett dolgozók létszámcsökkenése súlyos csapás az ágazatra, hiszen már eddig is mintegy kétezer nevelőszülő hiányzott ahhoz, hogy – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – minden 12 évesnél fiatalabb gyereket családnál helyezzenek el. A drámai helyzet tovább romlik, elhagyott újszülöttek, csecsemők azért várakoznak kórházi körülmények között, mert nincs elég nevelőszülői férőhely, így nem tudnak gondozási helyet biztosítani számukra. A megkérdezett szakember úgy látja, a kifogástalan életmódra kíváncsi vizsgálatok csak olajat öntöttek a tűzre, a rendőri vegzálást követően még több megfelelő képzettségű és hozzáértő szakember hiányzik a gyermekvédelmi szakellátásból.
„Azt mindenki világosan látja, hogy a kegyelmi botrány után a kormány valamilyen módon bizonyítani akarta, hogy ura a helyzetnek, és mivel az ágazat a belügyi tárca felügyelete alá került, kézenfekvő volt, hogy rendőri módszerekhez nyúlnak” – magyarázta a szakember, hozzátéve: a bicskei gyermekotthon volt vezetőinek ügye csak áttételesen szólt az intézményekben előforduló pedofíliáról.
Abban semmi kivetnivalót nem láttak a szakmában dolgozók, hogy a gyermekvédelem szakmai irányítása valamilyen módon megpróbálja kiszűrni - vagy inkább elejét venni annak –, hogy a gyerekek közelébe kerülhessenek olyanok, akik nem odavalók, akik bármilyen nemtelen szándékkal megpróbálnak visszaélni a bizalmukkal. „Valójában mégsem ez az ágazat válságának igazi oka” – mondta a szakember.
A 13 500 átvizsgált szakellátóból nagyon kevés akadt fenn a szűrőn, néhány tíz ember bukott meg a vizsgálaton. A nagy számok törvénye alapján mindig voltak és talán a jövőben is lesznek néhányan, akiknek semmi keresnivalójuk a pályán.
Informátorunk a jelenség igazi veszélyét abban látja, hogy a gyermekvédelmi szakellátás egy olyan speciális rendszer, ahol nagyon kiszolgáltatott vagy érzelmileg különösen sérülékeny gyermekek élnek, akiket nem vesz körül az a fajta védelem vagy biztonság, ami a családban élő gyerekek esetében többnyire megvan. „Bármennyire is igyekszünk mi, az otthonokban dolgozó szakellátók pótolni a vér szerinti szülőket, vagy a természetes hozzátartozókat, erre az intézmények falain belül legfeljebb csak részlegesen vállalkozhatunk.”
Ami az intézményekben uralkodó állapotokat, illetve az otthonokban élő gyermekek tényleges életkörülményeit illeti, a botrány óta cseppet sem javult a helyzet. Számos olyan nevelő, vagy éppen nevelőszülő, akikhez már érzelmileg kötődtek, vagy akikhez személyes problémáikkal korábban bátran fordulhattak a gyerekek, most eltűnt a környezetükből. Az általunk megkérdezett szakember szerint ennek csak egyik kiváltó oka volt a szinte mindenkit sértő hatósági vegzálás, a legtöbbjüknek ettől legfeljebb betelt a pohár. Elegük lett a megalázóan alacsony fizetésből, az anyagi gondokból.
Az intézményekben uralkodó körülményekről az elmúlt hónapokban nagyon sok szó esett. Ellenzéki oldalon bírálták a piszkos, penészes fürdőszobákat, kormányzati oldalról pedánsan berendezett, kényelmes lakószobák képével védekeztek. „Mindez csak arra volt jó, hogy elfedje a valóságot. A helyzet kulcsa: a szűkmarkú finanszírozás, amelyen a botrány cseppet sem változtatott” – állapította meg informátorunk. A központi költségvetés évente mintegy 14,5 milliárd forintot biztosít a különböző gyermekvédelmi feladatokra, a kormány ezen felül – időszakosan – további támogatásokat is nyújt az intézményeknek. 2023-ban például 5,3 milliárd forint rezsiár-kompenzációt kaptak a szociális és gyermekvédelmi közfeladatot ellátó, civil fenntartású intézmények, valamint a családok átmeneti otthonai. Ezzel együtt összesen 32,2 milliárd forintot biztosítottak rezsiár-kompenzációra, amely 107 ezer férőhely fenntartását segítette.
„A finanszírozás mértéke és módja évről-évre változhat a költségvetési tervezés és a gazdasági körülmények függvényében. A pontos összegek és támogatási formák meghatározása a mindenkori kormány napi döntéseitől, és persze a jogszabályi környezettől függ. Ez egyfajta bizonytalan helyzetet teremt” – mondta a működési feltételeket jól ismerő beszélgető partnerünk. Felidézte, hogy a minap az egyik kereskedelmi televízió híradójában összehasonlították a gyermekvédelmi feladatokra szánt költségkereteket a közmédia támogatásának adataival, s a különbség csaknem tízszeres volt a média javára!
Tavaly nyáron és az év második felében, amikor az ellenzék ismét elkezdte firtatni a gyermekvédelmi intézményhálózatban uralkodó állapotokat, az ágazatban dolgozók elkezdtek reménykedni abban, hogy ha a kormány nyíltan nem is vall szint a kérdésben, de talán a falakon belül elindul majd valamilyen változás. Egy-egy otthonban megjavították a legszükségesebbeket, de nagyobb, rendszerszintű változásokat nem tapasztalnak az ott dolgozók.
„Pedig drámai a helyzet, ha nem akarja a kormány bedönteni ezt az ellátórendszert, mielőbb lépnie kell. Naponta hallok elmenő kollégákról. Amikor egymás között beszélgetünk, mindenki csak panaszkodik. Ki a munkakörülményekre, ki a családi problémáira, a napi megélhetési gondokra. Akik már hosszú évek óta ebben a rendszerben dolgozunk, most azt tapasztaljuk, hogy egyre szűkül a hálózat, mind kevesebb a férőhely, fogynak a nevelőszülők.
Nyilván az ellátás feltételein is változtatni kell, mert ha egy gyermekotthonban, befogadóotthonban, vagy lakásotthonban kevés felnőtt mellett sok különféle állapotú és szükségletű, életkorú gyermeket helyeznek el, ott az egyéni figyelem, a törődés nem tud megvalósulni, ami egyébként lelkileg szükséges lenne minden gyerekeknek. Ha sürgősen nem következik be ebben valami pozitív fordulat, ha nem sikerül megállítani az elvándorlást, és megtartani mindenképpen azokat a kollégákat, akik jelenleg még a rendszerben dolgoznak, nagy baj lesz! Igazuk van azoknak, akik az egész szociális szférában tisztességesebb bérezést szorgalmaznak. Nagyobb anyagi – és főleg erkölcsi – megbecsülést kellene kapniuk azoknak, akik közvetlenül foglalkoznak a gyermekekkel.
Akik elmentek, azok már aligha fognak visszafordulni, de gondolni kellene a fiatalokra, közöttük biztosan volnának olyanok, akik megfelelő szakirányú képzés után talán hivatásnak is tekintenék ezt a munkát. Mindezt persze csak remélni tudom. Tudja, a remény hal meg utoljára…” – foglalta össze véleményét informátorunk.
