Gyors tisztogatás kell, vagy alkotmányos rekonstrukció

Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy az új összetételű parlament, amelyben a jelenlegi ellenzék rendelkezik kétharmados többséggel be tudja váltani a „nyíregyházi ígéreteket”. Erről beszélt a Hírklikknek Lázár Domokos jogász-szociológus, aki szerint a NER „csúcselitjének” idő előtti menesztése elvben jogilag megvalósítható egy kétharmados Tisza-többség birtokában, de korántsem úgy, ahogy a politikai kampány retorikája sugallja. A jogász az interjúban következetesen különválasztja egymástól a formális jogi lehetőségeket, a jogállami elveknek megfelelő megoldásokat és a politikai vágyakat.​

Első lépésben arra emlékeztet: „teljes üzemi hőfokban” működő jogállamban magától értetődő, hogy ha egy kétharmaddal választott tisztségviselő mandátuma lejár, az új parlamenti kétharmad szabadon választhat helyette új személyt. Lázár szerint ez a „könnyű rész”, egy Tisza-kétharmad nyilvánvalóan a mandátum „rendes lejárata után” választhatna a helyükre arra érdemes szakembereket. A valódi dilemmát azok a posztok jelentik, amelyeket a NER hosszú, hat–kilenc éves ciklusokkal és többszörös újraválasztásokkal „bebetonozott”, éppen azért, hogy egy esetleges kormányváltás után is a Fideszhez lojális személyek maradjanak a hatalmi centrumok csúcsán.

Innen lép tovább a formai és tartalmi jogszerűség kérdéseire. Felidézi, hogy már négy évvel ezelőtt is a sarkalatos törvények egyszerű többséggel történő felülírásáról széleskörű szakmai vita folyt jogtudósok körében. Az elmúlt másfél évtizedben számos olyan jogszabály született, amelyek „a NER jogrendje szerint formailag rendjén valók”, vagyis eljárásilag szabályosan fogadta el őket az Országgyűlés, ugyanakkor tartalmilag ellentétesek alapvető alkotmányos elvekkel, nemzetközi jogi dokumentumokkal, jogállami sztenderdekkel.

Ezért szerinte egy valódi rendszerváltás nem indulhat onnan, hogy „holnaptól minden Orbán-bábot elküldünk”, elengedhetetlen, hogy egyenként megvizsgálják, az adott intézmény és vezetője ténylegesen a rá vonatkozó normák szerint, függetlenül járt-e el hivatali idejében. ​

A közjogi méltóságok leváltására jelenleg is létezhetnek jogi utak. Lázár emlékeztet arra, hogy minden ilyen tisztségnek megvannak a megszűnési szabályai, a hivatalvesztés klasszikus esete lehet például bűncselekmény elkövetésében hozott jogerős ítélet. Itt jöhet képbe a Tisza párt által régóta politikai programként kommunikált korrupciós átvilágítás: ha egy széles körű vagyon-visszavételi és korrupcióellenes vizsgálat nyomán konkrét bűncselekmény gyanúja merül fel valamelyik kiemelt vezető ellen, és bírósági ítélet mondja ki az illető büntetőjogi felelősségét, az egyértelmű jogi alapot adhatna a mandátumuk idő előtti megszüntetésére. Lázár ugyanakkor realistán hozzáteszi: nem tartja életszerűnek, hogy ezen a módon tömegével fogják tudni eltávolítani a NER csúcsvezetőit. A köztársasági elnöki pozíció különösen nehéz eset. Az interjúban szóba került az a tavaly elfogadott szabály, amely lényegében az elnök saját kezébe adta önmaga méltatlanságának megállapítását, ezzel is betonozva a tisztséget. 

A NER korábban maga is élt „kreatív intézményi átalakítással”: Baka Andrást, a legfelső Bíróság elnökét mandátuma lejárta előtt három és fél évvel azzal az indokkal mentette fel 2012-ben, hogy az Alaptörvény és az átmeneti rendelkezések a Legfelsőbb Bíróságot „Kúriává” alakították, és ezzel Baka tisztsége automatikusan megszűnt. Ez mutatja, hogy strukturális törvénymódosításokkal – bírósági szervezetrendszer, hatáskörök, intézményi modell átrajzolásával – egy új kétharmad is élhetne, de ez könnyen visszaélés-gyanús eszközzé válhat, ha nem világos, jogállami logika vezérli.​

Lázár a gordiuszi csomó lehetséges feloldásaként említi a Vörös Imréékhez köthető koncepciót, mint elméleti kiindulópontot. Eszerint a NER egyes jogszabályai és az azon alapuló eljárásai - gondoljunk akár csak a Direkt36 által frissen közzétett „Tisza-műveletről” készített anyagra - a hatalom kizárólagos birtoklására irányulnak, vagyis olyan módon alakítják át az intézmények eredeti rendeltetését, hogy azok már nem a független közhatalom, hanem egy párturalom eszközei. Ezeket a joggal való visszaélésre alapozva alkotmányellenesnek lehetne minősíteni, és így utólag érvényteleníteni azokat a fenti szabályok alapján meghozott jogi aktusokat is, amelyek a mostani vezetőket pozícióba juttatták. Vörösék szerint ehhez elvileg elegendő lehet az egyszerű parlamenti többség is, de Lázár kiemeli: fontos, hogy ténylegesen rendelkezésre álljon a Tisza-kétharmad, ugyanis a sarkalatos törvényeknek, illetve magának az Alaptörvénynek az „újra szabásához” is ez adna jogilag és formailag teljes, tiszta, megkérdőjelezhetetlen keretet.

​Az alkotmányellenesség megállapítása elvileg az Alkotmánybíróság feladata lenne, csakhogy – Lázár szavaival – az AB is „ott van a sorban” a politikailag elfoglalt intézmények között. Az új többség formálisan jelölhetne új alkotmánybírókat, de a jelenlegi szabályozás széttartó megbízatási időket és lépcsőzetes cseréket ír elő, ahogy azt a Fidesz is kihasználta az utóbbi másfél évtizedben, amikor fokozatosan töltötte fel a testületet a saját jelöltjeivel. Így egy Tisza-kétharmad is csak évek alatt tudná érdemben átformálni az AB-t, ami a megkérdezett szakértő szerint érv lehet amellett, hogy a változást ne egyik napról a másikra végrehajtott „tisztogatásként”, hanem átgondolt, jogállami rekonstrukcióként képzeljük el.​

Az interjú egyik kulcsmondata, hogy egy kétharmados Tisza-győzelem után „formál-jogilag megtehető”, amit Magyar Péter ígér, de a demokrácia jövője szempontjából mégsem mindegy, hogyan. A politikai–jogszociológiai követelmények figyelembevétele nélkül Lázár szerint az egész jogállam-helyreállítási terv jelentős veszélyeket hordoz. A sarkalatos törvények, sőt egy új alkotmány is csak akkor válhatnak a demokrácia stabil alapelemeivé, ha megteremtik mögöttük a széles társadalmi bizalmat. Ezt ő a társadalmi egyeztetés intézményének komolyan vételével, civil szervezetek, szakszervezetek és szakmai testületek bevonásával képzeli el, ahol nemcsak a győztes többség, hanem a kisebbségben maradt állampolgárok is viszontláthatják az akaratukat. Ha ez elmarad, attól tart, hogy a most lebontani ígért NER-intézményrendszer helyére egy másik, hasonlóan sérülékeny konstrukció épülne, amelyet a következő erős többség ugyanilyen könnyen írhat át.

Végül a jogász határvonalat húz a jogállami rekonstrukció és a politikai bosszú között. Elfogadhatatlannak tartaná, ha egy Tisza-kétharmad pusztán politikai akaratnyilatkozattal, „holnaptól nem maradhat a helyén a legfőbb ügyész” típusú döntésekkel váltaná le a NER csúcsfiguráit, még akkor is, ha a közvélemény jó része ezt várná. Szerinte a valódi rendszerváltás nem abban áll, hogy az egyik párt embereit a másik párt embereire cseréljük, hanem abban, hogy olyan intézményi garanciákat hozunk létre, amelyek a következő kétharmadokat is visszatartják attól, hogy a NER joggal való visszaélésének mintázatait újraélesszék.

A KlikkTV Puccs című műsorának 2024. november 27-i adása: