Ha a járvány elhúzódik, akkor az ország eddigi legmélyebb válságára kell felkészülni

„A sikeresen védekező országokban két-három hónap alatt győzték le a járványt. Kínában és Dél-Koreában már kevesebb az új beteg” – nyilatkozta portálunknak Pogátsa Zoltán. A nemzetközi közgazdaságtan szakértője szerint, úgy tűnik, a Távol-Kelet tehát szervezett és fegyelmezett munkával rövidesen legyőzi a koronavírust, bár egyelőre még nincs vége a járványnak. Sajnos az európai, vagy az amerikai földrész országai nem védekeznek ennyire hatékonyan, emiatt a térségünkben a járványt csak sokkal lassabban sikerül majd megállítani.

Azt már tudjuk, hogy a világjárvány a gazdaságot szinte azonnal térdre kényszerítette, elsősorban a légi forgalomban okozott katasztrófát. A turizmusban 85 százalékos visszaesés érzékelhető, de szinte leállt a rendezvény- és koncertszervezés is. Így a közösségi intézmények, illetve a filmgyártás is megsínyli a mozik bezárását.

Óriási termelési veszteséget okoz majd a nemzetközi beszállítói láncok megszakadása. Ez elsősorban az autóipart küldheti padlóra. Hisz' az ezernyi alkatrész – a mai bénult közlekedés és akadozó információáramlás mellett – aligha juthat majd el a hazai gyárakba; elsősorban az Audi, a Mercedes, de talán még a Suzuki gyártósorai is leállhatnak.

Ha csak néhány hónapig tart a járvány, akkor „megúszhatjuk” a multik átmeneti leállásával, ami azonban már önmagában is biztos recessziót eredményez, mondja Pogátsa Zoltán. Ugyanis a magyar gazdaság már koronavírus nélkül is recesszió-közeli állapotban volt. A termelés visszaesését jelezte szinte valamennyi mutató. Pogátsa ezért úgy gondolja, hogy a járvány komoly gazdasági depressziót eredményez.

Ezt persze azonnal megérzik majd a munkavállalók mindenütt, de Magyarországon különösen, mert szociológiai tény, hogy a bérből élőknek nincs, vagy alig van megtakarításuk. Pogátsa szerint, öt magyar családból négynek kimutathatóan nincs megtakarítása. Az elhúzódó világjárvány tehát nálunk a munkavállalók megélhetését veszélyezteti. Ha a miniszterelnök első ötletére, a tanárokat mégis fizetés nélküli szabadságra küldik, akkor a kevéske félretett pénzüket gyorsan felélik. A pedagógus társadalom tehát rá lesz kényszerítve, hogy vagy betartja a karantént, vagy azt megszegve, különmunkát vállal, esetleg kölcsönkér.  

A kormányok ebben a helyzetben igyekeznek a gazdaságot stimulálni. Az Egyesült Államokban a jegybank szerepét betöltő FED már bejelentett egy élénkítő programot, s a példát valószínűleg az európai bankok is követik majd. Ez a gyakorlat járvány idején azonban aligha lehet hatékony, hisz' a világszerte terjedő karanténnak pont az az értelme, hogy az emberek távol maradnak a munkától.

Az ma már egyértelműnek látszik, hogy az egészségügyhöz kötődő iparágakban lesz konjunktúra. Pogátsa Zoltán úgy látja, hogy a magyar kormánynak elképesztő mértékű pénzt kellene pumpálni az egészségügybe. Állami forrásokból mielőbb nagyszámú lélegeztető gépeket kéne rendelni, és a hazai iparral legyártatni a ma hiánycikknek számító maszkokat. Erre a magyar gazdaságban is meglenne a kapacitás, munkát jelenthetne a hazai vállalkozóknak, és jövedelmet a munkavállalóknak. Ami már csak azért is fontos lenne, mert az egészségügy kínai forrásokból szerzi be a fertőtlenítőket, álarcokat, de a kirobbanó járvány miatt, nem érkeznek a szállítmányok.

A válság azt bizonyítja, hogy az európai országok mindegyikében hiánycikknek számítanak az egészségügyi eszközök – Olaszországban különösen. Amíg a járvány elején Kína hihetetlen gyorsan tudta mozgósítani az orvosokat, ágyakat, műszereket, fertőtlenítő eszközöket szerzett be, addig Dél-Európában ez a kapacitás szétesett. Ezért a magyar gazdaság vállalkozhatna a pótlására, mert a védekezéshez ebben a térségben láthatóan hosszabb távon szükség lesz ezekre. Háború esetén, a hadiipar lendül fel, járvány idején az egészségügy.

Ha nem sikerül minél gyorsabban visszaszorítani a járványt, akkor évekig is pusztíthat a vírus – állítja Pogátsa Zoltán. Ha ez bekövetkezne, akkor megváltoztatná a társadalom jellegét, a megszokott világunk dezintegrálódhat. A rossz sci-fi árnyait vetíti előre, hogy sok embert kell majd kórházban ellátni, közben az egészségesek szármára fent kell tartani a karantént, de etetni kell megtakarítással nem rendelkező tömegeket is.

Ha az úgynevezett beszállítói láncok – amelyek évtizedek alatt jöttek létre – esetleg tartósan megszakadnak, akkor azok újraépítése ugyancsak hosszú idő lehet. Ennek hiányában, a hazai ipar aligha lesz képes kielégíteni a magyar lakosság igényeit. Ez pedig a hiánycikkek megjelenésével, gyengébb minőségű iparcikkek kényszerű elfogadásával, esetleg helyettesítésével járhat.

Mindez alaposan átalakítaná a magyar kapitalizmus jellegét, az emberek életszínvonalát. Ugyanis a világjárvány gyors visszaszorítása esetén is legalább tíz százalékos lehet a recesszió. Ha a koronavírus csak lassan hatástalanítható – tehát ha fél évnél tovább tart – akkor az ország eddigi legmélyebb válságára kell felkészülni, beleértve az 1929-es krízist is. Ez pedig teljesen átalakítja majd az életünket.