Ha az unió még sokáig vitázik, bánhatjuk a szabad utazást
A határátlépések szigorítása kényszerhelyzet, a megoldásról pedig még sokáig vitáznak az Európai Unió tagországai. Így kommentálta a Hírklikknek Szent-Iványi István, hogy a schengeni országok sorra szigorítják a belső határellenőrzést. Az elmúlt napokban a többi között Horvátország, Ausztria, Olaszország, Szlovákia és Szlovénia döntött a fokozott ellenőrzésről. A külpolitikai szakértő azonban érthetőnek tartja ezt, hiszen ily módon akarnak védekezni a terrorfenyegetés és az egyre terjedő migráció ellen.
Újra hozzá kell szoknunk, hogy órákig araszolhatunk például Hegyeshalom felé, ahogy a „régi időkben”?
A magyarok többsége emlékezhet a hosszú sorban állásokra a határállomásokon, aztán nagyon gyorsan megszoktuk a szabad utazás minden kényelmét. 2007-től, amikor Magyarország is a schengeni övezet tagja lett, egészen a migrációs válságig élvezhettük az egyezménnyel járó előnyöket. Schengen egy vízumunió, aminek a lényege, hogy azon országok között, amelyek ennek részesei, nincs határellenőrzés, lehetővé teszi a szabad mozgást.
A schengeni térség létrejötte hatalmas vívmánya az Európai Uniónak, az európai projekt egyik pillére. 1995-ös létrehozása óta az uniós polgárok bárhol élhetnek, tanulhatnak, dolgozhatnak és mehetnek nyugdíjba. Ezek a jogok a turisták és a vállalkozások számára is előnyösek. A schengeni térséghez jelenleg 26 ország tartozik: 22 uniós és 4 nem uniós állam: Izland, Norvégia, Svájc és Liechtenstein. Öt kivételével minden uniós tagállam a schengeni térség része: Írország kívül kíván maradni, Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia pedig a jövőben csatlakoznak majd a schengeni térséghez. Most ez a szabadság – reméljük, átmenetileg – véget ér, de legalábbis szünetel.
Mi teszi szükségessé a hirtelen szigorítást?
A schengeni szabályok működését befolyásolta az EU-ba irányuló nagyszámú illegális bevándorló és a közel-keleti helyzet miatti terrorveszély. A törvénytelen migráció miatt nagyon sokan mozogtak Európán belül olyanok, akiknek nem volt vízumuk vagy engedélyük. Sok ország ki akarta szűrni a menedékkérőket, mert közülük sokan biztonsági kockázatot jelentenek. Gondoljunk például a legutóbbi brüsszeli merényletre, hogyan bújt el a tunéziai származású merénylő a hatóság elől. Többször kiutasították, Olaszországból, Svédországból és Belgiumból is, csak nem szereztek érvényt az intézkedéseknek. Így következett be a tragédia, amikor a merénylő a nyílt utcán lelőtt két svéd szurkolót.
Van rá esély, hogy „beleragadunk” a mostani helyzetbe?
Sajnos ez egyfajta kényszerhelyzet, ami addig megmaradhat, amíg az EU véglegesen nem tud megállapodni közös menedék- és menekültpolitikában. A migrációs csomag tervezete ott fekszik az állam- és kormányfők asztalán, de egyelőre még nagyon sok a vita körülötte. Szeretnék tető alá hozni a jövő évi európai parlamenti választásokig, de úgy tűnik, a tervezet még nincs abban az állapotban. Látható, hogy ez politikailag nagyon kényes kérdés a legtöbb európai országban.
Nem kell messzire menni, csak nézzük meg az Orbán-kormány állandó ellenkezését. Ahogy mondani szokás, ez a forró krumpli, amit mindenki dob tovább, senki nem meri vagy nem akarja kézben tartani, mert fél, hogy megégeti. Ha erre a problémára az érintettek nem találnak sürgősen megoldást, tönkre teheti Schengen európai vívmányát. Én ugyanis annak tekintem azt, hogy Európán belül például Magyarországtól Portugáliáig mehettünk úgy, hogy sehol nem állítottak meg. Ez az európai egység egyfajta szimbóluma is volt, ami most erősen megrepedezett.
„Egységes európai megoldás nélkül visszaállhat a nagyon rossz, Schengent megelőző rend.”
Miért a belső határon kell szigorítani, miért nem a külsőn tartóztatják fel a menedékkérőket?
Ehhez megint közösen elfogadott elv kellene. De azon is vita van, hogy megerősítsék a külső határt és megnehezítsék a kérelmek elfogadását. Egyetlen „megoldás”, ha az érintett személyt azonnal kiutasítják vagy ha bűncselekmény gyanúja merül fel, őrizetbe veszik. Most viszont aki megkapta a kiutasítási végzést, az fellebbezhet, de közben eltűnik. Emberi jogok miatt nem lehet őt őrizetbe venni, haladékot kap a fellebbezés elbírálásáig. Aztán már bottal üthetik a nyomát, rég egy másik országban van. Olyan statisztikát láttam Németországból, hogy az elutasított kérelmezők 20 százalékát tudták kiutasítani, akiket valóban fel tudtak tenni egy repülőgépre. Akik maradnak, azok ugyan társadalmon kívüliek, de fekete munkából évekig megbújhatnak szinte észrevétlenül. Mivel azonban nem kapnak semmilyen juttatást, ezért a bűnözés felé veszik az irányt, legközelebb akkor hallunk róluk, amikor ártatlan embereket ölnek mondjuk egy plázában. Persze az is lehetőség, amit a magyar kormány tesz, egyszerűen szabadon engedi a menedékkérőket. Ez azonban oda vezet, hogy a szomszédaink bekeményítenek, legutóbb Szlovákia, mert megelégelik, hogy Magyarország felől nagyon sok illegális bevándorló lépte át a határt.
Mi a fontosabb, a szabadság vagy a biztonság?
Úgy gondolom, hogy aki a szabadságot a biztonság kedvéért feladja, az előbb-utóbb mind a kettőt el fogja veszíteni. Ezeket együtt kell érvényesíteni, a két fogalom összetartozik, ahol nincs szabadság, ott nincs biztonság sem.
Így kezdődött
Schengen kisváros Luxemburgban. 1985-ben a városkán átfutó Mosel folyón horgonyzó Princesse Marie-Astrid hajó fedélzetén írták alá az NSZK, Franciaország és a Benelux államok a schengeni egyezményt. A megállapodás célja az volt, hogy egyszerűsítsék állampolgáraik ellenőrzését a közös határokon belül. A végrehajtási eljárásokat is tartalmazó egyezmény 1995. március 26-án lépett hatályba.
