Ha csalni készül a Fidesz, akkor bojkottálni kell a választást vagy utána az utcára menni

A választásokat övező – esetenként már több is, mint – anomáliák miatt 2014 óra rendre felmerül egy esetleges bojkott kérdése. Nincs ez másképpen a 2022-es országgyűlési választások közeledtével sem. A minap Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt „dobta be” a témát: a Népszavának – a lakcímbejelentési kötelezettség megváltoztatása kapcsán – arról beszélt (hangsúlyozottan saját személyes véleményeként), hogy ez egy újabb lépés, amivel a Fidesz tovább nehezíti az összefogás dolgát. Hozzátette: ezek után nem kell sok ahhoz, hogy elgondolkodjon az ellenzék a választások bojkottján Arra azonban nem adott konkrét választ, hogy pontosan minek kellene még történnie a bojkott meghirdetéséhez.

De valóban, van-e esélye egy sikeres ellenzéki bojkottnak 2022 tavaszán? Milyen feltételek teljesülése esetén vihető végig egy széleskörű bojkott? Szentpéteri Nagy Richardot kérdeztük.

Nagy erő és megfelelő indok kell

Az alkotmányjogász, politológus elsőként említette: csakis egy komoly politikai erőnek szabad bojkottot hirdetnie. Az nevetségbe fulladna, ha egy 1 százalékon álló párt („mondjuk az ISZOMM”) hirdetne bojkottot. Ezt a feltételt az összefogott ellenzék teljesíti, hiszen összehozott egy, akár a győzelemre is esélyes erőt, amelyről a népességnek legalább a fele elhiszi, hogy képes megnyerni a választást. Ilyen értelemben pedig lenne értelme a bojkottnak.

De persze – mutatott rá – kellenek hozzá megfelelő indokok is, mivel azok nélkül nevetséges egy ilyen lépés. Ezzel kapcsolatban szóba hozta a 2014-es és a 2018-as választást. Szerinte 2014-ben meg lehetett volna csinálni, akkor ugyanis kezdett összeállni egy nagy erő Bajnai Gordon körül, de azt végül legyengítették. Szerinte azonban hibáztak, hogy nem azt a modellt követték, amit az MSZP Medgyessy Péterrel sikerrel kipróbált 2002-ben: akkor nem a pártelnököt indították, hanem egy külsős embert, és nyertek is. Ám a bojkott is eredményes lehetett volna, ha az akkori összefogásnak sikerül erőssé felduzzasztania magát, s ezt még úgy is meg lehetett volna csinálni, hogy akkor még nem lehetett számítani a Jobbikra.

Már 2014-ben lehetett volna bojkott

Hét éve a megfelelő indok is megvolt: a Fidesz akkor gyártotta le az összes közjogi törvényt, új választási rendszert, alaptörvényt alkotott, stb. Ha az ellenzék akarta volna, hirdethetett volna bojkottot, ami akkor óriásit szólt volna, s elmaradt volna mindannak a szörnyűségnek az utólagos legitimálása, amit 2010 és 2014 között csinált a Fidesz-kormány. De 2014-ben nem jött létre az a nagy egységes erő, az összefogás, az EGYÜTT – fejtegette.

Szentpéteri – az elemzői konszenzussal szemben – egyébként úgy látja, hogy már akkor sem voltak meg a szabad választás feltételei Magyarországon. Az elemzői konszenzus szerint ugyanis a 2010-es választások szabadok és tisztességesek voltak, a 2014-es és 2018-as választások pedig szabadok, de már nem tisztességesek. Ő azonban másként látja („kilógok a sorból”): szerinte a 2010-es választás még szabad volt, de már nem tisztességes; a 2014-es és a 2018-as már nem volt sem szabad, sem tisztességes. S ezt már 2014-ben ki lehetett volna mondani. Rámutatott, hogy ez nem utólagos okoskodás, egy, a Népszabadságnak 2014-ben adott interjújában leszögezte, „A Magyarországon elterjedt elemzői konszenzus ma lényegében azt állítja, hogy a mostani választás szabad lesz ugyan, de félő, hogy nem lesz tiszta. Ezzel szemben a választásjogi normarendszer vizsgálatából inkább az a következtetés adódik, hogy a választás nem lesz sem szabad, sem pedig tiszta”.

2018-ban fel sem merült a távolmaradás, pedig...

A 2018-as választások előtt ment neki a Fidesz a választójogi törvénynek, de akkor fel sem merült a bojkott, pontosabban csak marginálisan. Volt ugyanis, aki mondogatta, hogy ilyen választási rendszerben nem hajlandók megmérettetni magukat. Pedig Szentpéteri szerint már szélesebb körben lehetett tudni, hogy akkor a választás sem nem szabad, sem nem tisztességes.

Vagy a bojkott vagy utcára kell menni

Mostanra azonban létrejött az egységes, nagy erő, amiben már a Jobbik is benne van („a szavazók már 2018-ban is elfogadták volna ezt”), azaz teljesült a sikeres bojkott első feltétele – mutatott rá az alkotmányjogász, aki jónak tartja, hogy Márki-Zay Péter bedobta a témát. Ám arra is emlékeztet, hogy bojkottot csak az utolsó pillanatban szabad hirdetni, ha már látszik a győzelmi esély, s ha vannak adminisztratív jelei annak, hogyan készül a Fidesz a csalásra a voksturizmus, a sorosozás, a migránsozás, stb. után. A készülődésnek láthatóak a jelei – mondta, hozzátéve: lehet, hogy szükség lesz a bojkottra, arra, hogy az ellenzék kimondja: már nem garantáltak a szabad választások feltételei („a tisztességesen már régen túl vagyunk).

„Ha a Fidesz adminisztratív eszközökkel meghiúsítja a választások szabadságát, akkor két lehetőség áll az ellenzék előtt: vagy bojkottálja azokat, vagy utána rögtön az utcára megy” – szögezte le, ám figyelmeztetett arra, hogy ezt nem most, novemberben, hanem majd áprilisban kell eldönteni. „Bolond az, aki eldugja fegyverét, de az is, aki erre az egy fegyverre épít – nincs tehát más hátra az ellenzék számára, mint tovább folytatni a politikai munkát” – figyelmeztetett. 

Nemzetközi tapasztalatok

Sok-sok példa van a világban a bojkottra, köztük vannak olyanok, amelyek jól sültek el, de Magyarországon más lenne, hiszen az Európai Unió egyik tagországáról beszélünk. Mekkorát szólna tehát, ha választási bojkottot hirdetne az ellenzék amiatt, mert nincsenek meg a szabad választás feltételei? – tette fel a kérdést Szentpéteri, rögtön meg is válaszolva azt. Ha egy uniós tagállamban a győzelemre is esélyes ellenzék deklaráltan emiatt nem venne részt a választásokon, akkor annak óriási visszhangja lenne, „nem csak a Die Presse írná azt meg Ausztriában, hanem az egész földgolyó beleremegne”. Végezetül hozzáfűzte, „A bojkott egy atombomba akkor, ha azt nem egy terrorista használja a táskájába rejtve, hanem egy, a győzelemre is esélyes nagy erő”.