Ha meg kell állni a pirosnál, jó, ha nem nyomják tovább a gázt

Nagy meglepetést keltett a Magyar Nemzeti Bank a héten. Nem azzal, hogy a kamatdöntő ülésen megemelték a jegybanki alapkamatot, hanem azzal, hogy két fontos programját is érintő bejelentéseket tettek a Monetáris Tanács ülését követő sajtótájékoztatón.

A jegybanki alapkamatot 2,1-ről 2,4 százalékra emelték, ami azonban szakértők szerint nem is annyira érdekes, miután most az egyhetes betéti tender kamata az irányadó (csütörtök előtt 3,3 százalékos volt). Ami azonban igazán meglepetést okozott, az az, hogy az MNB lezárta az állampapír-vásárlásokat (igaz, nem teljesen, mert azt azért tudatták, hogy célzott vásárlásokkal esetenként még segítenek); továbbá bejelentették azt is, hogy lezárták a Növekedési Kötvényprogramot, azzal azonban, hogy ami a csőben van, az még realizálható, de újabb kör most nem lesz.

A kérdés csak az, hogy ez elég-e? Hiszen az infláció már 7,4 százalékos, az euróért pedig a döntés nyilvánosságra kerülése előtt 367 forintot adtak. Mindezt tetézi az egyre nagyobb költségvetési hiány és az állam eladósodása. És persze nagy kérdés az is, hiteles-e a monetáris politika annyira, hogy megállítsa a negatív folyamatokat?

Hozott is, meg nem is?

„Van egy monetáris szigorítás, ami elvileg visszanyomja az inflációs hullámot, másfelől a szövegezésből azonban az derül ki, hogy kivéve ha, illetve mégse’” – mondta a korábbi jegybankelnök. Bod Péter Ákost szerint „azt mondani, hogy nagyon markáns intézkedést hozott, hogy a sarkára állt volna az MNB, nos, ez azért még billeg egy kicsit”. Úgy látja, hogy a dolog nem ért még véget. A gazdaság nagyon túl van fűtve, s a kormány által bejelentett 350 milliárd forintos év végi zárolás ugyan nem mondható csekélynek, de csak novemberben ezer milliárdos volt a költségvetési deficit. „Így azt gondolni, hogy most kiengedték a gőzt a kuktából, s nem kell tattól tartani, hogy szétreped a fazék? Nos, ezek a lépések csak egy kis fuvallattal érnek fel” – mutatott rá, hozzátéve: „az alapprobléma, hogy túlságosan sok pénzt nyomtak a rendszerbe, túlságosan nekilódultak az árak, s ezen kis mértékben képesek ilyen módon segíteni, a gond még fokozódni fog 2022-ben”.

A külső okok mellett az árfolyam is ludas

Ami pedig a részleteket illeti, Bod Péter emlékeztetett arra, hogy a környezetünkben (elsősorban az eurózónán kívüli országokban) nagyon elszaladt az infláció, különösen a lengyel, a román és persze a mienk, a magyar. Ebben persze benne van az általános inflációs csúcs is, ami azonban az elemzők szerint Európában és az USA-ban csak átmeneti, idővel el fognak tűnni azok a tényezők, amelyeket felhajtották. Ezekre a tényezőkre egyébként az MNB is utalt a közleményében, például a nyersanyagárak visszaigazodására a tavalyi mély szintről, az ellátási lánc-problémákra, és a nagy keresleti löketre, amit a támogatási transzfer programok generáltak (a családok és a vállalatok pénzügyi támogatása).

Bod Péter Ákos szerint azonban felmerül a kérdés: kell-e egyáltalán reagálni az infláció emelkedésére, ha az valóban csak átmeneti. Szerinte egy darabig nem kell, de most azt látjuk, hogy reagáltak, s nem csak nálunk. Főleg a peremvidéki országokban, ahol a saját valuta miatt van plusz saját bajuk is, nevezetesen az árfolyamkockázat. Amikor a világban zavarok vannak, akkor ezek a valuták hajlamosak gyengülni, s ez nagyon is igaz a forintra. Ez viszont azonnal rúg még egyet az inflációs folyamaton – magyarázta a volt jegybankelnök, aki rámutatott arra, hogy önmagában is gond tehát az árfolyam-ingadozás, hiszen bizonytalansági tényezőt jelent.

Hogy is állunk az árfolyamcéllal?

Hiába mondta évekig az MNB, hogy nincs árfolyamcélja („ami persze szigorú jogi értelemben igaz, de közgazdaságilag sem lehet nagyon erős, ha az inflációs célkövetés rendszerét alkalmazza”), de mégis bizonytalansági tényezőt jelent, s a nagy nyitottság miatt megjelenik az árszintnövekedésben is. A szakértő szerint pedig ezt látjuk most.

A volt jegybankelnök emellett arra is felhívta még a figyelmet, hogy nagyon magas, öt százalék felett van a maginfláció (ebben nincsenek benne a gyorsan változó külső gazdasági hatások, mint az élelmiszer- vagy az üzemanyag-, illetve a hatósági árak), s az MNB saját számítása szerint hat köré fog menni, vagy akár még fölé is kerülhet. Amúgy pedig a „rendes” országban két százalékos az infláció, a kevésbé rendesben (például Romániában) 2,5, a még kevésbé rendesben (nálunk) három százalékos, de az MNB még ad mellé +/– 1 százalékot. „Azaz árstabilitásnak mondja a 3,9 százalékos inflációt is – ráadásul még ezt sem tudta tartani” – jegyezte meg.

Egyhamar nem várható fordulat az inflációban

Ami pedig a kamatemelést illeti: Bod is arra hívta fel a figyelmet, hogy hiába emelte most meg az MNB az irányadó kamatot 2,4 százalékra, nem az alapkamat az érdekes, hanem az, hogy a jegybank mennyiért ad hiteleket, más szóval: mennyi a pénz ára. Ez pedig nagyon felment, a sáv szélén most 4,4 százalék (ez az overnight hitelkamat).

„Kicsit későn, kicsit hezitálva, de jelentősen felemelték a kamatot, ám ez sem hatotta meg a pénztulajdonosokat, továbbra is igen gyenge a forint” – mutatott rá (s valóban, szerda reggel 384 feletti volt az euró-forint árfolyama – a szerk.). Ez pedig rossz jel, így év vége táján kiváltképpen, mert a drága import nyomán a cégek kénytelenek átárazni, miközben a munkaerő ára is átárazódik (jelentős lesz ugyanis a béremelés, hiszen a minimálbér rácsúszik a következő bérkategóriára). „Ebből is látszik, hogy az inflációs folyamat nagyon felgyorsult, és nincs okunk remélni, hogy belátható hónapokon belül fordulat történik” – szögezte le a korábbi jegybankelnök.

Az MNB a szabadon választott tevékenységein farag

S hogy miként értékeli az MNB másik döntését, hogy nem vásárolja tovább az állampapírokat? Bod szerint eddig sem kellett volna vásárolnia, senki nem kényszerítette erre. Emlékeztetett rá, hogy a jegybankok akkor szokták ezt alkalmazni, amikor olyan alacsony a kamatszint, hogy állampapír vásárlással nyomnak bele pénzt a gazdaságba. Magyarországon azonban ez soha nem állt fenn – mutatott rá, kiemelve: a kamatszint alacsony, de nem nulla volt. Oka nem nagyon volt, azon kívül, hogy az MNB jó szándékkal segíteni akart az állam finanszírozásában, ami azonban nem kötelessége – fejtegette.

Miként szabadon választott az is, hogy a vállalati hitelt erősítse – tért át a másik bejelentésre Bod Péter Ákos. Ez olyankor fordul elő, amikor a bankrendszer nem képes vagy nem hajlandó hitelezni a vállalatokat, ám az MNB ezt is önként, dalolva teszi: már a válság előtt elindította a vállalati kötvényprogramot. Ráadásul – ez Bod szerint magyaros dolog –, amikor bejelentik, hogy nincs több kötvénykibocsátás, még van egy cég, amely aznap 350 milliárdos kötvényt kibocsát. „A közleményben benne van persze, hogy nem vesznek, kivéve, ha szükségét látják...” – jegyezte meg.

„Egy szó, mint száz: az MNB most kilép egy-két olyan tevékenységéből, ami nem tartozik az alaptevékenységébe, de mindegyik lazított és pénzmennyiséget növelt, s így hozzátett az inflációhoz” – jegyezte meg.

A kamatemelés következményei cudarak lehetnek

Kérdés, segíthet-e ez a negatív folyamatok megállításában, visszafordításában? Meg tudják-e ezzel fogni az inflációt? – kérdeztük. „Aki nyomja a gázt, s meg kell állnia a pirosnál, jó, ha nem nyomja tovább a gázt” – mondta, majd némileg részletesebben kitért arra, hogy az inflációnak az importált részét az árfolyam képes megfogni, azt azonban nem látjuk, hogy a forint feltámadna. A másik része pedig a hiányjelenségekre vezethető vissza, ha lesz egy kis szerencsénk, akkor ebben nem lesz további nyomás, nem fokozódnak a külső hatások. A munkaerőhiány azonban nem nagyon segít, a képzett munkaerő hiánya is felfelé nyomja a béreket, s a bérköltségen keresztül a következő években marad az inflációs nyomás. „Azaz klasszikus bér-ár spirál alakul ki, ami ellen ugyan lehet kemény eszközökkel, a kamatszint felnyomásával küzdeni, ám annak kemény gazdasági következményei vannak, nagyon lassítja a növekedést” – vezette le.

Ha pedig a drasztikus eszközt, a kamatemelést választják, annak cudarak a következményei, miután az embereket egyenesen biztatgatták a lakáshitelek felvételére – tért ki még egy, kemény hatásával évekig velünk maradó problémára Bod Péter Ákos. A korábbi jegybankelnök hozzátette még, hogy éppen így felfutott például az autófinanszírozás, s a fogyasztási hitelek is elterjedtek. Még amikor alacsony volt a kamat...