Ha nem gyérítenék ki az erdőket, nem okozna annyi gondot a lezúduló eső

Eredetileg a héten szerdára várták annak a Dunán most áthaladó árhullámnak a végét, amely Németországban és Ausztriában komoly gondot okozott a múlt héten. Az erről megjelent fotók is drámai képeket mutattak. Viszont Magyarországon ez a víztömeg mégsem okozott akkora bajt. A különbség abból adódik, hogy ott, a Felső-Duna vízgyűjtőjében nagyon sok kis folyó medre nem bírta elvezetni a felgyülemlett vízmennyiséget, és lett belőlük egy hatalmas, összefüggő víztömeg, viszont a Duna medre a magyarországi szakaszon ezt elbírja – mondta a Hírklikknek Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) szóvivője. 

A hétvégén érkezett újabb hatalmas mennyiségű csapadék következtében viszont egy újabb árhullám keletkezett, ami miatt most a Rába folyón sosem látott víztömeg vonul át. A Duna árhulláma is kapott még egy adag vizet, így szerda helyett a hét végére várják a szakemberek az árhullám levonulását.  

A jelenlegi eszközökkel nem lehet előre megmondani azt, hogy mennyi, csak azt, hogy esni fog az eső. Így történhetett meg, hogy a szombat éjszaka 1-2 mm helyett 30-40 mm esett. Az így összegyűlt esővizet a Rába folyó a felső szakaszain már nem tudta kezelni, mert az összes kicsi patak megduzzadt, és gyakorlatilag szó szerint sohasem látott magasságokba emelkedett. Például a Pinka nevű kis patak, az eddig valaha mért legmagasabb vízállása szerint 405 cm volt, ez most 508 cm lett.  Ilyen elképesztő mennyiségű vizek folynak bele a Rábába, plusz, amit maga a folyó is hozott, és ez így együtt okozta Körmendnél azt a nagyon komoly, harmadfoknál is magasabb vízügyes helyzetet, ami még jelenleg is 24 órás felügyeletet igényel a gátakon – magyarázta Siklós Gabriella, majd hozzátette, több száz vízügyes kolléga és 70 ezer homokzsák védi a várost és környékét 3 km hosszan. 

Ma már kicsit apadt a vízszint, azonban a tetőzés után van a legkritikusabb időszak, mert a gátaknak el kell bírniuk a bennük lévő óriási mennyiségű vizet – folytatta az OVF szóvivője, aki elmondta, ilyenkor szoktak a gátak meggyengülni a víznyomástól. Az OVF munkatársai ezért folyamatosan figyelik a szivárgásokat, a fakadó vizeket, csurgásokat, amelyekről szerdára virradóra már jöttek jelentések is.  Ezeket a kollégák tudták kezelni – mondta Siklós Gabriella. Bízunk abban, hogy most már az előrejelzések szerint nem lesz ennyi csapadék – fűzte hozzá a szóvivő.

A Dunán átvonuló árhullámmal kapcsolatban Siklós Gabriella megjegyezte: ami most szerencsés volt például a 2013-as árvízhez képest – amikor az összes mellékfolyón jött árhullám –, hogy most az állami töltésvonalak között levezethető az áthaladó víztömeg. Csak ártérre épített üdülőtereket és kerékpárutakat veszélyeztetett árvíz.

Törvényszerű volt tehát, hogy újabb árhullám alakult ki akár a Dunán, akár a Rábán a lehullott komoly mennyiségű csapadék következtében. Medveczki Zoltán erdész szakirányító szerint azonban ennek a vízmennyiségnek nagy része el sem juthatott volna a folyókba, ha megfelelő minőségű és mennyiségű erdővel rendelkezne Magyarország, Ausztria és Németország is. 

Nem egy-egy mozzanatként, hanem folyamatként kell néznünk a világot, mert minden természetbe való beavatkozásnak következménye van. Azzal, hogy folyamatosan ritkítják, kigyérítik az erdőket – és vannak, ahol még, vagy már bokrok sincsenek, viszont sok utat csináltak benne –, csökken a vízmegtartó képességük. Ezért, ha folyamatos a csapadék, az egyszerűen keresztülfolyik az ilyen erdőkön, amelyekben még olyan avarmennyiség sincs, ami ezt valamelyest visszatartaná. Ezért keletkezhetnek hatalmas árhullámok – fejtette ki a szakember.

„Az az igazán jó erdő, ahol megvan mind az öt szint: cserjeszint, alsó-, középső -, felső koronaszint és fátyolszint. Egy ilyen erdőnek elképesztően nagy a vízmegtartó képessége – már csak a megszámlálhatatlan mennyiségű falevélen keresztül is, plusz a földön a rengeteg avarral –, ezért nem tudna annyi víz bezúdulni a folyókba, és nem okozna ekkora árhullámokat. De ehelyett buta, rablógazdálkodás folyik Európa sok részén, így Magyarországon is. Arra sem figyelnek, hogy miközben az éghajlatváltozás miatt a fenyőerdők egy része elkezdett pusztulni, az ellenálló, rezisztens fákra vigyázzanak, helyette inkább mindent kivágnak. Pedig, ha így folytatják és gyérítik az erdőket, akkor a rengeteg csapadék miatt a keresztülfolyó víz a termőréteget is elmossa, aminek következtében először túl sok víz lesz, majd egyszerűen ki fog száradni a terület” – magyarázta Medveczki Zoltán.