Ha nincs háború, akkor vagdalkozni kell

– Mennyire érdemes figyelni Orbán Viktor megszólalásaira, főleg a péntek reggeli rádiószózatokra? 

– Egy kormányfőnek minden szavára érdemes figyelni, és meg is kell fejteni. Orbán Viktor ritkán ugyan, de kimondja az igazat, megmondja, mire készül, máskor azonban dekódolni kell a szavait. Ehhez maga adott iránytűt, amikor kijelentette, hogy nem azt kell figyelni, amit mond, hanem amit csinál. Általában nem az a legfontosabb, mit mond, hanem az, miért mondja. Erre jó példát kínálnak a legújabb homofób kijelentései. Mivel úgy érzi, kimerülőben vannak azok a témák, amelyekkel konfliktust lehet gerjeszteni, új ellenséget keres, tehát nekiront egy újabb kisebbségnek. 

– Ön szerint azok a magyar választópolgárok, akik egyáltalán figyelnek rá, képesek desifrírozni a megszólalásait?

– Orbán éppen arra épít, hogy a hívei egy az egyben értelmezik a szavait. Egy politikusnak az lenne a feladata, hogy jó irányba igyekezzen terelni a közvéleményt, pozitív példával járjon elöl, amint azt demokratikus politikusok, sőt, uralkodóházak képviselői is megteszik. Ők olyan példát mutatnak, amit érdemes követni. Orbán viszont az ellenkezőjét teszi. Ez a sokat szenvedett ország eléggé megosztott számos kérdésben és a miniszterelnök mindig a legrosszabb örökségünkhöz nyúl. Gyűlölködést, félelmet, szorongást vált ki, olyan legendákat és babonákat idéz, amelyektől jó lenne megszabadulni és továbblépni. A jó példáért nem kell messzire menni. Ausztriában is volt valaha monarchia, uralkodott a Habsburg-ház, sőt, az Anschlussnak és a nagy német birodalomnak is voltak hívei, de ma már nincsenek, illetve csak elvétve bukkannak föl. Ausztria ma egy jólétben élő, békés, semleges, demokratikus ország. Magyarország is ilyen lehetne, a Nyugathoz tartozhatna, csak ehhez előbb meg kellene szabadulni 200 éves legendáktól és félreértésektől. 

– Ám Orbán Viktor mintha egy buborékban élne. Úgy beszél, mintha nem az Európai Unióhoz és a NATO-hoz tartozó ország első embere lenne.

– Ő nagyon is tudja, mit csinál. Van néhány egyszerű trükkje. Az egyik közülük, hogy szembe megy a forgalommal. Ha mindenki egyfelé húz, akkor ő az ellenkező irányba. Arra számít, így egyénibb lesz a politikája és majd csak kijön belőle valami. Emellett még bátornak is tűnhet. A másik ismert trükkje az állandó konfliktus-keresés. Ha nincs háború, akkor párbajozni kell, vagdalkozni, csak hogy tartsanak tőle. 

– De a saját szövetségeseivel megy állandóan szembe.

– Pontosan ez a taktikája. A magyar történelemben volt egy időszak, nem is olyan régen, amikor ez erénynek számított. A szovjet szövetségi rendszeren belül egy bizonyos szembenállás nem volt haszontalan. Ha a reformkommunisták – Horn Gyula, vagy Marjai József – nemet mertek mondani, akkor elértek valamit Magyarország javára. Ott ez működött. De nagyon furcsa, hogy amikor az általunk és kedvünkre választott nyugati szövetségi rendszeren belül van mozgásterünk, akkor a miniszterelnök ilyen módszerekkel próbálkozik. Ez nagyon nincs a helyén.

– A legújabb próbálkozás a globális minimumadóval szembeni kiállása. A hét vezető ipari ország elhatározta, hogy bevezetik, majd a kis Magyarország kormányfője szembeszáll velük. 

– Ez az itthoni szavazatszerzésről szól. Orbán mindig megmutatja, hogy szembe mer szállni bárkivel. Még a pápát is bírálja, vagy most ellenszegül a G7-ek irányvonalának, mert óvja az országát. De hamis képpel házal, mert ő adja el az olcsó magyar munkaerőt bérrabszolgának, miközben a barátai, a családtagjai és lekötelezettjei híznak. Ez nagyon torz helyzet, egy banánköztársaság stratégiája. 

– Pedig azt mondja, nemzeti érdek, hogy ne fogadjon el uniós adókényszereket.

– Ez az úgynevezett szuverenisták szövege, szemben az együttműködés politikájával, ami sokkal gyümölcsözőbb lenne. De ő ezzel nyert eddig és így akar nyerni ezután is. Mindig a saját táborának beszél, sosem áll le vitázni, vagy érvelni az ellentáborral. Csakhogy mostanában a saját tábor fogyatkozóban van. Tudja, addig maradhat hatalomban, amíg ezzel még meg tudja szerezni a parlamenti többséget. Ám az építmény nagyon inog alatta, és nem biztos, hogy kitart. Meglehet tehát, hogy ez a stratégia nem vezet célra. Jelenleg kétesélyesnek látszik a jövő évi választás. 

– Az is csak kampányszöveg, amikor azt mondja, hogy a járványok és a népvándorlások korát éljük?

– A járvánnyal nem riogatni kellene, például úgy, ahogyan legutóbb a rádióban említette, hogy három millió beoltatlan ember óriási veszélyben van. Egy felelős kormányfő nem így beszél a járványról. Arról kellene szólnia, mit tesz azért, hogy a magyar egészségügy sok dolgozója ne távozzon nyugatra, vagy a kórházakban rendelkezésre álljanak a megfelelő eszközök és berendezések. 

– Ráadásul mint politikus mindig orvosi kérdésekben foglal állást.

– Azt már megszokhattuk, hogy itt önálló miniszteri profilok alig léteznek. Ha átlagembereket megkérdeznénk, sorolják fel az egyes szaktárcák gazdáit, nem sokat tudnának említeni. Ez egy kézi vezérlésű kormány, amelyben nincs is minden területnek felelőse. A minisztereknek nincs önálló arcélük. Ez alól pozitív értelemben a belügy- és a pénzügyminiszter a kivétel. A többiek belevesznek ebbe a masszába, nincs saját politikájuk és teljesítményük, de célkitűzéseik és sikereik sincsenek. Mindenki nevében Orbán Viktor nyilatkozik és mindent ő csinál. 

– Például megvédi a magyarokat a migránsoktól. 

– Ez is hamisítvány. Hat éve úgy rohant át több százezer tengerentúli menekült az országon, hogy eszük ágában sem volt itt maradni. Sokkal magasabb fizetéseket ígérő és jobb szociális helyzetet kínáló államokba tartottak. De Orbán azóta is ebből igyekszik politikai tőkét kovácsolni és ijesztget velük. Magyarország nem célországa a migrációnak, még csak nem is exponált belépőpont. 

– De mi annyira jóságosak vagyunk, hogy megmondjuk a többieknek, ne a bajt hozzák ide, hanem a segítséget vigyék oda. 

– Ezt az igazságot Európa már régen felismerte. Angela Merkel német kancellár nem véletlenül keresett fel egy sor afrikai országot. Tudják tehát, hogy a forrásországok problémáit kellene megoldani. Magyarországot azonban ez a problémakör éppen csak súrolta, nem kellett volna pánikot kelteni. Nincs jele annak, hogy a 2015-ös tragikus jelenetek megismétlődnének. Európában természetesen foglalkozni kell a problémával, mégpedig úgy, hogy az a kontinens államainak érdekeit szolgálja. Úgy kell kezelni ezt a kérdést, ahogy azt az egyes országok közvéleménye elfogadja és támogatja. Magyarországon a migráció politikai támogatottsága elég csekély volt és még ezt is sikerült lerombolni. Ezzel együtt, lehet és kell is együttműködni másokkal, hogy hatékony és humánus megoldásokat találjanak.