Halmai Gábor: változásra van szükség!

Halmai Gábor jogászprofesszor oktatói és kutatói pályafutása az ELTE-n kezdődött, később az USA-ban, a Princetoni Egyetemen is tanított. Jelenleg a firenzei Európai Egyetemi Intézet Összehasonlító Alkotmányjog professzora. 

-A világ távoli országaiban élő és oktató magyar tudósoktól kaptak támogató aláírásokat. Hogyan született meg a nyilatkozat? 

- Spontán kezdeményezés volt, amely az Amerikában élő kémikus professzortól, Balás Andrástól indult el – mondja Halmai Gábor. – Azzal keresett meg, hogy van néhány kollégája az Egyesült Államokban, akik szívesen felhívnák azoknak a magyar embereknek a figyelmét, akik nem látják, milyen rossz irányba tartanak otthon a politikai, társadalmi folyamatok. Ketten koordináltuk, szövegeztük a felhívást, „gyűjtöttük” az aláírásokat. Úgy gondoltuk, nem késő még emlékeztetni a bizonytalan szavazókat, milyen sok múlik a felelős döntésükön. 

- Miből gondolja, hogy ez a nyilatkozat változtathat ezen?

- Minden alkalmat meg kell ragadni. Elég kevesen vannak, akik mind a hazai, mind az idegen nyelvű internetet igénybe veszik a tájékozódáshoz, a többiek csak a kormány egyoldalú propagandájára hagyatkoznak. Hadd mondjak erre két példát. Az egyik a Covid-járvány kezelése. Magyarország versenyben van a világ legrosszabbul teljesítő országa címre, ami az egy főre jutó halálozást illeti. Ez egy jól elérhető információ lenne, a magyar közvélemény jelentős része ennek ellenére úgy gondolja, hogy a kormány jó bizonyítványt érdemel járványkezelésből. A másik Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja. A magyar kormány gyalázatos antiszoldáris magatartása ellenére, amivel lényegében az agresszort támogatja, a háború kezdete óta nőtt a Fidesz támogatottsága.  

- Újra és újra hangsúlyozzák, hogy Magyarországon politikai változásra van szükség. Aligha véletlen, hogy az első helyen a sajtószabadság szerepel, de a jelenlegi állapotok erősen körül vannak bástyázva.

- Az alapvető kérdéseket a média- és a sajtótörvény szabályozza, mindkettő a kétharmados törvények közé tartozik. 

- Egy sima többséget elérő ellenzék mit tud ezzel kezdeni? 

- Erre számos megoldás létezik. A napokban jelent meg az általam főszerkesztett Fundamentum című folyóirat különszáma, amelyben ezt a problémát több tanulmány is körüljárja. Nem gondolom, hogy ezek sorvezetők lehetnek egy esetleges új kormány számára, de nagyon remélem, kordokumentumként fogják majd egyszer tanulmányozni az írásokat. Alapvető ellentmondása a helyzetnek, hogy a Fidesz úgy tudott kétharmados döntéseket hozni, hogy a társadalomban soha nem tudott kétharmados támogatottságot szerezni.

- A második, 2010-es 53 százalékos győzelmet nem számítva, soha nem volt még többségi támogatottságuk sem...

- Annak ellenére sem, hogy 2010 után nagyon erősen módosították a saját javukra a választási szabályokat: átszabták a választási körzeteket, bevezették  a győztes kompenzációt és a határon túli magyarok kedvezményes, nehezen ellenőrizhető levélbeli szavazási rendjét (ez utóbbiak ’14-ben és ’18-ban is több mint 90 százalékban a Fideszre szavaztak), többet nem érték el a szavazatok abszolút többségét. Ez is mutatja, hogy a magyar alkotmányos rendszer számos sebből vérzik, hiszen még 50 százaléknál kevesebb szavazat is elégendő az alkotmányozáshoz.

- A rendszerváltáskor a kétharmados törvényeket garanciális szempontok miatt építették be a jogrendszerbe. Szükség van ma is ezekre?

- Akkor úgy gondolták, hogy minden kormány majd egy szolid többséggel fog kormányozni. Az volt a cél, hogy bizonyos alapjogokat, az állam működésének alapvető szabályait, ez a szolid többség ne tudja a maga javára megváltoztatni.   

- Ezzel kell majd szembenéznie az egyesült ellenzéknek, ha sikerül megnyernie a választást. Lát ebben a helyzetben kiutat?

- Vannak nemzetközileg elfogadott jogi kibúvók. Mások mellett Armin von Bogdandy, a Max Planck Intézet igazgatója írt erről a minap, és azt állítja, hogy azok a kétharmados törvények, amelyek ütköznek az uniós jogszabályokkal, az Uniós szerződés alapvető elveivel, így ellentétesek a jogállamiság és a demokrácia elveit kimondó 2. cikkel, azok egyszerű többséggel is hatályon kívül helyezhetők. Ez igaz lehet például a médiatörvényre is, mert jelenleg a közmédia közvetlen kormányellenőrzés alatt áll, a médiahatóság felügyeleti szerveiben is kizárólag kormány által kinevezettek ülnek. Ezek helyett a jövőben létre lehet hozni olyan testületeket, amelyek a kormánytól függetlenek, és a kiegyensúlyozott működést garantálják a magyar televízióban, rádióban. 

- A sajtószabadság persze az egyes lapok tulajdonosainak belátásától is függ.

- A jogi lehetőségek megteremtése természetesen csak az egyik feltétel, de az olyan egészségtelen képződményekre, mint amilyen például a KESMA is, egy demokratikus országban semmi szükség. Ha megváltozik a kormány összetétele, attól sok minden önmagától is változhat. Feltételezem, hogy az Alkotmánybíróság ma kormányhoz lojális tagjai között is lesznek majd, akik akkor már nem fideszes delegáltként fognak dönteni, ha az állásfoglalásukat kérik.

- Ezt nem tudhatjuk.

- De lehet ez is a változás egyik módja, a demokratizálódás útja. Sokan, sokféle módon gondolkodnak az Alkotmány megváltoztathatóságáról, de az biztos, hogy az európai normáknak megfelelő jogtechnikai megoldásokkal erre is lehet megoldást találni. Nagyon fontos, hogy ebbe a folyamatba a társadalom mind szélesebb rétegeit bevonják. Nem lesz gyors folyamat, de jó hatással lehet Magyarország teljes alkotmányos berendezkedésére.

- A jogállamisági deficit bírálói között sokan vannak, akik úgy gondolják, nemcsak az államelnöki székben, hanem a kormány élén is két ciklusban kellene korlátozni a tisztség betöltésének idejét. Ön hogyan látja?

- Én ezt a magyar parlamentáris rendszerrel nem tartanám összeegyeztethetőnek. A mi berendezkedésünket 1989-ben a németekéről mintáztuk, az jól működik, tehát semmi szükség ilyen korlátokra. Helmut Kohl 17 évig, Angela Merkel 16 évig volt kancellár, nem kellett az ő esetükben sem alkotmányos korlátokat állítani. Ha elveszett volna a népszerűségük, a pártjaik lettek volna az elsők, amelyek leváltják őket. A prezidenciális rendszerben más a helyzet, ott jogosan korlátozzák egy-egy személy mandátumát. A versenyző parlamenti demokráciában a politikai erők mérkőznek, ahogyan az nálunk is 1990 után, harminc évig, több cikluson át sikeresen működött. Ha egy párt akár ötször nyer egymás után, akkor sincs ok arra, hogy korlátozzák a személyi döntéseit.

- Nálunk erre talán nem vagyunk elég érettek. Horthy, Kádár, Orbán regnálása ezt mutatja.

- Egyik sem működtetett demokratikus rendszert. Hogy érettek vagyunk-e rá? Szerintem igen. 2010-ig működött, még Gyurcsány Ferencet is a saját pártja hívta vissza. 2002 volt az a kivétel, amikor az akkori kormánykoalíciót újabb ciklusra megválasztották, s ez hozzájárult a Fidesz 2010-es lehengerlő sikeréhez.

- Viszonylag szűkszavúan foglalkoznak a törvény előtti egyenlőséggel, a gyűlöletpropagandával. Miért?

- A kollegánk, aki ezt fogalmazta, hosszabb szöveget javasolt, számos idézettel. Megnevezett olyan politikusokat – mint például Kövér Lászlót -, aki képes volt olyan durva kijelentésekre, amelyek után egy demokratikus közélet két nap alatt kivetette volna magából. A német parlament egykori elnöke tett egy kétértelmű kijelentést, két nap múlva már más ült a helyén. Nem akartunk személyeskedni, mert általánosságban kívántunk nyomatékot adni ennek a problémának. Csak arra akartuk ráirányítani a figyelmet, hogy a hazai közéletben nincs egy olyan vörös vonal sem a rasszizmusban, az antiszemitizmusban, sem a homofóbiában, amit átlépve a politikusok szalonképtelenné válhatnak. 

- A közegészségügyre is kitérnek. Csak a Covid kezelésére gondoltak?

- Nem. Ez a probléma már jóval korábban kezdődött. Sem az egészségügynek, sem a közoktatásnak nem biztosítanak már hosszú évek óta olyan prioritást, mint amekkorára szükség volna. Az utóbbi állapotát jól mutatja a pedagógusok elégedetlensége is. Ami az egészségügyet illeti? Megdöbbentő, hogy az intenzív osztályokon a lélegeztető gépre kerültek között 90 százalék körüli volt a vírusjárvány idején a halálozási arány. Példátlan! Normális közegészségüggyel rendelkező országokban ez a szám sokkal alacsonyabb volt. 

- Március idusán követelték, hogy a nemzeti ünnepeink legyenek mindenkié. Úgy érzik, nem azok?

- A mostani március 15-ére kormány közeli zenészek elkészítették a Nemzeti dal új klipjét, ami ismét jól mutatja az álhazafiasságot, az ünnepek kisajátítására való törekvést. Még 1998 után, a Fidesz első ciklusában elkezdték kisajátítani a kokárdát, amit azóta is úgy viselek, hogy tudom, mások számára nem tartozom a nemzethez . De kitűzöm, mert van egy 16 éves lányom, és azt szeretném, hogy kötődjön a hazájához. 

- A pedagógusok többek között a szabad gondolkodásért, az oktatás szabadságáért tüntetnek, az állam illetékese pedig közli, most más dolguk van, nem tárgyalnak velük.  Mit gondol erről?

-  Ez a kormány korábban is egyféle rabszolgának tekintette a tanárokat. Elvárják tőlük, hogy vegyenek részt a fideszes ideológiának megfelelő tantervek oktatásában, a gyerekfejek nacionalista szellemű „átmosásában”, de nem veszik emberszámba őket. 

- Nincs ez másként a felsőoktatásban sem. Ezt ön nálunk is jobban látja.

- Az egyetemek sem fontosak abban az értelemben, hogy a legmagasabb szintű tudást adó intézményeket támogassák. Azok az egyetemek, amelyeket valahol jegyeznek a világ legjobbjai között, mint amilyen az én korábbi egyetemem az ELTE is, minimális állami támogatásból élnek. Valamilyen okból az ELTE kimaradt a „privatizációból”, s ez azzal járt, hogy a szegényes finanszírozás semmit nem változott, anyagilag továbbra is lehetetlen helyzetben működnek.

- Pedig a bölcsészet jó terep lehet a hallgatók ideológiai átnevelésére.

- Az nem ilyen egyszerű. Az egyetemen, ahol szabadság kell legyen, ahol nyelveket beszélő, nemzetközileg értékelhető kutatásokat folytató oktatók dolgoznak, ott ideológiai „abúzus” esetén nem lehet gátat szabni az elvándorlásnak. A kormány elmúlt 12 évében mihaszna lebzselőknek tartották az egyetemi oktatókat, mondván két hónap szabadságuk van, s arra ösztönözték a tudományos kutatókat, hogy szedjék a sátorfájukat. Fogalmuk sincs arról, hogy egy akadémiai embernek még álmában is a kutatásain jár az esze.

- Egy kormányváltás után ez a folyamat megfordítható volna? 

- Bizonyosan. Mert az elvándorlás mögött nem elsősorban a pénzről van szó. Ha egy egyetemi oktató, professzor, azt tapasztalja, hogy megbecsülik, hogy társadalmi presztízse van, használják munkája eredményét, esze agában sem lesz elmenni a hazájából. Sokan még akkor is szívesen hazatérnek, ha az egyetemi tanárok fizetését nem sikerül európai szintre emelni. Én tizenegy éve jöttem el Magyarországról, de ha értelmét láttam volna, már régen hazatértem volna. Ezzel mások is így vannak, mert senki sem él jókedvéből emigrációban.

- Változást követelnek a társadalomba mélyen beivódott korrupciót illetően is.

- Sajnos valóban ’maffia-állammá’ váltunk. Nem mondom, hogy az előző kormányok mentesek voltak a korrupciótól, de mostanra intézményesült és az egész államszervezetet átszővi. Ennek és az autokratikus rendszer tolerálásában sajnos az Európai Uniónak is van felelőssége. Szemet hunytak minden olyasmi fölött, ami e téren az elmúlt 12 évben történt. Tudom, nem kívülről kell a megoldást remélni, de sajnos például nem követelték meg mindenkitől a közös ügyészséghez való csatlakozást, és mind a mai napig nem sújtották szankciókkal a jogállam és a demokrácia leépítését.  

- Az utolsó pontban az emberi jogokat figyelembe vevő külpolitikát szorgalmazzák. Ez most különösen aktuális.

- A kormány megint utolsó csatlósként ragaszkodik egy háborús bűnös rezsimhez. Most éppen az oroszhoz. Látszólag az uniós együttműködés pártján áll, a nyilatkozatokban megszavazza a szankciók egy részét, de a háttérben újra és újra előkerülnek a különutas törekvések. Nem szállítunk fegyvert Ukrajnának, még a légterünkbe sem engedünk ilyen gépeket, blokkoljuk az orosz energiahordozók esetleges embargóját, Paks-2 felülvizsgálata fel sem merül. Azt azonban nem mondják ki, hogy van egy agresszor, egy terrorista állam, hogy civilek pusztulnak, kórházakat döntenek romba. És van egy háborús bűnös vezető mindezek mögött, akinek a barátsága fontos a mi miniszterelnökünknek, egy külügyminiszterünk, aki büszke az orosz elismerésre. Ezek sok mindent elárulnak arról, hogy Magyarország miért szigetelődött el politikai értelemben. Ebben is mielőbb változásra van szükség.

- Egy esetleges kormányváltás képes lehet feledtetni azokat a korábbi bántó, sértő megjegyzéseket, amelyekkel Orbán az Uniót és a vezetőit illette?

- Azt hiszem, hogy egy Európának, az Uniónak elkötelezett kormány esetében a korábbi kijelentéseket, a bántó plakátkampányt a legegyszerűbb elfeledni. Sokkal nehezebb visszaállítani a magyarok imázsát a világban. Sokan az elmúlt tizenkét év kormányzása miatt páriaként tekintenek ránk. Eltelik egy kis idő, mire ’a magyar név megint szép lesz’.