"Hányan is elmentek..." – 2019 halottai (2.)

HírKlikk 2019. december 26. 09:32 2019. dec. 26. 09:32

„Hányan is elmentek, s nem épp a jöttmentek”, énekelte Cseh Tamás, aki már tíz éve nincs az élők sorában. Ebben az esztendőben sok olyan ember halt meg, akiket milliók szerettek, vagy – tudásukért, teljesítményükért, emberségükért – elismertek. Kétrészes válogatásunkban rájuk emlékezünk.

Marton László

Szeptember 13-án, hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 77. évében, csütörtökön elhunyt Marton László. A Kossuth-díjas rendező 1943-ban született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező tanszakának elvégzése után 1968-ban kezdte a pályát a Vígszínházban. 1979-1985 között főrendező, 1987-től 2009-ig a Vígszínház igazgató-főrendezője, 2009-től 2017-ig főrendezője volt.

Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és külföldön: Finnországban, Kanadában, Londonban is. Vendégrendezőként többször dolgozott Helsinkiben, Louisville-ben, Tel-Avivban, Kanadában, Németországban.

Színházvezetőként a régi vígszínházi hagyományok folytatására törekedett. A közönség számára vonzó műsorpolitikát alakított ki: klasszikusokat, zenés darabokat, musicaleket is műsorra tűzött. Legsikeresebb rendezései közé tartozik a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Szentivánéji álom, a II. Richárd vagy A padlás.

1975-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1984-ben Érdemes, 1990-ben Kiváló művész címmel, 2000-ben Hevesi Sándor-díjjal, 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 2004-ben elnyerte az egyik legelőkelőbb ír színházi kitüntetést, az Irish Theatre Awards-ot.

1990-től a londoni Guildhall School of Music and Drama tiszteletbeli tagja. 1997 novemberében – elsőként a magyar színházrendezők közül – az amerikai Society of Stage Directors and Choreographers tagjai lett. 2001 óta az ír nemzeti színház művészeti tanácsadója. 2009-ben a XIII. kerület díszpolgárává, 2015-ben a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjává választották. 2016-ban Prima Primissima-díjat kapott.

2017-ben szexuális zaklatási vádak miatt felfüggesztette oktatói tevékenységét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint lemondott főrendezői állásáról a Vígszínházban.

Marton László Veszprémben tért vissza a színpadra: idén februárban Moliere Tartuffe-jét vitte színre.

Konrád György

Szeptember 13-án, életének 87. évében elhunyt Konrád György. A Kossuth- és Herder-díjas írót, esszéistát, szociológust hosszan tartó, súlyos betegség után, otthonában érte a halál.

Konrád György a magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja, művei egyebek mellett angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg.

Konrád György 1933. április 2-án született Debrecenben. A budapesti egyetemen 1956-ban szerzett tanári oklevelet. Az 1956-os forradalom alatt egyetemi nemzetőr volt, a bukás után évekig állástalan. Az évtized végén tagja lett a Belvárosi Kávéház írói asztaltársaságának. 1959 és 1965 között ifjúságvédelmi felügyelő volt Budapesten, ennek élményéből született első regénye A látogató. Utána 1973-ig városszociológusként gyűjtött tapasztalatokat. Azokban az években több szaktanulmányt publikált Szelényi Ivánnal, közülük a legjelentősebb Az új lakótelepek szociológiai problémái címmel jelent meg. Második regényének, A városalapítónak kiadását 1973-ban politikai okokra hivatkozva elutasították, végül 1977-ben erősen megcsonkítva jelentették meg. 1973 nyarán ügyészi figyelmeztetésben részesült, állását elvesztette. A következő nyáron Szelényi Ivánnal megírta Az értelmiség útja az osztályhatalomig című történetfilozófiai esszét, amelynek kéziratát a hatóság lefoglalta, a szerzők ellen államellenes izgatás címén eljárást kezdeményezett.

Szerzőtársa a zaklatások elől kivándorolt, Konrád a belső emigrációt választotta. 1973 és 1988 között csaknem folyamatosan publikációs tilalom alatt állt, művei, mint A városalapító, A cinkos, Kerti mulatság – először csak külföldön jelenhettek meg. Az ország határain túl, valamennyi műve megjelent, regényeit mintegy tizenkét nyelvre fordították le. 1983-ban Herder-díjjal ismerték el. 1990 óta főként esszéket írt. A nyolcvanas évek végére a külföldi közvélemény előtt a mai magyar széppróza legismertebb képviselőjévé vált.

1987-ben és 1988-ban az amerikai Colorado College-ban világirodalmat tanított. Az 1980-as években részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, majd 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetségének egyik alapító tagja lett.

Konrád György 1990 és 1993 között a Nemzetközi Pen Club elnöke, 1993 óta alelnöke volt. 1997 és 2003 között a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke volt.

Munkásságáért 1990-ben Kossuth-díjat, 1991-ben a Nemzetközi PEN Club irodalmi békedíját kapta. 2001-ben neki ítélték a Károly-díjat, az egyik legkiemelkedőbb európai elismerést, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át. 2004-ben Budapest díszpolgára lett. 2007-ben Franz Werfel emberi jogi díjjal tüntették ki. 2014-ben megkapta a zsidó-keresztény párbeszéd ösztönzésén fáradozó német egyesületek munkáját összefogó Német Koordinációs Tanács Buber-Rosenzweig-érem elnevezésű kitüntetését. 2015-ben Petőfi-emléklap a helytállásért elismerést kapott a XXI. Század Intézettől és a Terror Háza Múzeumtól. 2015-ben Radnóti Miklós antirasszista díjat kapott.

Ismertebb esszékötetei közé tartozik Az autonómia kísértése, az Antipolitika, az Ölni vagy nem ölni, Az újjászületés melankóliája, a Várakozás, az Áramló leltár, A közép tágulása (2004), Az író és a város, a Csodafigurák - Arcképek, pillanatfelvételek, az Inga, a Harangjáték, a Zsidóságról.

Fenn a hegyen napfogyatkozáskor című önéletrajzi regénye 2003-ban, Kakasok bánata című regénye 2005-ben jelent meg.

Vekerdy Tamás

Október 9-én, nyolcvannégy éves korában elhunyt Vekerdy Tamás. A pszichológus, író 1935. szeptember 21-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán folytatta, majd a BTK pszichológia szakát is elvégezte. Volt házitanító és a Nemzeti Színház statisztája, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára.

1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, később tudományos tanácsadója, majd szeniora volt. Tanított a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén, Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta volt a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője.

Huszár Tibor

November 1-jén, életének kilencvenedik évében elhunyt Huszár Tibor szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az ELTE professor emeritusa a magyar szociológia története, valamint a magyar értelmiségi mozgalmak neves kutatója volt.

Huszár Tibor Veresegyházán született 1930-ban. 1953-ban szerzett diplomát a moszkvai Lenin Intézet pedagógia-pszichológia-logika szakán. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a Filozófiai Tanszék oktatója volt 1960-tól, 1969-ig adjunktusként, majd egyetemi docensként dolgozott. Ugyanebben az évben alakította meg a szociológiai csoportot, amelynek vezetője lett, majd annak tanszékké alakulása után, tanszékvezetőként dolgozott. 1977-től egyetemi tanár.

A szociológiai tanszék 1983-ban alakult át Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetté, első igazgatója Huszár Tibor lett. Ezt a tisztségét 1992-ig viselte.

A Magyar Tudományos Akadémia 1982-ben választotta levelező, majd 1987-ben rendes tagjává. Kutatási területe az erkölcsi tudat kérdései, értelmiségszociológia, a magyar értelmiségi mozgalmak történetének szociológiai elemzése, a magyar szociológia története, az elitek és a nomenklatúra, a pártállami rendszer működése volt.

Munkásságáért 2003-ban Széchenyi-díjban részesült.

Karinthy Márton

November 6-án, életének 71. évében elhunyt Karinthy Márton Kossuth-díjas színigazgató, színházrendező, író, a Karinthy Színház és elődje, a Hököm Színpad alapító igazgatója.

Karinthy Márton 1949-ben született Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát 1973-ban végezte el. 1973-1975 között a Békéscsabai Jókai Színház, 1975-1977 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1977-1980 között a Thália Színház, 1980-1982 között a Népszínház rendezője. Részt vett a Reflektor Színpad és a Játékszín létrehozásában. 1982-ben megalapította a Hököm Színpadot – amely 1988-tól a Karinthy Színház nevet viseli –, a háború utáni első magánszínházat, amelynek rendezője és igazgatója volt.

2013-ban sajátos szellemiségű, nagy közönségsikernek örvendő színházi műhely létrehozásáért, három évtizedes vezetői és rendezői tevékenységéért, írói munkásságáért, a Karinthy-hagyomány és -szellemiség ápolásáért, továbbviteléért Kossuth-díjat kapott.

Szívós István

November 11-én, életének 72. évében elhunyt Szívós István olimpiai bajnok vízilabdázó.

A 1976-os játékokon aranyérmes válogatott tagja – akinek édesapja kétszeres olimpiai bajnok (Helsinki, Melbourne) – négy olimpián vett részt, és mind a négyszer érmes lett. A montreali bajnoki cím mellett az 1972-es müncheni olimpián ezüst-, az 1968-as mexikóvárosi és az 1980-as moszkvai nyári játékokon pedig bronzérmet nyert a csapattal. Emellett világ- és kétszeres Európa-bajnok volt. A válogatottban tizennyolc évesen, 1966-ban mutatkozott be, és 1980-ig összesen 308 alkalommal szerepelt.

1974-től a SOTE Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika tanársegédje, 1986-tól 2010-ig adjunktusa volt. Munkája mellett, 1981-re elvégezte a Testnevelési Főiskola (ma Egyetem) edző szakát. 1980-81-ben a Medicor OSC technikai vezetője, 1983-tól 1990-ig az FTC vízilabdacsapatának edzője, közben 1986 és 1990 között az ifjúsági, illetve az utánpótlás-válogatott szövetségi kapitánya volt. A zöld-fehérekkel nyert két bajnokságot és két Magyar Kupát.

1991 és 1998 között a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnökeként működött. A népszerű klub csapatai vezetése alatt huszonegy bajnokságot nyertek, a futball csapat pedig bejutott a Bajnokok Ligájába. 1992-ben beválasztották a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségébe, 2002-ben a Központi Sportiskola (KSI) vízilabda-szakosztályának elnöke lett.

Háromszor választották meg az év magyar vízilabdázójának (1969, 1970, 1971). 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést kapott. 1996-ban az Egyesült Államok-beli Fort Lauderdale-ben beválasztották az úszás halhatatlanjai, az International Swimming Hall of Fame tagjai közé, ugyanabban az évben került fel kéznyoma és aláírása a Magyar Sportcsillagok Falára. 2000-ben egy szavazáson az évszázad magyar vízilabda-válogatottjának tagja lett. Az együttesbe az 1976-os montreali bajnokcsapatból kerültek be legtöbben. 2016-ban Papp László Budapest-Sportdíjat kapott.

Forrás: Hírklikk