Haraszti Miklós: Lukasenka akciója azt jelzi, hogy feladja a pávatáncot, megtér Putyinhoz

– Miért volt ennyire fontos Lukasenkának, hogy Raman Prataszevics újságírót elfogják?

– Raman Prataszevics – fiatal kora ellenére – az első számú közellenség, mert ő szervezte meg a tüntetések médiáját. Az eltüntetését ugyanannyira találta Lukasenka hasznosnak, mint amennyire bosszút akart állni. Egyébként minden, ami az utolsó, elcsalt elnökválasztás óta történik, egy végjáték részeként kezelhető. Azóta Lukasenkának semmi esélye arra, hogy szeretett vezető legyen. Már az a „félig-szeretett” vezető sem tud lenni, aki eddig volt – a maga sajátos gazdasági megoldásainak köszönhetően. Most már csak a „terror nyugalmát” tudja megszerezni – habár ez nem tarthat sokáig, hiszen többé nem tud harmadik modellt kínálgatni egy görög válsággal jellemzett nyugat és egy vadprivatizációval jellemzett Oroszország között. Eldőlt, hogy Lukasenka Putyin kezébe tette a sorsát.

– Tisztában volt Lukasenka azzal, hogy ekkora botrány fog kialakulni, ha leszállítják a gépet?

– Természetesen. Ez a „fal adja a másikat” effektus, ehhez a populista taktikához itthon Orbánnál már hozzászokhattunk. Ennek az a célja, hogy ellenséget produkáljanak az megtámadottság mantrájának alátámasztására. Most lám, az egész Nyugat rájuk támadt, amiért ők „meg akarták menteni Európát egy bombától”. Lényegében a Nyugat felháborodásával igazolja a Nyugat elleni harcot, és a hamis vádat, hogy a hazai tiltakozók ügynökök.

– Mire kell számítani Fehéroroszországnak a szankciókat illetően ?

– Leginkább arra, hogy ezek már a rezsim végéig fennállnak majd, ilyen vagy olyan formában.  Lukasenka már nem számíthat többé arra – ahogyan eddig –, hogy lényegi változás nélkül is elülnek majd a szankciók – lényegi változás pedig Lukasenka alatt nem lesz. Ez eddig ciklikusan zajlott, hiszen ez a harmadik olyan elnökválasztás, ami után kitör a terror és a Nyugat szankciókhoz nyúl. Engem a 2010-es terror-tisztogatás nyomán választott meg az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa jelentéstevőnek. Azonban eddig a Nyugat néhány gesztusért cserébe mindig meggyőzte magát, hogy enyhülhet az elnyomás, és le lehet kaparni Lukasenkát az orosz mágnesről. Ilyenkor elengedték a szankciókat, „közeledést” játszottak, például a Keleti Partnerség keretében. Aztán persze mindig csalódniuk kellett, mert Lukasenka nem képes elengedni sem azt az időnként véressé váló bürokratikus terrort, amin a rendszere alapul, sem azt a gazdasági felállást, ami eddig biztosította a relatív népszerűségét.

– Lukasenka terrorját gyakran láthatjuk a médiában, de miből áll az a gazdasági felállás, ami eddig segítette a belarusz elnököt?

– Európában egyedüliként 70-80 százalék az állami tulajdon. És bár Lukasenkának pártja sincs igazán, a személyes hatalmát fenntartotta, hogy rendeletekkel tudta csökkenteni az árakat és növelni a béreket, miközben orosz szubvenciókban bízhatott. Mindig újabb támogatást tudott kicsikarni az oroszokból, azzal, hogy egy rövid ideig a Nyugat felé táncolt. Ennek a pávatáncnak – amihez képest az Orbáné semmiség – most vége van. Lukasenka végleg beleül Oroszország ölébe. A szankcióknak sem az ad jelentőséget, hogy azok mennyire szigorúak, hanem azt jelzi velük a Nyugat, hogy illúzió volt a remény, Lukasenka alatt reformálni a diktatúrát. A fehérorosz szatellit most Oroszországba zuhan – habár a népnek ehhez még lesz szava. Lukasenka Putyintól a hátralévő időben védelemre, és ha kell, egy elviselhető fajta kegyelemdöfésre számíthat majd, hiszen oda tudja adni neki azt, amire Putyin régóta vár: hogy a saját oligarchái számára privatizálhassa a belarusz állami vagyont.

– Ha már Putyin és Oroszország, felmerült a gyanú, hogy a KGB ügynökei is részt vettek az ellenzéki újságíró ellen elkövetett akcióban. Igaz lehet ez?

– A pontosság érdekében fontos, hogy a KGB a belarusz titkosszolgálat – amely szovjet nosztalgiából tartotta meg ezt a nevet – a KGB orosz utódja az FSZB. Az viszont igaz, hogy a belarusz KGB tökéletesen átjárható az orosz FSZB számára, tehát semmi nem történik az országban az oroszok tudomása nélkül.

– Abból viszont már lehet talán következtetni, hogy az orosz külügyminiszter megvédte a belarusz akciót azzal, hogy felelevenített régebbi hasonló eseteket, amik nem keltettek ekkora visszhangot. Kiemelte például, hogy 2013-ban Ausztrália leszállásra kényszerítette Evo Morales bolíviai elnök különgépét az USA nyomására. Miben különbözik ez az eset?

– Hogy ez az USA nyomására történt-e, arról meghallgatnám az ausztrál miniszterelnököt. Néha történik technikailag hasonló eset, a valódi terrorizmus elleni küzdelem, vagy a nemzetközi jog értelmében. Ami viszont itt történt, az állami terrorizmus volt a terrorizmus elleni harc hamis ürügyével. Ez a nemzetközi jog teljes felrúgásával, nem annak érdekében történt.

– Mire számíthat Raman Prataszevics? Van esélye arra, hogy a Nyugat nyomására szabadon engedik?

– Hasonlóak az esélyei, mint Navalnijnak, orosz kollégájának – habár jobbak, mint Navalnijnak volt, amikor más KGB utódszolgálatok megmérgezték. Kegyetlen lesz a sorsa mindaddig, amíg nem szűnik meg a jelenlegi rendszer. Esetleg, mivel elhíresült, talán számíthat valamilyen fogolycserére, de már nem fog működni az a klasszikus „nagybani” ellentételezés, ami két évtizede mindig sikerült Lukasenkának. Korábban Lukasenka a lefogott, hamisan megvádolt embereket kiengedve, eljátszotta az emberjogi enyhülést, de ezt már nem fogja lenyelni a Nyugat.

– Hogy viszonyul Magyarország és az Orbán-kormány a kialakult helyzethez?

– Orbán most elfogadta az EU-s nyilatkozatot, mert túl rossz sorozat lett volna, ha ezt is megvétózza Brüsszelben. Ráadásul ha ezt teszi, akkor felgyorsult volna a készülődés, hogy eltöröljék az EU külpolitikájában a konszenzus-kényszert, azaz többségi szavazás legyen, ne vétójog. Ez Orbánnak nem érdeke. Azonban a kormányfő megtalálta a módját, hogy jelezze, Lukasenka a barátja, ugyanis Magyarország nem adott ki külön nyilatkozatot. Ennek oka nem csupán az önkényurak és a pávatáncosok kölcsönös szimpátiája, hanem az is, hogy a magyar uralkodó klán hatalmas magánüzleteket köt abban az országban, ahol a közbeszerzés ismeretlen fogalom, s minden üzlet az elnök intésére történik.