Hegyi Szabolcs: nem kellene a gyerekeket eszközként használni a kampányban

Magyarországon lesz következménye annak, hogy a kormánypártok gyerekekkel kampányolnak?

Sajnos, nem úgy tűnik. Több választási bizottsági, bírósági döntés is megállapította, hogy jogsértő gyerekekkel kampányolni, de azt tapasztaljuk, hogy ezeknek nincs visszatartó erejük. Tegnap egy felhívás is megjelent, amit számos gyerekjogi, gyermekvédelmi civil szervezet fogalmazott meg, de már az előző választáson az ombudsman és a helyettesei is kiadtak egy állásfoglalást arról, hogy nem kellene a gyerekeket eszközként használni a kampányban. Mindezek ellenére megtörténik, látjuk naponta. Sajnos hiába vannak kedvező döntések, erről vonatkozó felhívások, ez nem tud gátat szabni ennek a rossz gyakorlatnak. 

De van erre egyáltalán jogszabály?

Van, de nem a választási eljárási törvényben, hanem a köznevelési törvényben, amelyik azt mondja, hogy pártpolitikai tevékenységet nem lehet folytatni az iskolában, illetve iskolaidőben gyerekek részvételével. A jogsértést megállapító döntésekben a választási bizottságok elfogadják ezt a jogszabály-helyet, mint választásra és kampányra is irányadó jogszabályt, de vannak olyan döntések is, amikor nem. 

Nem jogellenes például egy olyan, gyerekekkel tartott színházi előadásnak csúfolt nettó rémisztgetés, amilyet a Békemenet kapcsán a Margitszigeten láttunk?

Ebben az esetben könnyű azzal élni, hogy nem iskolában vagy iskolaidőben zajlott az esemény, és könnyen meg lehet felelni a további szabályoknak is. A gyerekek nevében a szülőnek, mint törvényes képviselőnek kell nyilatkozatot tennie arról, hogy hozzájárul a gyermeke szerepeltetéséhez, és biztos vagyok benne, hogy a Margitszigeten szerepeltetett gyerekek szüleitől kértek, és kaptak is erre engedélyt a szervezők. Ennyiben – nagyon formálisan nézve a dolgot – ez egy jogszerűnek tekinthető eset. Hozzá kell azonban tennem, hogy az előbb hivatkozott ombudsmani állásfoglalás kifejezetten kitér arra is, hogy már az is jogsértő lehet, ha az iskolában nyilatkozattételre hívják fel a szülőt azzal kapcsolatban, hogy a gyereke részt vehet-e pártpolitikai eseményen, mert már maga a nyilatkozattételi kényszer is jogsértő terhet ró a szülőre, illetve a nemleges nyilatkozat is olyan személyes adatokról informálja az iskolát, ami megengedhetetlen. Ezt alkalmazva a margitszigeti esetre, azt lehet mondani, hogy egy ilyen eseménnyel kapcsolatban már a hozzájárulás kérése is sérti a gyerekjogokat. 

A sok-sok utcára, olykor iskola mellé kirakott háborús plakát, ami alkalmas a gyerekekben, vagy akár felnőttekben is a félelem keltésére, nem jogszabályellenes egy kampányban?

Nem jogellenes, nem vonatkozik plakátolási tilalom a közoktatási intézmények környékére, csak az iskola épületében tilos kampányolni. A törvény csak azt írja elő, hogy a választást követő 30 napon belül a közterületi kampányanyagokat el kell távolítani. Az más kérdés, hogy a plakát tartalma – „háború, háború, háború” – félelemkeltő-e, vagy sem, és eléri-e a jogsértés szintjét. Komoly bizonyítást igényelne egy perben annak kimondása, hogy egy kampányszlogen használata jogsértő módon félelemkeltő, vagy hogy effektív kárt okoz valakinek. Ráadásul nem lehet eltekinteni a szólásszabadság kérdésétől sem, mert annak határai a választási kampányban, ami dedikáltan a közügyekről szóló viták ideje, még szélesebbek. Az, hogy bizonyos plakátok nyugtalanítanak, felháborítanak egyeseket, önmagában nem ok arra, hogy jogi eszközökkel korlátozva legyen a szólásszabadság.

Sok civil szervezet kiadott nyilatkozatot arról, hogy ne használják fel a gyerekeket a kampányba, sőt, volt párt is, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, amelyik kijelentette, hogy nem kampányol gyerekekkel, de a többiek se nagyon teszik, kivéve a Fideszt és a KDNP-t. Tulajdonképpen mi az, ami ahhoz hiányzik, hogy a felnőttek végre tudomásul vegyék, a gyerek nem politikai biodíszlet?

Biztosan több minden hiányzik annál, minthogy ez így le legyen írva egy jogszabályba. Biztosan szükség lenne arra is, hogy egyértelműen megállapítható legyen a választási szervek számára, hogy ez egy jogsértő gyakorlat, és arra is, hogy a választási szervek határozottan lépjenek fel ellene, valamint elrettentő összegű bírságokat szabjanak ki. De mindez nem csak jogszabályok kérdése, mert egyrészt a papír mindent elbír, másrészt minden jogszabály annyit ér, amennyit alkalmaznak belőle. Könnyen lehet, hogyha lenne egy ilyen nagyon egyértelmű tilalom, hozzákapcsolva elrettentő bírságokat, amiket ki is szabnak a választási bizottságok, akkor ez a jelenség idővel visszaszorulna. De biztos, hogy ez politikai kultúra kérdése is. 

Vagyis minden a választási bizottságokon múlik…

Nyilván sokat segítene egy határozott és következetes jogalkalmazói gyakorlat, mert – ahogy már mondtam –, elvileg nem lehetetlen, hogy a gyerekkel kampányolás miatt megállapítsák a jogsértést, és bírságot szabjanak ki. Csak ehhez nagyon egyértelmű kúriai, alkotmánybírósági döntések kellenének, olyanok, amilyenek nemigen adnak semmilyen mozgásteret a választási bizottságoknak.