Herczog László: minden állam erkölcsi, politikai kötelessége, hogy gondoskodjon polgárairól

Mára több idősotthon működése is veszélybe került a megnőtt rezsiköltségek miatt, az intézmények kiadása többszörösére, akár tízszeresére emelkedett. Van, ahol a gázszámla havi 1 millió 60 ezer forintról 2 millió 770 ezer forintra nőtt. A bentlakók nyugdíja sem elég a díjaik kiegészítéséhez, és sokaknak még a családja sem tud segíteni. Mi lesz ezeknek az intézményeknek a sorsa?

Azt gondolom, hogy azokat, akiknek kifejezetten alacsony a nyugdíjuk, valamilyen egyszeri kifizetéssel segíthetné a kormány. Ezt a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (NYUSZET) számtalan esetben kérte a kormánytól. Az igazi segítség azonban az lenne, ha a szociális otthonoknál a költségvetés kompenzálná a rezsiköltségek megugrását. Egyszerűbb is lenne, és nem az ottlakók térítését kellene emelni. 

Csakhogy a kormány nagyon is felemás módon segít. A közelmúltban Tóth Bertalan szocialista képviselő azon kérdésére, hogy támogatja-e a kormány a civil fenntartókat a megemelkedett rezsiköltség kompenzálásában, ha azok szociális és gyermekvédelmi szolgáltatást működtetnek, Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára egy korábbi intézkedésre hivatkozott, ami szerint kérhetnek támogatást. A baj csak az, hogy az rendkívül korlátozottan hozzáférhető, nem fedezi a teljes rezsinövekedést, és az ellátók közül nem is kaphat belőle mindenki. Körülbelül 200 nonprofit szervezetet és mintegy 30 ezer embert érint a probléma. Megteheti a kormány, hogy 30 ezer ember életét büntetlenül semmibe veszi?

Megtenni megteheti. Sőt, sok esetben még törvény sem kell hozzá, elég, ha rendeletet alkotnak. Mindenesetre elég nem tenni semmit. Jogilag elég nehéz támadni, hisz éppen csak nem cselekszenek.

Vannak egyáltalán törvények arra, hogy az államnak minden állampolgáráról kötelessége gondoskodni, vagy valóban magukra hagyhatja őket az állam?

Olyan törvény, amiből ezt le lehetne vezetni, nincsen. De valóban minden állam erkölcsi, politikai kötelessége, hogy a polgárairól gondoskodjon. Persze önmagában az a világon mindenütt, így nálunk is vitakérdés, hogy mit jelent a gondoskodás. Az nem önmagától érthetődő, hogy mit kell tenni. Én azt gondolom, hogy minden olyan válságos helyzetben, mint amilyent most az energiaválság jelent, elsősorban azokra kell a támogatásokat koncentrálni, akiknek az alapvető szükségleteik kielégítésére sincs módjuk. Tehát a legszegényebbekre, legelesettebbekre. Oda kellene a pénzt koncentrálni.

De, hát épp ezt nem teszi az állam…

Ez a probléma. 

Meddig lehet azt a fideszes-módszert büntetlenül alkalmazni, hogy a társadalomban leválasztják a leginkább kiszolgáltatott, de a legkevésbé ellenállni tudó réteget, és nem törődnek velük?

Körülbelül addig, ameddig a társadalom tűri.

Egyáltalán létezik még Magyarországon valamiféle szociális háló?

Azért van, csak lyukas.

Mekkora lyukak keletkeztek benne a rendszerváltás óta?

Nem könnyű összehasonlítani a rendszerváltás előtti helyzetet azzal, ami utána következett. Teljesen különbözőek a feltételek. Gondoljunk arra, hogy a rendszerváltás előtt nem voltak munkanélküliek, teljes foglalkoztatottság volt. Léteztek akkor is szegények, de egész más volt a mértéke. Sokkal szorosabb volt a szociális háló –már csak a teljes foglalkoztatottság miatt is. 

És most?

Azt kell mondanom, most egyre nagyobbak a lyukak. Ha valamilyen karaktert lehet látni az Orbán-kormány szociálpolitikájában, akkor az éppen az, hogy a legalacsonyabb jövedelműekre nem fordít megkülönböztetett figyelmet. Általában úgy nyújt támogatásokat – gondolok itt a rezsitámogatásra, de arra is, amikor a személyi jövedelemadó elengedésével támogat –, hogy mindig a gazdagoknak is jut, nem csak a szegényeknek. 

A nyugdíjakról már nem is beszélve. A magasabb a nyugdíjat jobban emelik…

Ez abszolút értékben igaz, de százalékban nem. A reálérték megőrzése azt jelenti, hogy akinek magas a nyugdíja, az értelemszerűen ugyanazzal a százalékkal magasabb összeget kap. Ha mindenki egyforma összeget kapna, akkor a biztosítási elv gyakorlatilag egy idő után elhalna. A fix összeggel kiegyenlítődnének a nyugdíjak. Az más kérdés, ha a reálérték növekedéséről is beszélnénk, ott már tudnék differenciálni. Én azt mondom, hogy a nyugdíjnál – ez csak részben nyugdíjkérdés, részben szociális is –, valamilyen rendszert ki kéne alakítani az alacsony nyugdíjak támogatására. Ez lehet egyszeri támogatás is. Itt szokott az a vita következni, hogy ez most a nyugdíjrendszerbe illeszkedjék, vagy a szociális rendszerbe tartozzon. Ez egy fontos elvi kérdés, de ennél fontosabb lenne, hogy legyen tényleges támogatás. Ha a kormány akarna segíteni, akkor nyilván meg lehetne találni erre a megfelelő technikát.