Herczog Mária: az állam, ha van kedve ad, ha nincs, nem ad
A szociális törvény a jelenlegi állás szerint olyan, mint egy fekete doboz, nem lehet tudni, hogy mire gondoltak a szerzők – véli Herczog Mária. A szociológus a Hírklikknek elmondta, annyit látni belőle, hogy a legújabb módosítás meglehetősen ijesztő és elnagyolt.
– Mi a feladata egy szociális törvénynek?
– Nem kétséges, a legfontosabb az, hogy mindenki képes legyen magáról gondoskodni, illetve, hogy a család segíthesse azt, akinek szüksége van erre. A szociális törvény egyik sarokpontjának pedig annak kellene lennie, hogy az egyéneket erre képessé tegye, ha szükséges. Ezért nem lehet azt mondani, hogyha valaki nem képes magáról gondoskodni, akkor az nem fog segítséget kapni. Fontos, hogy legyenek olyan szolgáltatások, erőforrások, amelyek segítenek erősíteni az öngondoskodást. Ha ez nem megy valakinek – például betegség miatt –, akkor legyen segítő háttér: szolgáltatás, szakember, pénz.
– Mi a gond a szociális törvény tervezetének fontossági sorrendjével?
– A tervezet szerint az a prioritás, hogy ha baj van, akkor az ember először önmaga segít saját magán, majd, ha neki nem ment, akkor jön a család, ezután következik az önkormányzat, majd segítő és a karitatív szervezetek, amelyek állami támogatást kapnak. Ez viszont azt jelentené, hogy az államnak garanciákat kellene vállalnia például arra, hogy támogatja azokat a civil szervezeteket, amelyek részt vesznek a segítő folyamatban. Az mondjuk nem érthető, hogy miért beszélnek karitatív szervezetekről, hiszen nem csak ők azok, akik segítenek, hanem számtalan más nonprofit szolgáltató és szervezet is. De azok is csak akkor tudnak, ha van megfelelő, kiszámítható finanszírozás.
– Bekerültek a sorba az önkormányzatok is.
– Ami az önkormányzatokat illeti, azokból már szinte minden pénzt kiszivattyúztak, így annyira sincsenek már erőforrásaik, hogy az alapintézményeket fenntartsák. A legtöbb helyen ez is nagyon komoly gondot okoz, ha egyáltalán még működnek, és nem zárták be azokat.
– De így nagyon hamar az államra fog kerülni a sor…
– Valóban. Végső soron az államra fog visszahullani a feladat, ha nem biztosítja a többieknek – amelyek a szociális törvény szerint megelőzik az államot a segítségnyújtás sorában – azt a lehetőséget, hogy segítsenek.
– Ez egy róka fogta csuka helyzet. Van ennek így értelme?
– Ez egy meglehetően ijesztő és elnagyolt módosítás. Az elmúlt évek tapasztalata viszont az, hogy az állam nem garantálja az egészségbiztosítást, a nyugdíjbiztosítást a járulékfizetőknek, mindent addig módosítanak, amíg lehetőségük lesz arra, hogy tőlük függjön, finanszíroznak-e, segítenek-e. Tehát, ha van kedvük, adnak, ha nincs, nem adnak. Ez viszont a szociális biztonság szempontjából katasztrófával fenyeget.
– Az állam – amennyire csak lehet – ki akarja vonni magát a szociális biztonságot adó feladataiból, de közben nem támogatja azokat sem, akiknek helyette kéne segíteniük a bajbajutottakon. De így igen hamar újra az államra kerül a sor, hiszen nincs más, akinek lehetősége lenne segítséget nyújtani. Mi kell ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon?
– Azt látjuk, hogy akik a leginkább rászorulók, a legszegényebbek, a legbetegebbek, a leginkább kiszolgáltatottak, azok lassan semmiféle segítséget nem kapnak. Akkor sem, ha magukon nem tudnak segíteni. Ezt mutatja, hogy nem emelték a családi pótlékot, a GYES-t, és a nyugdíjminimumot sem több, mint egy évtizede. A szociális segítséget a minimálisra szorítják, de támogatják a jómódúakat. Ezért valamennyire mozgolódik a szociális szakma. A Szociális Szakmai Szövetség írt Orbán Viktornak egy nyílt levelet, amelyben tiltakoznak a jogszabály módosítása és annak lehetséges következményei miatt, de sajnos ez nem elég.
