Herényi Károly: normális világ lesz, vagy pusztulás

– A hétről-hétre visszatérő szombati interjúimban hangsúlyozottan nem politikusokat szólaltatok meg. Ön most politikus? 

– Én ilyen kategóriát, hogy politikus, nem ismerek, szerintem nincs is, legfeljebb megélhetési politikus. Közéleti ember van, és annak is gondolom magam. Politikusnak semmiképp. Sosem voltam az. 

– Hogy-hogy nem? Hiszen volt országgyűlési képviselő is…

– Persze, voltam. De politikus nem, mert ez a fogalom csak a köznyelvben létezik, valós tartalma nincs. Végül is ki a fenét nevezhetünk politikusnak. Mindenkit, aki a köz ügyeivel foglalkozik. Ez, véleményem szerint, sokkal tisztább értelmezés. Ezért használom ezt a kifejezést. 

– Akkor így kérdezem: készül mostanság valamilyen szerepre, amit a köznyelv politikusnak nevezne? 

– Szerepre nem. Az én életem most (már) arról szól, hogy segédkezzem a háttérből. Volt korábban elég feladatom, most, amit tudok, a háttérben teszem meg. 

– Kinek a hátteréből?

– A közélet hátteréből. Balatonföldváron, ahol élek, van egy helyi egyesületünk, és most az előválasztásban segédkezünk. Emellett igyekszünk az embereket eligazítani ebben a szövevényes világban, ami a mindennapi életünket jellemzi. Olyan információ-halmaz árad ránk, hogy ember legyen a talpán, aki ebben el tud igazodni. Ebben talán van némi rutinom, tekintettel az elmúlt harminc-negyven évre. Vagyis most az a szerepem, hogy tudjak magyarázatot adni a miértekre. 

– Lehet, hogy sok az információ, de a politika után érdeklődök – úgy látom – mindannyian saját buborékukban élnek, ezért nagyon nehéz őket onnan kimozgatni, nem? 

– Többféle állampolgár létezik. Vannak a fundamentalisták, akik annyira el vannak kötelezve a választottjaik mellett, hogy kirobbantani sem lehet őket onnan. Valóban nem ők a mi célcsoportunk. Nem velük kell foglalkozni. Mellesleg ez a világon mindenütt így van. Vagyis olyanokkal kell foglalkozni – és ők teszik ki a választók egyharmadát –, akik bizonytalanok, akik nem tudják, hová álljanak. Nos, őket lehet némiképp orientálni – remélem, a megfelelő irányba –, nekik lehet utat mutatni.

– Hogy mennyire lehet utat mutatni, erre térjünk vissza később. Most még beszéljünk arról, amiért megkerestem önt, jelesül az UD Zrt ügy miatt. Arról a botrányról beszélek, amit bizonyos mértékig nevezhetjük a mostani megfigyelési történet előzményének, és amely kis híján önt és Dávid Ibolyát is elsodorta. Olyannyira, hogy az emlékezetünk alaposan megkopott, szerintem az emberek zömének ma már fogalma sincs arról, mi is történt, úgy jó tíz évvel ezelőtt… Mindenesetre ön már akkor megtapasztalhatta, mire képes a Fidesz…

– Annyiban hadd korrigáljam önt, hogy az ügy már közel tizenhárom évvel ezelőtt robbant ki, úgy 2008 tájékán, és 2010-ben lett belőle per is. De hogy mire képes a Fidesz? Rövid a válaszom: mindenre. Sajnos azonban – a tisztesség ezt megkívánja – nem pusztán a Fideszről kell beszélnünk. Akkoriban, 2010 előtt, nem a Fidesz embere volt a legfőbb ügyész; Kovács Tamás, a rendszerváltás előtti koalíciós kormány által jelölt legfőbb ügyész indította el ellenünk, szerintem jogalap nélkül az eljárást. Ő három nap alatt lezárta az ügyet, majd kezdeményezte mentelmi jogunk felfüggesztését, anélkül, hogy a releváns kérdésekre választ talált volna. Ami pedig a mostani Pegasus-ügyet illeti: szerintem a nemzetbiztonsági bizottság tagjainak információval kellene rendelkezniük arról, hogy történt-e ilyen kémprogram-beszerzés, vagy sem. Amennyiben ugyanis nem rendelkeznek kellő ismeretekkel, akkor az a rendszer hibáját jelzi, amit már régen jelezni kellett volna. Ami pedig az UD Zrt-esetet illeti, az már fényesen bizonyította, hogy a Fidesznek nincsenek morális skrupulusai, ha az érdekei úgy kívánják, a saját anyját is képes feljelenteni. Már, ha az adott pillanatban az a legnagyobb hozammal kecsegtető lépés.  

– Ha jól emlékszem, az UD Zrt-ügy arról szólt, hogy egy CD illetéktelenül az önök birtokába került, és a CD-n hallható beszélgetést nyilvánosságra hozták…

– A felvételen két ember beszélgetett, és elhangzott Tombor András neve, aki azóta fantasztikus karriert futott be a Fideszben. Sok minden van az ő kezében, például a Matthias Corvinus Collegium alapítványa is. A mi történetünk különben arról szólt – és ez volt egyesek szándéka –, hogy bizonyos embereket a hajdani pártomban, az MDF-ben meg kellene figyelni, és róluk adatokat kellene gyűjteni. Hogy ez valójában meg is történt-e vagy sem, az sosem derült ki. Ezt kellett volna legfőbb ügyésznek kiderítenie, de nem tette. Kovács Tamás nem szeretett bennünket, mert mi nem szavaztuk meg a kinevezését, egyszerűen azért nem, mert nem felelt meg a törvényi feltételeknek. 

– Végül is mi volt a vád önök ellen? Hogy meg akarták figyeltetni a politikai ellenfelüket?

– Látja, tényleg nagyon könnyen felejtünk. Bennünket akartak megfigyelni, az UD Zrt-nek adott volna erre megbízást a megbízó, a már említett Tombor Andráson keresztül. Szóval, rólunk kellett volna terhelő adatokat gyűjteni. Az ezt a szándékot leleplező CD-t hoztuk nyilvánosságra, és a bíróság azért vádolt meg bennünket első lépésben, hogy ezt megtettük, azaz személyes adattal éltünk vissza. Amikor kiderült, hogy ez az állítás nem áll meg a lábán, akkor a kényszerítés vádjával támadtak meg bennünket. Ennek az volt a lényege, hogy a megszerzett CD birtokában mi rá akartuk kényszeríteni a másik érintettet hogy lépjen vissza, és hagyjon fel a megfigyelésünkkel. Talán emlékszik a névre, Almássy Kornél volt az, akinek a nevét említették, és aki Dávid Ibolya elnök székét akarta megszerezni.

– Akit – amúgy – később egy szép állással jutalmazott meg a Fidesz…

– Igen, a Főkefének ő lett a vezérigazgatója. De persze, ahogy az a Fideszben szokás, mára ő is már abszolút parkoló pályára került. Mint ahogy mindenkinek ez lesz a sorsa azok közül, akik hirtelen nagy barátai lettek a Fidesznek. A bizalmasok nagyon gyorsan elveszítik a pozíciójukat. 

– Dávid Ibolya nem volt hajlandó semmilyen baráti gesztusra, viszont az eset után, szemben önnel, teljesen visszavonult. Van önök között kapcsolat? 

– Hogyne, természetesen, rendszeresen találkozunk, beszélünk. Ibolya boldog magánéletet él unokáival, emellett, gondolom, figyelemmel kíséri a politikai közéletet, és arról is meg vagyok győződve, hogy megvan a véleménye mindarról, ami 2010 óta Magyarországon történik. 

– A hét év alatt, amíg az eljárás folyt, mi mindent vetett be önökkel szemben a Fidesz, kiváltképp, ha összehasonlítom a mostani eseményekkel?

– Tulajdonképpen nincs változás. Mindent bevetett. És noha semmit nem tudtak bizonyítani, mert nem is lehetett, mégis, hét év bírósági pereskedés után, megrovásban részesítettek bennünket. Amit különben nem lehet jogilag büntetésként felfogni. Jellemző: amikor megkérdeztem a bírót, hogy értsem ezt a megrovást, azt válaszolta, máskor ne csináljak ilyet. Ebben a válaszban benne van az egész történet abszurditása. És – ismétlem –, mindez hét évig tartott, és valóban mindent bevetett ellenünk a Fidesz. Azt már csak mellékszálként említem, hogy az a Horváth József, aki az UD Zrt egyik vezetője volt, ma komoly nemzetbiztonsági hivatalt tölt be. Magyarul a Fidesz megjutalmazta őt ezért az akcióért. 

– Ön azt mondta az előbb, hogy a Fidesz ugyanazt az utat járja ma is, mint akkoriban, én meg úgy érzem, bizonyos szempontból az ellenkezőjét teszi: mindent megakadályoz annak érdekében, hogy világosan láthassunk… Nem így van? 

– Nem egészen, hiszen a mi ügyünkben előkerült vagy 300 olyan hangfelvétel, ami a Fideszre nézve terhelő volt. Nem is nagyon értettem, miért hozták nyilvánosságra. Akkor az egy nagyon kusza, kevert ügy volt. Amikor pedig én a két eset hasonlóságairól beszéltem, úgy értettem, hogy a mentális indítékok ugyanazok, csak az eszközök mások. Ez a mostani eljárás felfedi a rendszer összes működési zavarát, hibáját, impotenciáját. Miként lehetséges az, hogy a parlament képtelen ellátni a törvényhozás melletti egyetlen feladatát, a végrehajtó hatalom, azaz a kormány ellenőrzését. Ezt a kötelezettségét azonban – noha az eskü szövegében is szerepel –, a fideszes képviselők semmibe veszik. Az a képviselő, aki nem megy el a bizottsági ülésre, hogy meghallgassa a kormány képviselőjét, voltaképpen megszegi az esküjét. Szerintem még jogilag is felelősségre vonható lenne. Megszegi, elmulasztja a kötelességét. A népképviseletnek egyértelmű feladata a kormány ellenőrzése. Erről az óriási rendszerhibáról kellene beszélni. Mégis, hogy lehetséges ez? Hogy működhet egy kormány teljes kontroll, ellenőrzés nélkül? Hogy a néhai Finkelstein, meg a társa, Birnbaum határozzák meg, mi is történjen a mi közéletünkben? Ők végül is Nethanjau mellett működtek. Mellesleg, ha Nethanjau nem bukik meg, talán ez az ügy sem robban ki… Tudjuk, hogy a volt izraeli miniszterelnök nagyon nagy támogatója volt a magyar kormánynak, meg Orbán Viktornak. Azt sem hinném véletlennek, hogy pont a budapesti látogatási idejére esik a Pegasus alkalmazása, a lehallgatások elindítása. Már ha voltak ilyenek. De nyilván voltak, mert 300 név azért az csak 300 név. 

– Ön szerint, mikor fogunk többet tudni erről az egész ügyről?

– Ha egyszer lesz egy rendes kormányunk, akkor talán kiderül. De nem véletlenül említettem, hogy ha egy ilyen titkos közbeszerzés történik, akkor annak meg kell fordulnia a nemzetbiztonsági bizottság előtt is. A kormány nem vehet ilyen kémprogramot csak úgy, a maga szakállára. Ha megteszi, akkor ez az illiberális demokrácia. Az tudniillik, amikor az összes lehetséges törvényt megszegik…

– Tehát az is előfordulhat, hogy ez a beszerzés meg sem fordult a bizottság előtt?

– Teljesen elképzelhető. De ismétlem: olyan nem fordulhat elő, hogy egy ilyen eszköz beszerzéséről ne tudjon az őt ellenőrző szerv. Hát akkor hogy tud ellenőrizni? Pont ezt tapasztaljuk: azt közlik velünk, hogy nincs itt semmi látnivaló. De tudjuk? Ezért kellett volna a bizottság előtt feltárni a tényeket. Ha pedig nem tud róla a nemzetbiztonsági bizottság, noha megtörtént a vásárlás, akkor megszegték az összes fennálló szabályt, amiért felelősséggel tartoznak. Hallgat a kormány, illetve maszatol, de mégis bízom benne, hogy előbb-utóbb fény derül a történtekre. Már csak azért is, mert a Pegasus nem pusztán Magyarországot, számos országot érinti. Macron nem fogja ezt hagyni, és ez elérhet bennünket is. 

– Az elején azt mondta, nagyon sok információ zuhan az emberekre. Én viszont azt tapasztalom – vidéken járva –, hogy az emberekhez alig-alig jut el valami a megfigyelések körüli esetleges visszaélések híreiből, miközben a homofób kormánypropaganda igenis ott van a többség fejében…

– Nézze, nehéz a két dolgot összehasonlítani, a lehallgatási botrány ugyanis elég bonyolult dolog, miközben az LMBTQ-ügy nagyon is egyszerű. És a kommunikációját még tovább egyszerűsíti a kormány: kikiáltotta a leszbikusokat, a melegeket ellenségeknek. Ami már csak azért is borzalmas, mert ez nem választás kérdése. Nem választás kérdése, hogy hetero-, vagy homoszexuális leszek; genetikailag kódolt. Tehát ha valaki születése okán ilyen lesz, nem illő ezért elítélni. Már csak azért sem, mert a XX. század legnagyobb katasztrófája, a holokauszt is pont ilyen elvekre épült. Senki nem választotta, hogy zsidónak születik… Aztán az lett a vége, hogy hatmillió embert elégettek…Szóval, ez nagyon veszélyes ügy, ugyanakkor könnyen kommunikálható. És ez, az egyszerű emberek számára sokkal könnyebben felfogható, mint a lehallgatás. Nincs tehát ellentmondás abban, amit én állítok, és az ön kijelentése között: rengeteg az információ, az értelmezhetőség szintjei mások. A lehallgatási ügy tehát Mari nénit meg Józsi bácsit nem fogja lázba hozni, mert nem nagyon értik. Legfeljebb addig jutnak el, hogy történhetett valamilyen disznóság, de az összefüggéseket biztosan nem látják. Viszont a rohadt buzik, könnyen feldolgozhatók számukra. Vagyis a kormány – aljas módon, de erre alapoz. 

– Honnan veszi a Fidesz a bátorságot, hogy egy Szájer-ügy után rászáll a homoszexuálisok támadására? Ennek ugyanis, a formállogika szerint, teljes mértékben vissza kellene zuhannia rá…

– A Fidesz kommunikációs fegyvertárában az ellentámadás az egyik legfontosabb eszköz. Ez a felcsúti  kisvasút megépítése akár Bicskéig effektus. Itt ugyanarról van szó. Ha elkapták ezt a szerencsétlen Szájert, meg a Borkait, megmutatjuk, hogy mi nagyon kemények vagyunk, mintha sosem történt volna ilyesmi a mi táborunkban. Gulyás Gergely ugye – kormányinfón ráadásul – ki is jelentette ezt. Azt mondta, az ő táborukban nincsenek melegek… A kormánypártiak logikája tehát ilyen faék egyszerűségű, és sajnos, mint látjuk, működik is. Ahogy Bernard Shaw írta: az emberek két százaléka gondolkodik, három százaléka úgy csinál, mintha gondolkodna, 95 százaléka meg inkább meghal, csak ne kelljen gondolkodnia, és döntenie. Na erre a 95 százalékra épül a Fidesz stratégiája. 

– Ezek szerint tényleg: a faék hasonlat helytálló, az emberek többsége nem is nagyon akar gondolkodni…

– Így van. Miután a Kádár-rendszer rákényszerítette arra, hogy maradjon a paternalista-alkalmazott viszony, az alá-fölé rendeltség, ami azt jelenti, hogy ne gondolkozz és ne dönts, majd én mindent megoldok helyetted. Ez a mentalitás köszön most is vissza. Ezért lenne óriási változás, ami már a nyugati világban kezd terjedni, hogy a képviseleti demokráciát felváltja a részvételi demokrácia. Svájc a legjobb példa erre; hetente kérdezik meg az embereket, döntsenek ők. Ez a mostani rendszer alapjaiban kezd meginogni, jelentősen csökkent a bizalom a választott képviselőkben; igyekeznek valami újat kitalálni helyette. A nagy kérdés az, hogy a politikai szereplőkben megvan-e a szándék arra, hogy lemondjanak a képviseleti demokrácia számukra jelentős előnyeiről, és átadják a döntést azoknak, akik a legkompetensebbek, tehát az állampolgároknak.

– Hát akkor nekünk igazán nem lehet panaszunk a Fideszre: már tizenegy nemzeti konzultáción kérdezett meg bennünket, most népszavazást ír ki. Mi ez, ha nem a részvételi demokrácia győzelme?

– Beszéljünk először erről a nemzeti konzultációról. A minap láthattuk annak a szoftvernek a bemutatóját, amely automatikusan tölti ki a szavazólapokat… Ez az egész tehát úgy hazugság, ahogy van. A szemünkbe röhög a hatalom, hülyének néz mindannyiunkat. Csak meg kell nézni a kérdések szerkezetét. És meg kell nézni a népszavazás kérdéseit is. Egyszerűen arcul csapják a pedagógus társadalmat. A kérdések ugyanis azt sugallják, hogy eddig a pedagógusok nem tudták megvédeni a gyerekeinket. De a magyar családok sokasága is óriási pofont kap, hiszen ez a mostani propaganda azt sugallja, hogy eddig képtelenek voltak nevelni a gyerekeiket. Egyébként hány olyan családról tudunk, ahol homoszexuális az egyik gyerek, és a szülők igyekeznek mindent megtenni, hogy ne érje őket a társadalomban hátrányos megkülönböztetés. A kormány valódi szándéka ez; igenis különböztessük meg, rekesszük ki őket. A legaljasabb dolgot művelik… 

– A Balaton környékén mozogva, érez-e kormányváltó hangulatot?

– Abszolút. Ráadásul itt, a Balaton-környékén, különösen érezhető a NER nyomulása; lenyúlják a parti telkektől kezdve, az összes értékes ingatlant. Kivágják a nádasokat, itt, Földváron, a Nyugati strand területére akarnak vitorláskikötőt építeni, 175 hajóval. Oda ember nem tud többé menni fürödni. Itt tehát van a felháborodásnak még egy másik eleme is, az tudniillik, hogy miként nyúlják le a közvagyont, építik teli betonszörnyekkel a Balatont. A Fidesz nagyon sok mindenbe fog belebukni, de a legfontosabb eleme az lesz, hogy már nincs még a környékükön sem szakember. Tessék megnézni a beruházásokat, minden átadás csúszik és selejtes, ez arról árulkodik, hogy kinyírták a szakértőket. Bizalmasok kellenek, olyanok, akik politikailag megbízhatók. Nem baj, ha nem értenek hozzá. Így lehet egy gázszerelőből Magyarország első vállalkozója, aki mindenhez ért. Normális világban ez elképzelhetetlen.

– És lesz normális világ? 

– Nem tud más lenni. Mert a kérdés az, hogy normális világ lesz, vagy pusztulás. Ennek ugyanis nincs más kivezető útja. Néhány ember – Mészáros Lőrinchez hasonlóan – meggazdagodik, mások meg, a társadalom nagy többsége, nyomorban, méltatlanul vegetál.