Hiába a miniszterelnök üdvözlete, van pedagógus, aki már a hidegburkolást tanulja
Orbán Viktor a vasárnapi pedagógusnap alkalmából levélben mondott köszönetet a magyar pedagógusoknak az egész éves munkájukért. A PDSZ választmányi tagját kérdeztük, hogy üres szavakon kívül, milyen segítséget kaptak az elmúlt bő egy évben az elismerések elismeréseként.
„A tanári fizetések kimondottan alacsonyak” – közölte a közelmúltban maga Révész Máriusz fideszes országgyűlési képviselő. S bizony igazat mondott: bár a KSH szerint 435 200 forint az átlagkereset, egy pályakezdő pedagógus 160 199 forintot kap kézhez. Orbán üdvözletében arról írt, hogy a nehezített körülmények ellenére, a pedagógusok, valamint a nevelést és oktatást segítő dolgozók is példamutató munkát végeztek a vírus elleni küzdelemmel járó kényelmetlenségek és veszélyek dacára is. Sőt: a miniszterelnök szerint az elmúlt másfél év arról is tanúbizonyságot tett, hogy a pedagógusok a jövő nemzedékének eredményes oktatása érdekében gyorsan és eredményesen alkalmazkodtak a változó körülményekhez.
Érdeklődésünkre, hogy milyen visszhangot váltott ki az orbáni üdvözlet, Nagy Erzsébet példaként hozta fel a kollégái reflexióját, amivel a miniszterelnöki frázishalmazra reagáltak. Gyakorlatilag egyetlen olyan pedagógusi megnyilvánulással sem találkozott a közösségi oldalakon, ami elismerően vette volna a gesztust. „Nem olvastam olyat, ami bármilyen formában is kiemelte volna pozitívan a miniszterelnök üzenetét, mi sem tudjuk annak látni, hogy ez valamiféle biztató ígéret lenne azon kívül, hogy hát igen hajrá, további sok erőt és kitartást. Arról nem beszélve, hogy további kellemes pihenést kíván június 6-a környékén. Ezzel még azért is joggal bosszantja a kollégákat, mert ez megint egy olyan kiszólás, ami korábbi célozgatásait erősíti, hogy a pedagógusok egész nyáron lógatják a lábukat, mintha egyszerűen csak nagyra nőtt diákok lennének”.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének képviselője szerint ennek ismét lehet egy olyan áthallása, hogy a pedagógusokról disszonáns hangulatot sugalljon, ami több mint bosszantó egy olyan időszak után, amikor szinte minden kérésük válasz nélkül maradt a járványidőszak alatt. Ilyen volt például a szülők támogatását célzó szándékuk, hogy ne a szabadságuk terhére kelljen otthon maradniuk a gyerekeikkel. Többször kérték azt is, hogy támogassák a munkáltatókat, hogy ne vesszenek el álláshelyek, ehelyett most kaptak egy cinikusnak minősíthető jókívánságot, ami ráadásul teljességgel megalapozatlan – oszt jónapot. „A nyári időszakból jó, ha egy hónap szabadság kitelik, mert előttünk állnak a felügyeletek, felzárkóztatások június végéig, illetve most jönnek a nyári táborok, programok, amikben szintén számítanak a pedagógusok jelenlétére. Augusztus elején pedig már meg kell kezdeni az új tanév előkészítését” – sorolta a vakáció feladatait Nagy Erzsébet.
Orbán azon megállapításával egyetértett, hogy a tanárok, tanítók példamutató munkát végeztek, csakhogy önerőből, amihez a kormány semmilyen érdemi segítséget nem adott. Saját találékonyságukra szorultak a felmerülő problémák megoldásában. Felemlítette, hogy utoljára egy évvel ezelőtt, április elsejétől kaptak támogatást a kormánytól, amikor bevezették a tíz százalékos ágazati pótlékot, „még csak nem is béremelést, amire nem került sor 2015 óta”.
A találékonyságukra pedig „kínjukban volt szükség” és nem csak a tanárok, de a gyerekek részéről is, mivel semmilyen eszközt nem biztosítottak a digitális oktatás működtetéséhez. Valóban ki kellett találniuk, hogy miként tartsák a kapcsolatot főként olyan gyerekekkel, akiknél nem voltak meg otthon a digitális munkarendhez szükséges feltételek. Az iskoláknak kellett az eszközöket is összevadászni vagy kölcsönözni az intézményi lehetőségekből olyan diákoknak, akiknek semmi sem állt otthon a rendelkezésükre – „ezt sok helyen eljátszották”.
Ismert, hogy az egészségügyi dolgozókat a pandémia idején „röghöz kötésre” kényszeríthették, annak ellenére, hogy – amint a sajtóból ismert – sokan fontolgatták elhagyni a pályát. Felmerül a kérdés, hogy miként áll ez a helyzet a pedagógusoknál, mennyire jellemző a pályaelhagyási kényszer? A PDSZ információi szerint aggasztó az elkeseredettség: beérkeznek olyan információk, hogy hiába a lelkesedés, többen más szakmát tanulgatnak, akár a hidegburkolást, mert valamiből meg is kell élni. „Nagyon jelentősen érzékelhető a pályaelhagyás, főként az idősebbeknél. Aki tud, elmegy nyugdíjba. Nagyon sokan vagyunk így, és nem nagyon jön az utánpótlás. De nem jobb a helyzet a fiatal kollégák körében sem. Volt olyan magyar-történelem szakos kolléga, aki elmondta, hogy most már végzi a hidegburkoló szakképzést, mert ebből a bérből egyszerűen nem tud megélni. Hiába mondják, hogy az ígéreteknek megfelelően folytatják a fejlesztéseket az intézményekben – mi ebből semmit sem látunk. Ráadásul a héten dönt a kormány a jövő évi költségvetésről és ebben nyoma sincs a pedagógusok béremelésének” – nyilatkozta a Hírklikk megkeresésére Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének választmányi tagja.
