Hiába ülne át Orbán az eurázsiai lóra, az nem megy, fölöslegesen állította fejre a külpolitikát

Kibővített ülést tart ezekben a napokban a Sanghaji Együttműködési Szervezetet (SCO). A kínai Tiencsinben vasárnap kezdődött csúcstalálkozón több mint két tucat ország vezetői vesznek részt. A vendéglátó kínai elnök, Hszi Csin-ping mellett jelen van Narendra Modi indiai miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan török és Vlagyimir Putyin orosz elnök is. A 2001-ben Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán által alapított, Sanghaji Ötökből kinőtt kormányközi, politikai, gazdasági, nemzetközi biztonsági és védelmi szervezet jelenleg a világ legnagyobb regionális tömörülése. Tíz tagja mellett, azonban ezúttal több mint kétszer annyian gyűltek össze a csúcsra. A közös tanácskozásokon túl, számos kétoldalú találkozót is lebonyolítanak. Így tárgyalt a többi között Hszi Csin-ping és Putyin, akik – mint a Népszava idézte – kijelentették, hogy tovább erősítik az általuk „korlátlan” partnerségnek nevezett kapcsolatot. Napirenden szerepelt Hszi találkozója Modival. Mint ismert a két ország között komoly, többször már fegyveres villongásokig eljutott feszültségek vannak, a többi között Tibet kérdésében. Erdogan is több kétoldalú tárgyalást is folytatott, a többi között Hszivel és Putyinnal. 

Az SCO – vélik szakértők – kulcsfontosságú szerepet játszik azokban a pekingi törekvésekben, hogy Kína erősebb multilaterális alternatívákat kínáljon a Nyugat vezette blokkok, például a NATO helyett. De a minden eddiginél több országot vonzó csúcs vajon mennyire erősíti ezt a törekvést? Magyarán: változtat-e és ha igen, miben, milyen irányban a világ helyzetén a Sanghaji Együttműködési Szervezet? Balázs Pétert kérdeztük.

A korábbi külügyminiszter és uniós biztos rendkívül fontos találkozónak tartja a mostanit. Minden olyan eszmecserének eleve jelentősége van, amikor csúcsvezetők egymással tudnak közvetlenül beszélni, ami messze túlnyúlik a napirenden, s amikor bármi szóba kerülhet. Ezeknek pedig sokféle folytatása is lehet – mutatott rá.

Mint emlékeztetett rá: ezeknek az országoknak elsősorban a népességét szokták összeadni (a világ népességének mintegy 40 százalékát adják), de nem csak emiatt fontos nagy- és középhatalmak vannak most ott jelen, merthogy szép számmal találhatók köztük a világpolitikában aktív játékosok. Ezeket az országokat összefűzi egyfajta rivalizálás a Nyugattal, mint a globális világ korábbi fő erejével. Jellemző rájuk, hogy ma már nincsenek rászorulva olyan módon és mértékben a Nyugatra, ahonnan korábban a technológiát és a tőkét is kapták. Kína látványosan leszakadt erről, tulajdonképpen India is, és a többiek szintén erre törekszenek. Ők magukat főleg Délnek szokták nevezni – szemben az Északkal, a tőlük északra fekvő transzatlanti csoporttal. Két értékvilág – a keleti és a nyugati sorakozik az egyik és a másik mögött – mondta a szakértő.

A jelenleg Ukrajnában folyó háború szempontjából is fontos ez a csoportosulás – emlékeztetett, mert olyan államok is részt vesznek benne, amelyek így vagy úgy, de Oroszországot támogatják: Irán drónokkal, India az orosz kőolajvásárlás fokozásával, Kína pedig bizonyos óvatossággal ugyan, de mégiscsak a legfontosabb szereplőként. Mint megjegyezte: a pillanatnyi katonai fenyegetésük egyébként ilyen és hasonló ad hoc akciókban nyilvánul meg, de mindenképpen figyelni kell az együttműködésüknek ezt a vetületét is – hívta fel a figyelmet. 

Ebből is látszik, hogy fontos a katonai-védelmi terület, ami köztük messze nem olyan szoros kötelék, mint amilyen a NATO a tagállamai számára. A NATO – mint tudjuk – papíron a kölcsönös területvédelemre esküdött fel – a déliek között pedig nincs ilyen politikai kapocs, sőt, feszültségek is vannak – például Kína és India között. Ugyanakkor alkalmi döntések alapján, alkalmi támogatást nyújtanak egymásnak, lásd Oroszországnak. Jelentőségüket az is mutatja, hogy nem csak gazdasági tekintetben nagyon figyelemreméltó a szerepük, hanem a világpolitikában is, például az ENSZ Biztonsági tanácsának állandó tagjai között ott találjuk Oroszországot és Kínát.

Milyen hatásai lehetnek ennek a csoportosulásnak a világ irányára? –  kérdeztük. Balázs Péter emlékeztetett arra, hogy nagy ütemben folyik a II. világháború utáni világrend átalakulása. Hosszú ideig az ENSZ-re épülő világrend biztosította a békét, ám ebből látványosan kilépett Oroszország, amikor lábbal tiporta a vállalt nemzetközi kötelezettségeit. S ma már tulajdonképpen a Nyugat sem egységes, köszönhetően az amerikai elnök kiszámíthatatlanságának, amire reakcióként a nagy nyugati államok újfajta informális együttműködést alakítottak ki, a Tettre Készek Koalícióját, a német-francia-angol trióval az élén. Ehhez hasonló a déli szövetkezés is – vont egy párhuzamot, megjegyezve: forrong a világhelyzet és az ad hoc találkozók fontosabbak, mint az intézményes keretek.

Akkor Orbán elmondhatja, hogy jó lóra tett, amikor 15 éve meghirdette az úgynevezett keleti nyitást, s fokozatosan próbált meg arra orientálódni? – kérdeztük. Az tény, hogy Orbán barátai, kapcsolatai most Tiencsinben találkoznak. „Persze fel lehetne tenni – gúnyosan – a kérdést, Orbán miért nincs most ott, hiszen szoros kapcsolatot ápol a kínai városban jelen lévő legnagyobb országokkal, azokkal, amelyeket körbefutott tavaly a magyar uniós elnökség első heteiben” – vetette fel Balázs Péter, megjegyezve azt is, hogy például a Türk Tanácsból is vannak ott most jelen, még ha nem is feltétlenül a csúcsszintű játékosok.  

Miért nincs ott Orbán? Miért nem hívatja meg magát? S hogy jó lóra tett-e? A magyar diplomácia korábbi vezetője szerint a válasz a kérdésre egyértelmű „nem”. Orbán ugyanis egyszerűen nem tud más lóra tenni, mint amin elvben ül, hiszen van egy szövetségesi hovatartozása, amely előnyös és biztonságos az ország számára. „És itt áll fejre a magyar külpolitika” – szögezte le. Pillanatnyilag a világ legerősebb katonai szövetsége a NATO, egy ennyire mélyen kontinentálisan fekvő országnak, mint a hazánk, nincs más geopolitikai mozgástere. Minket – szükség esetén – elsősorban a német katonai erő tud megvédeni, az van legközelebb és velük is a legszorosabb kapcsolatunk. És a gazdaságban sincs alternatívánk, kemény realitást jelent az, hogy meddig tudjuk szállítani az árukat – az ezer kilométeres „fuvarrádiusz” miatt nem tudunk ténylegesen kimászni. „Egyszóval a kérdésére a válasz: nagyon is rossz lóra tesz Orbán, nagyon rossz felé kacsingat, súlyos politikai tévedése, hogy vannak alternatívák. Alternatívák ugyanis nincsenek, adottságok vannak” – mondta. Azon lehet spekulálni, hogy mekkora súlyt képvisel a francia, a német stb. gazdasági-kereskedelmi kapcsolat, de a kínaival azokat nem lehet kiváltani – tette hozzá. 

Balázs Péter szerint Orbán tévútra lépett, miután nem hajlandó a rendszerének fontos elemeit beáldozni azért, hogy megfeleljen a nyugati világ normáinak. Erre válaszul az Európai Unió fontos pénzek folyósítását blokkolja, és a jelek szerint még inkább erre készül, miután nem teljesítjük az alapvető uniós normákat sem. Érdekes módon, rajtunk kívül 26 ország simán képes teljesíteni a feltételeket, és rendben, folyamatosan kapja is a pénzeket – magyarázta. Orbánnak a NER-rendszer bizonyos elemeit –  mint az osztogatást, a korrupciót, a közpénzek csatornázását, a média szabadságát stb. – be kellene áldozni, igaz, akkor a rendszere sérülne. Ő azonban továbbra is valahogy megpróbálja kizsarolni Brüsszelből a pénzeket, s teszi ezt szembenállással, s vonultat fel „nagy barátokat”, hátha ettől respektálni fogják a követeléseit. De kívülről is látják, hogy ezek nem valódi alternatívák, hiszen nem tud az EU-n kívülről olcsóbb forrásokat beszerezni – minden más hitelfelvétel rosszabb feltételeket jelent, amivel azután romlásba vitte a gazdaságot, aminek a markáns jelei látszanak. „Repülőrajt helyett süllyed a hajó” – mutatott rá Balázs Péter.