Levélcunami kényszerítette térdre az Alkotmánybíróságot

Az egész egy kétségbeesett ember, Orosvári Zsolt ügyével indult. Ő rokkantsági ellátásban részesül, de a havi juttatása alig haladta meg a százezer forintot – miközben a minimálbér ennek a háromszorosa. Ez az összeg egyszerűen nem elég a túléléshez: sok sorstárshoz hasonlóan, nem tudta kifizetni a gyógyszereit, a rezsit, az alapvető élelmiszereket sem.

Orosvári először a bíróságokhoz fordult, de mind az elsőfokú ítélet, mind a Kúria döntése elutasította a keresetét. A legfelsőbb bírói fórum azzal érvelt: az ügy nem érint széles társadalmi réteget, így nincs szó olyan problémáról, amely alkotmányos jelentőségű lenne. Ez váltotta ki az országos felháborodást – hiszen valójában több százezer ember él hasonló helyzetben – olvasható az MSZP honlapján.

Orosvári Zsolt most már az Alkotmánybíróságtól vár igazságot. Panaszában arra hivatkozott, hogy a bírósági döntések sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a tisztességes eljáráshoz és a szociális biztonsághoz való jogát.

A bírósági falakba ütköző ügyből társadalmi mozgalom lett. Elindult a levélíró akció: betegek, családtagok, barátok és támogatóik ezrei írtak az Alkotmánybíróságnak, hogy megmutassák: itt nem egy ember sorsa forog kockán, hanem százezrek túlélése. A levélcunamival végképp megdőlt a Kúria érvelése – hiszen maguk a levelek bizonyították, hogy az ügy nem egyedi, hanem nagyon is széles társadalmi rétegeket érint.

A levélcunamiból országos összefogás bontakozott ki, amelyhez az MSZP is csatlakozott. A párt vezető politikusai közül elsőként Gurmai Zita állt ki nyilvánosan: ő nemcsak az MSZP alelnöke, országgyűlési képviselő, a nőtagozat és az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének elnöke, hanem maga is résztvevője lett a levélíró mozgalomnak. „Nem hagyhatjuk, hogy a legkiszolgáltatottabbak hangját elnyomják. Nekem is kötelességem kiállni mellettük” – hangsúlyozta. Gurmai ezzel világos üzenetet küldött: a baloldal nem marad néma szemlélő, hanem személyesen is cselekszik a társadalmi igazságosságért.

A párt tájékoztatója szerint a nyomásnak végül engednie kellett a testületnek: napirendre tűzte az ügy befogadásáról való döntést. Ez önmagában óriási eredmény, hiszen korábban még a panaszt sem akarták komolyan venni. Az MSZP szerint azonban most jön a neheze: meg kell akadályozni, hogy az Alkotmánybíróság „betolja az ügyet a fiók mélyére”, és évekre elodázza a döntést.

A párt jelezte: minden eszközzel napirenden tartja az ügyet, országgyűlési képviselői útján is kiáll a legkiszolgáltatottabbak mellett. „Minden hónap számít, mert emberek élete és egészsége forog kockán” – üzeni az MSZP. Ha az Alkotmánybíróság mégis elutasítaná a panaszt, az ügy Strasbourgig, az Emberi Jogok Európai Bíróságáig juthat.

Az elmúlt hetek megmutatták: ha az emberek összefognak, képesek még a legzártabb intézményeket is döntésre kényszeríteni. Az MSZP azt ígéri, hogy az elesettek oldalán marad, és addig nem enged, amíg az Alkotmánybíróság valóban nem tesz igazságot.

Mit jelent a „befogadásról való döntés”?

Amikor valaki az Alkotmánybírósághoz fordul, a testület először nem magáról az ügyről dönt. Először azt vizsgálják, hogy egyáltalán érdemi eljárásra alkalmas-e a panasz – ezt hívják befogadásnak.

– Ha nem fogadják be, az ügy itt véget ér, és már csak Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán lehet folytatni.
– Ha befogadják, akkor elkezdődik az érdemi vizsgálat, de annak nincs határideje: hónapokig, akár évekig is húzódhat, mielőtt döntés születik.

Ezért hangsúlyozza az MSZP, hogy a szeptember 2-i napirendre vétel még csak az első lépés – a valódi tét az, hogy az Alkotmánybíróság ne halogassa, hanem ténylegesen hozzon döntést a rokkantsági ellátások ügyében.