Hírt csinálnak a Piroska és a farkasból is

– Elismerte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alaphoz (MTVA) tartozó Kossuth Rádió, hogy valótlanságot állított október 26-án, amikor tényként kezelte az Elk*rtuk című Gyurcsány-ellenes politikai krimi egyik narratíváját. November 10-én a Kossuth Rádióban a Jó napot, Magyarország! című magazinműsorban a következő helyreigazítást olvasták be: „2021. október 26. napján a Kossuth Rádió műsorában valótlanul állítottuk, hogy dr. Dobrev Klára 2006-ban az utcán lévő ártatlan emberek szemkilövéséről és megveréséről döntött volna. Ezzel szemben a valóság az, hogy dr. Dobrev Klára semmilyen döntést nem hozott az úgynevezett 2006 őszi zavargások vonatkozásában.” Ezzel minden rendben is van?

– Ez mindenféle jogi eszköz gyengeségét megmutatja. Egyrészt jogilag is tovább lehetne vinni az ügyet, ha Dobrev Klára úgy döntene, hogy más jogi eljárásokat is igénybe vesz, akár jó hírnév megsértése, akár rágalmazás címén, ezt megtehetné. Ez a helyreigazítás nem zárja ki a további eljárások megindítását.

– Ha megteszi, a „helyreigazítás” ellenére nyert ügye lehet?

– Én azt nem tudom megítélni, hogy ez ügyben ő mit tervez, de egy további jogi eljárás is mindig rizikós, mert kétélű, miután nem tudjuk, mi a kimenetele ezeknek az eljárásoknak. Itt mégis csak egy közszereplőről van szó. Bár a bírósági döntésekből, és az Alkotmánybíróság gyakorlatából azért az következik, hogy szándékosan valótlan közlés még a közszereplők esetében sem megengedett, direkt hazudni a vezető politikusokról sem szabad. De ennél azért egy kicsit bonyolultabb a jogi környezet, mert maga az Alkotmánybíróság a rendes választási kampányok időszakára ezt fellazította. Csakhogy ez nem rendes választási kampány-időszakban történt, az előválasztási kampány ilyen értelemben csak egy közéleti, és nem egy jogilag szabályozott esemény. A lényeg az, hogy vannak további jogi eszközök is, nem is lehetetlen megnyerni a további eljárásokat, de ez az egész azért nyilván nem egy jogi probléma. 

– Hanem?

– Ez az egész nagyon mély etikai válságot mutat. Persze, az elmúlt években nagyon sok mély etikai válságra utaló tünetet láttunk az állami média működésében. Egy – még az alkotók szándékai szerint sem – dokumentumfilm egyik aktuálpolitikai vonatkozását úgy felhasználni, mintha az valós esemény lenne, és azt megjeleníteni a közszolgálatinak nevezett közmédia tájékoztatásában, nyilvánvalóan csak a politikai kommunikáció, a politikai játszmák szempontjából értelmezhető helyzet. Megint azt láttuk, hogy „küldetést” teljesített az állami média, talán egy kicsit túl is teljesítette azt.

– A hazugság elhangzott, bár utána helyreigazították. De meddig emlékeznek minderre, akik hallották, és mit lehet tenni ellene?

– Maga az egész film, az Elk*rtuk olyan helyzetet teremt, hogy belekever a valóság értelmezésébe – mondjuk úgy –, „barátilag fiktív elemeket”. Az alkotók nem állítják, hogy tényleg így történt. Azt mondják, hogy kellett egy narratíva, egy dramaturgia, és ehhez kell egy történet szereplőkkel, arcokkal, de hát a filmnek egy nagyon jelentős része tényszerűen tényleg megtörtént, maga a fő mondanivaló egy valós eseményen alapul. Ezt olyan elemekkel kiszínezni, amik nem, hogy konkrét, létező személyeknek az érintettségét sugallják, de ráadásul egy aktuálpolitikai helyzetben teljesen nyilvánvaló politikai szándékot és célkitűzést tükröznek, erre a gusztustalan szót tudnám alkalmazni. Azután ezt akármilyen módon beemelni akár csak egy másodpercre is a tájékoztató tevékenységbe, erre alapként hivatkozni, ez kívül esik mindenen, amit újságírói szakmának lehet nevezni. A közszolgálatiság szempontjából pedig már két külön bolygóról beszélünk.

– Tehetetlenek vagyunk ezzel szemben?

– Azt kell mondanom, igen, teljes mértékben. Hiába hangzik el ezzel kapcsolatban helyreigazító közlemény. Ami egyszer belekerül a fejekbe, az – főleg egy olyan megosztott országban, olyan polarizált társadalomban, mint a miénk – egészen biztos, hogy onnan többé már nem söpörhető ki. Ezt a célt biztosan eléri. A Fidesz szavazótáborában most van egy határozottan kialakult kép arról, hogy Dobrev Klára micsoda elképesztő manipulátor volt, és ő maga még Gyurcsány Ferencnél is szörnyűbb személyiség, aki ilyen tetteket motivált. Az ellenzéki tábor pedig vagy legyint, vagy kétségbeesetten nézi a történteket, hogyan lehet ez a magyar valóság része. De a két tábor közt nincs átjárás. Az én fejemben nem fog valóságelemként megjelenni egy ilyen helyzet, a Fidesz szavazók fejében igen.

És ez nem csak a pártosságot meg a megosztottságot erősíti, ez egy nagyon kemény belső ellenségkép. Ha elhitetjük, hogy a másik oldal politikusai mindenre képesek, manipulálnak, lövetnek, visszaélnek a rendőri hatalommal, akkor miért is ne lehetne azt mondani, hogy velük szemben bármit meg lehet tenni, meg lehet őket rugdosni, le lehet őket köpni. Ez megint egy nem kiszámítható folyamatnak egy fontos eleme, ami legitimál egy bármilyen – már fizikai – atrocitást is  a politikai csatározásban. A tűzzel játszik mindig az, aki ilyen eszközökhöz nyúl.

– Akkor mégis mi vitte rá a Kossuth Rádiót, illetve az MTVA-t, hogy beolvassák a helyreigazítást?

– Az, hogy ez egy bukott per. Ilyen szempontból is érdekes, mert ha per lesz belőle, az eltart egy jó ideig. Lehet, hogy kiszámolták, hogyha per lesz, akkor pont a kampányidőszakban kell az eredményét közzétenni, és akkor nagyobb a visszhangja, mint most. Azt tudták, hogy hazudtak. Engem sokkal jobban érdekel, hogy ez hogyan történhetett meg? Miként lehetséges, hogy a Piroska és farkasból hírt csinálunk, és bemondjuk a hírekben, hogy a farkas megette a nagymamát. Ez pont ugyanez a szint. Elvesztették a valóságérzékelésüket.

Simán el tudom képzelni azt is, hogy az aznapi hírszerkesztő nem értette a helyét a világban, valaki tényleg öntevékenyen túllőtt a célon, és még házon belül is fejcsóválás lett a következménye. Azt viszont el sem tudom képzelni, hogy milyen állapotok és milyen hangulat uralkodik az állami médiában. De azt igen, hogy azért egy ilyen helyzetre valaki összevonja a szemöldökét: „ekkora baromságot azért mégse kéne csinálni, másszunk ki ebből, felejtsük el.” Simán lehet, hogy valaki öntevékeny volt, és ezt az őrültséget nem felsőbb utasításra követte el. Az biztos, hogy az állami médiában nagyon súlyos a kontraszelekció, és az is biztos, hogy nagyon erős politikai megfelelni vágyás is van. Egymást tapossák a műsorkészítők és a különböző szereplők, hogy meg tudják mutatni, ők mennyire lelkes rajongói a rendszernek. Egy ilyen felfokozott lojalitásos hangulatban szintén benne van az olyan visszaélésnek, olyan hibának a lehetősége, ami még az intézmény számára is kínos.

– Az ügyben a Magyar Újságírók Országos Szövetsége is felszólalt. Megállapította, „Súlyosan megsértette a médiatörvényt a Kossuth Rádió, amikor tényként kezelte az Elk*rtuk összeesküvés-elméletét.” Viszont az MTI már nem hozta le a MÚOSZ állásfoglalását. Mennyire jellemző ez a hazai média-helyzetre?

– Az, hogy az MTI nem hozza le, nem egy új keletű jelenség. Egy csomó sajtóközleményt nem hozott már le a Magyar Távirati Iroda, ami fölött nincs semmiféle kontroll, igazából nem lehet őket perelni, egy teljesen önkényesen működő szervezet. A nyugati, civilizált világban még csak hírügynökségnek se hívnák őket, pláne nem közszolgálati hírügynökségnek. Ahhoz nyilvánvalóan nincs joguk, hogy politikai alapon válogassanak a nekik tetsző, vagy nem tetsző közlések között. Azt azért örömteli volt látni, hogy a MÚOSZ hála istennek, tette a dolgát.

Azt nem tudom, mennyire megy föl legfelső vezetői szintre egy olyan döntés, hogy az MTI lehozza-e a MÚOSZ közleményét, vagy sem, vagy, lehozzák-e a helyreigazító közlést, vagy sem. Azt el tudom képzelni, hogy legfelső vezetői szinten azért nem fut össze minden, és azt is, hogy a hülyeséget valaki egyénileg követte el, azután pedig egyénileg próbálták kezelni a helyzetet. Én azért óva intenék mindenkit attól is, hogy tökéletes gépezetnek lássuk akár az állami médiát, akár a Fidesz egész kommunikációs rendszerét. A fenét! Ha azt gondoljuk, hogy ez egy hiba nélkül működő, és minden elemében jól koordinált rendszer, akkor megint csak a saját mozgásterünket csökkentjük azáltal, hogy teljesen alaptalanul elkezdünk félni: ezek úgyis kijátsszák, bármit is csinálunk. Nem, ez nem egy tökéletes rendszer. Ebben a rendszerben vannak buta emberek és meggondolatlan lépések, amik adott esetben visszaütnek.