Hol van ilyenkor Áder János?
Az országgyűlés elnöke az ellenzéket nevezte a legnagyobb nemzetbiztonsági veszélynek. Még tavaly februárban beszélt erről, de kijelentései csak most kerültek nyilvánosságra. Ez – enyhén szólva is – sok kérdést felvet.
Ez az írás nem arról szól, amiről eredetileg szólni akart. Azt az ellentmondást kívánta volna bemutatni, feltárni, ami a 33 ezer halott és a Városháza-botrány között feszül. Természetesen a két dolognak semmi köze egymáshoz, legfeljebb az sodorta – az én fejemben – egymás mellé, hogy miközben a kormány, illetve annak kommunikációja megint egy szót sem veszteget arra, miért kerültünk a koronavírus következtében, az elhunytak számában megint a világ élvonalába, aközben hihetetlen erőket és mérhetetlenül sok felületet szán egy nem létező ügy feldagasztására, jelesül a Városháza eladásának történetére. Ehhez mindenféle egyebet, titkos hangfelvételeket vetett be a Fidesz, mintha ez a legnormálisabb dolog lenne a közéletben. Persze lehet, hogy az, és itt érek el oda, ami felülírta az eredeti szándékot, jelesül Kövér László szombaton kiszivárgott beszédéhez.
Történt pedig, hogy a magyar országgyűlés elnöke másfél éve, a polgári titkosszolgálatok létrejöttének 30. évfordulójának alkalmából rendezett ünnepségen beszédet tartott a szolgálatok dolgozóinak. A beszéd most szivárgott ki, a Direkt 36 hozta nyilvánosságra, s furcsa módon- ezt követően – sürgősen elérhetővé tette Bayer Zsolt és maga Kövér László is. Pedig korábban az újság sehol nem találta nyomát az eseménynek, sem a házelnök, sem pedig a jobboldal médiája nem számolt be róla. Most azonban itt van előttünk, olvashatjuk, hallhatjuk. Azt a beszédet, amely a rendszerváltozás óta legveszélyesebb szöveg, ami a demokrácia felszámolását célozza meg, voltaképpen a többpártrendszer megszüntetését tartja üdvösnek. Kövér ugyanis, aki a jelenlévőket kollégáknak nevezte, nem kevesebbet állított, minthogy ma Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot az ellenzék jelenti.
Álljunk meg egy pillanatra a kollégák kifejezésnél. Tudjuk, hogyne tudnánk, hogy Kövér volt korábban nemzetbiztonságért felelős miniszter, mindazonáltal ez egyáltalán nem jogosítja fel arra, hogy a kémkedésre, megfigyelésre és egyéb hasonló módszerekre kiképzett embereket kollégáinak tartsa. Hacsak nem érzi úgy, hogy amire különben kormánytagként sem volt jogosítványa, az országgyűlés elnökeként már van: utasíthatja, felkérheti a szakembereket arra, hogy – lényegében – számolják fel az ellenzéket, hisz erre szól a mandátumuk; arra, hogy azokat, akik nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, kiiktassák a politikai rendszerből.
Vajon hogyan gondolta, illetve gondolja ezt Kövér? Ha ugyanis elfogadjuk az elfogadhatatlant, és a magyar ellenzék valóban magában hordozza ezt a kockázatot, akkor lenne kötelessége fellépni a szakszolgálatnak. Hogy mit is jelent ez? Lényegében bármit; le lehet hallgatni az ilyen embereket – politikusokat –, követni lehet őket, sőt, ad abszurdum, épp az alkotmányos rend védelmében, a legszélsőségesebb lépés is megengedhető velük szemben.
Nincs kétségem afelől, hogy a Fidesz bagatellizálni fogja ezt a beszédet, újra az ellenzékre, meg Gyurcsányra és az őszödi beszédre fog utalni. De vajon összevethető-e, még ha el is fogadnám a Fidesz sugallatát Őszöddel kapcsolatban, hogy bárki, de különösen a harmadik legnagyobb közjogi méltóság épp a szakszolgálatok emberei előtt nemzetbiztonsági kockázatként beszéljen az ellenzékről. Egy ilyen mondat nem jelent egyebet, mint felhatalmazást a szervezetnek, hogy emberei lépjenek fel a politikai ellenzékkel szemben. Differenciálatlanul.
Vagyis, és itt érek vissza az eredeti szándékomhoz: vajon miért lepődünk meg azon, hogy a Városháza-ügyben számolatlanul érkeznek különböző helyszínekről a hangfelvételek, és miért lepődünk meg azon, hogy a kormány, vagy valamelyik tartozéka – netán éppen a polgári titkosszolgálatok – beszerzik a Pegasus kémprogramot, és nem pusztán beszerzik, használják is.
Áder János, hol vagy ilyenkor?
