Hollik – Úgy döntöttem, hogy gazember leszek
Ide nekem az oroszlánt is – kiáltott fel Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója. No, nem ennyire irodalmi módon, Shakespeare nyelvén szólva, de közel Szentiván éjhez, ám észbe kapva: hiszen a Lánchíd lehetne az övék is, az oroszlánokkal együtt. Hiszen, mint a kiváló politikus említette, idáig türelemmel nézték azt a szerencsétlenkedést, ami a híd felújítása körül zajlik, vagyis azt az október óta eltelt időszakot, amely alatt Budapest új vezetése még a közbeszerzés kiírásáig sem jutott el – nemhogy a felújításig.
Hogy pontosan mikor és hol gyakorolta a kormánypárt ezt a türelmet, arról nem beszélt a szóvivő, csak azt lebegtette meg, hogy a Fidesz elérkezettnek látja az időt, hogy lépjen. És ez a lépés azt jelenti az ő esetükben, hogy eistandolni fogják a hidat. Vagyis a kormánypártok egyszerűen azt fogják javasolni a kormánynak, hogy vegye birtokba a Lánchidat. Kétségtelen, hogy az jelenleg a fővárosé, de mert valóban nemzeti jelkép, jogszerűen meg lehet azt oldani, hogy a Lánchíd a kormányhoz kerüljön, és így a felújítás felelőssége is átkerülne a kormányhoz.
És ne legyen kétségünk: ez a hatalom valóban jogszerűen meg tud oldani mindent. Én most nem mennék bele annak taglalásába, amit az ötlettel kapcsolatban Karácsony Gergely főpolgármester említett, amely szerint ez nyílt bevallása annak, hogy a felújításra volna pénz, már csak azért sem mennék bele, mert az effajta logikai okfejtés nagyon távol áll a mi kormányunktól. Mert a mi kormányunk jogszabályokban gondolkodik. Az már más kérdés, hogy a jogszabályokat alakítja a saját akaratához. De, hát azért hatalmazták fel kétharmados erővel, hogy ezzel az erővel éljen is, vagyis, ha éppen a Lánchídra fáj a foga, akkor azt meg is szerezze magának.
Mi, budapestiek, persze nem teljesen értjük, hogy ez esetben mi történne a híddal. Lehetséges volna, hogy egyenesen a Karmelita kolostor erkélyéig kanyarodna fel, vagy esetleg levinnék Debrecenbe, netán a budapesti, ellenzékre szavazó polgároktól hídpénzt szednének. Nagy kérdés ez, olyan, amelyre idáig egyáltalán nem gondoltunk, egyáltalán nem jutott eszünkbe, áthajtva a hídon, hogy annak tulajdonviszonyairól elmélkedjünk. Csak buta ösztönlényként átmentünk rajta Pestről Budára, vagy vissza. Most már tudjuk, hogy nagy a tét: a Fidesznek elfogyott a türelme, és magáévá teszi.
Persze eszünkbe juthatott volna, hogy a dolog errefelé tart: az Orbán-kormány eddig mindent megszerzett, amit kiszemelt magának. Gondoljunk csak a magán-nyugdíjpénztár 3 ezer milliárdjára, vagy az önkormányzat iskoláira, kórházaira. Vagy éppen – ha már Shakespearet idéztük – a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Egyszer már elvették – Tarlós alatt – Angyalföldtől a Margitszigetet, a napokban a Természettudományi Múzeumot Budapesttől, miért ne lehetne jogszabályt alkotni arról is, hogy egy híd tulajdonjoga is átszáll a kormányra. És, ha ez sikerül, végleg minden akadály elhárul: a kétharmad nyugodtan dönthet úgy is, hogy az egész főváros a kormány tulajdona legyen.
Mellesleg, egyszerűbb lett volna tavaly októberben – akár Holliknak, akár a szép szavakat szóló kormányfőnek egy másik Shakespeare-idézettel előállni. Történetesen a III. Richárdban elhangzó mondattal, vagyis ezzel: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”
