Holoda Attila: a nemzetgazdaságra hivatkozva itt magánérdekeket szolgálnak ki 

Tényleg olyan nagy üzlet az akkumulátorgyártás? Mi ennek az oka?

Az ok az, hogy nagyon felerősödtek az elektromos autógyártó-kapacitások, igények, mindenütt ezeket vezetik be, és ezekhez akkumulátorra van szükség. A nagy akkumulátorgyártók – a kínaiak – pedig megpróbálnak közelebb menni az autógyárakhoz, hogy ne legyen olyan magas a szállítási költség. Ez az alapindoka annak, hogy miért is jönnek előszeretettel Európába. Ebből a szempontból ez teljesen érthető, hiszen, ha nagyon messziről kéne szállítani, az megdrágítaná magát az akkumulátort is. Inkább létrehoznak itt egy gyárat. Az akkumulátorgyártásnak azonban rengeteg aspektusát kell figyelembe venni. Nézni kell a gazdasági, a környezetvédelmi, az energiagazdálkodáshoz kapcsolódó, a foglalkoztatáspolitikai aspektusát. De nézni kell azt is, milyen hatással van az ország GDP-jére. 

A magyar GDP-re milyen hatással van?

Ebből a szempontból azt tudjuk mondani, ha idejön bármilyen nagyobb gyár, az dob egy nagyot a magyarországi GDP-n. Azért ez nem lesz akkora, mint amit majd a kínain fog dobni, hiszen a hasznot hazaviszik. Innentől kezdve, mindig azt érdemes mérlegelni, hogy jó, idejön egy akkumulátor-, vagy bármilyen nagy gyár, de mit adunk érte cserébe. A magyar kormány a nagy-nagy multiellenessége mellett mindig jelentősen támogatja ezeket a cégeket azért, hogy jöjjenek ide. Legyenek azok autógyárak, vagy éppen akkumulátorgyárak. Például mindig megfinanszírozza három-négy évre előre a munkaerő költségeit. Ezt nem a kínaiak, vagy más gyár esetében mások találták ki, ezzel csábítja ide őket. A részleteket persze nem ismerjük, mert azok mindig titkosak. Ez a kormány eddig bárkivel bármilyen szerződést kötött, azt üzleti titokra hivatkozva, mindig sok-sok évre titkosította. Mindent a hátunk mögött intéznek. Azért abból, amit csak eddig látunk, a támogatás olyan 87 milliárd forint mintegy 9 ezer munkahely létrehozásához, ami még nőni fog. Csakhogy 9 ezer munkahelyet 87 milliárd forintból a magyar kis-, közép-, és nagyvállalkozók is tudnának teremteni, és legalább a hasznuk is itthon maradna, míg a kínaiaké nem.

Akkor mitől olyan jó üzlet ez?

Mindig a betett, meg az adókból esetleg majd visszafolyó pénzt kell összevetni. Csakhogy ezeket a cégeket azzal is szokták idecsábítani, hogy néhány évig adókedvezményt kapnak. Vagyis még csak iparűzési adó, és társasági adóbevétel sem lesz, mert a kormány nagylelkűen azokat is elengedi. Ha csak azt nézzük tehát, mit adtunk, és mit kapunk cserében vissza: míg korábban azzal számoltunk, hogy 8-10-15 év egy ilyen megtérülés, egy ilyen nagy akkumulátorgyárnál már most ott tartanak a számítások, hogy bőven a 20-25 év is lesz az. Ha megtérül egyáltalán. Vagyis nem olyan nagy üzlet ez. 

És a munkahelyek?

Magyarországon már rég nem az a probléma, hogy nincsen elég munkahely, hanem az, hogy nincs elég munkaerő. Azt a kormány mindig dicsekvésképp szokta előadni, hogy milyen alacsony most nálunk a munkanélküliség, csak elfelejti azt a 600-800 ezer embert, aki „meglépett” ebből az országból. Ráadásul mindig a jól képzettek és a fiatalok mennek el. Arról nem is beszélve, hogy egy akkumulátor-gyártósorhoz igazából nem magasan kvalifikált mérnöki, hanem betanított munka kell. Ezek automatizált sorok, ahol a robotok végeznek mindent, és legfeljebb egy ember figyeli, rendben működnek-e. Ráadásul Debrecenben jelenleg mintegy 5 ezer munkanélkülit tartanak nyilván. Ők nem fognak ott dolgozni, mert legtöbbször még a nyolc általánosa sincs meg mindenkinek, tehát az ottani gyár nem oldaná meg a debreceni munkanélküliek helyzetét. Mivel a gyár alacsony képzettségű munkaerőt igényelne – a kínaiak, de a koreaiak is ezt szokták csinálni –, a K+F, vagyis az igazi szellemi hozzáadott értéket képviselő tevékenységet otthon tartják, az Kínában meg Koreában marad. Tehát nem arról szól a dolog, hogy azért mennek Debrecenbe, mert az egyetemi város, és megállapodnak a Debreceni Egyetemmel, hogy képezzenek számukra szakembereket. Ebben lenne logika. De nálunk még mindig a munkaalapú társadalmat szajkózzák mindenhol. Ezt általában ott teszik, ahol sok a munkaerő, például Délkelet-Ázsiában, vagy Afrikában. Nálunk nem ezt kéne hangsúlyozni, hanem a tudásalapú társadalmat. Itt pedig nem tudásalapú hozzáadott érték kell, betanított munkások fogják felügyelni a robotokat. És akkor még fizetünk is a kínaiaknak érte. Mivel pedig nincs elég munkaerő, vélhetően Romániából, Ukrajnából, Moldovából, Belaruszból meg Délkelet-Ázsiából jönnek majd ide dolgozni. Jönnek majd a törökök, a vietnámiak, hisz' a MOL tiszaújvárosi nagyberuházásánál is azt látjuk, hogy 3 ezer török munkás dolgozik ott. Vagyis, tényleg „sok” munkahelyet teremtettek nekünk…

A környezet hogyan viseli majd a debreceni akkumulátorgyárat?

Ez egy nagy gyár. Azt szokták mondani, hogy egy ilyen gyárat a németek tapsolva avattak fel. Csakhogy ott a hatóságok nincsenek úgy alárendelve a kormánynak, mint Magyarországon. Ráadásul a német kormánynak esze ágában se lenne, hogy kiemelt beruházásnak nyilvánítson mindent, amit titkolni akar. Csak azért, hogy gyorsított eljárással, mindenféle engedélyt megszerezzenek, vagy éppen ne teljesítsék az engedélyhez szükséges dolgokat.  Arról nem is beszélve, hogy az ellenőrző hatóságok „ki lettek csontozva” Magyarországon. Amikor a kormányhivatalokkal elkezdték összevonogatni, egy csomó jó szakember ott hagyta őket. Vagyis az ellenőrzés hatékonysága, szigorúsága, naprakészsége elég sok kívánnivalót hagy maga után. Hiába ül ki a pulpitusra egy környezetvédelmi hatóság vezetője azzal, hogy majd ők szigorúan fogják ellenőrizni, nem véletlen, hogy az emberek nem hiszik el, amit mond. Adódik a kérdés: Gödnél is ezt csinálták? Aztán kiderül, hogy Gödnél a gyár területére egyszerűen nem is mehettek be ellenőrizni, ahol monitoringkutaknál kéne ellenőrizni a föld alatti vizekben a szennyezettséget. A hatóság megadta nekik a használatbavételi engedélyt, majd utána még a monitoringkutat is betemették, „nincs itt semmi látnivaló, el lehet menni”. A németeknél ilyen nincs. Németország fegyelmezett, nem a kiskapukat kereső ország. Ha ott egy hatóságnak ki van adva, hogy ellenőrizzen, az meg is teszi, és ha valami nem felel meg a szabályoknak, akkor nem adja meg, vagy bevonja az engedélyt, sőt, még büntet is. A német bíróság például nem adta meg az engedélyt az Északi Áramlat 2-nek, pedig abban még komoly német pénz is volt. Nálunk ilyen már évek óta nincs, főleg egy a kormánynak is kedves vállalkozót nem fognak ellenőrizni.

Egy ilyen akkumulátorgyárnak sok energiára is szüksége van…

Az akkumulátorgyártás az autógyártással együtt borzasztó energiafaló üzletág. Az autógyártásnak nagyon sok villamosenergiára van szüksége. Az akkumulátorgyártáshoz négy fontos dolog kell. Az egyik a talaj, vagyis a föld. Nálunk az összes Debrecen környéki magas, 40-46 aranykoronás értékű, legjobb termőföldeket fogják a gyár alá tenni. Ezeket tették a BMW gyár alá is. Ha gyakorlatilag kivonják a termőterületet a művelésből, az 30-50 év múlva kerül majd vissza. Úgyhogy dicsekedhetünk, hogy mi milyen mezőgazdasági ország vagyunk. A másik, amiből sok kell, az a víz. Azt azért mindenki tudja, hogy a víz az kincs. Most azt ígérik, majd szürke, azaz tisztított szennyvizet fognak használni, hiszen az csak a tisztításhoz kell. Ez logikusnak tűnik, csak az emberek ezt már nem merik elhinni. Hiszen arról senki nem beszélt, hogy Debrecen környékén mennyi szennyvíz van, és azzal eddig mit csináltunk? Az nem elég, hogy kiáll a polgármester, és azt mondja, ő látta a dokumentumokat. A társadalmi, civil és főleg szakmai szervezetekkel való egyeztetéshez „le kell rakni a papírokat”, úgy, hogy mindenki hozzáférjen. Nem a döntés után, hanem előtte! Csakhogy nálunk megelőzte a kocsi a lovat, a kormány meghozta a döntést, a helyi érintett önkormányzati vezetők pedig nem tudnak mit csinálni. Megkapták az ukázt a kormánytól, és nyilvánvalóan nem mernek ellentmondani. Azt is ígérték nekik, majd kapnak az iparűzési adóból, de láttuk Gödnél is, mi volt az első. Amikor a Covid19 járvány bejött, a pandémia leple alatt elvonták Gödtől az iparűzési adó kivetési jogát. Azt mondták, ez innentől kezdve kormányzati felelősség alá tartozik. Tehát a gyár hiába a helyi önkormányzat területén van, hiába a helyi lakosok szenvedik meg mindenféle hátulütőjét, a kormány szépen beszedi az iparűzési adót, és ahogy szokta mondani: „ha jók lesztek, majd visszaosztok nektek”. Egyébként Debrecenben a vízkérdésről még senki nem tudott letenni egy dokumentumot se, csak annyit mondanak „isten bizony”. Csakhogy ennek az emberek már nem hisznek, mert pontosan érzik, amikor Magyarországon elkezdenek valamiben mellébeszélni, „istenbizonyozni”, akkor ott valami mutyi van. Az akkumulátorgyártáshoz rengeteg földgáz kell, mert a technológiai folyamathoz hőre van szükség, azt a gázból állítják elő. Utána rengeteg villamosenergia kell. A magyarországi villamosenergia-fogyasztás növekedése az elmúlt nyolc-tíz évben nagyjából 5-5,5 terrawatt óra volt. Ennyivel többet fogyasztunk, mint mondjuk 2013-2014 környékén. Ezek az új gyárak, a debreceni, nyíregyházi, meg az összes most épülő többi gyár 2025-től, vagyis két év múlva nagyjából 9 terrawattnyit fog igényelni. Vagyis, 9 terrawattórányi többletenergiára lesz szükség. Ez azt jelenti, hogy meghaladja az elmúlt nyolc-tíz éves saját növekedését, és majdnem a duplája lesz annak. És ehhez Magyarországnak nincs saját energiatermelő kapacitása! A Mátrai Erőmű lassan kifut, még akkor is, ha esetleg meghosszabbítják a működését. Senki nem tudja, hogy miből lesz majd itt ez a plusz energia, és akkor jön Orbán Viktor, és bejelenti, hogy majd az azeri megújuló villamosenergiából. Az azeri villamosenergia megújuló energia része pillanatnyilag nem éri el az öt százalékot. Az lehet, hogy az azeriek is elkezdenek majd most fejleszteni, de ezekre a lehetekre, az ígéretekre hozunk ide ilyen nagy cégeket?! S mivel – mint már mondtam, ezek a szerződések mindig titkosak –, ki tudja, hogy milyen fix árat ígértek nekik. Ha nem annyi lesz – mert közben jelentősen megnőttek az energiaárak –, a kormánynak kell majd kifizetnie a különbözetet. Gyakorlatilag mérhetetlenül nagy energiaigényű iparágakat hoz ide a kormány, miközben mind földgázból, mind villamosenergiából importra szorulunk. Ennél esztelenebb dolgot el sem tud képzelni az ember. Persze mondhatják, hogy ez korszerű iparág, meg a skandinávok is megcsinálták, csakhogy ők saját erőből tették azt. Ráadásul a skandináv, meg az angolszász fegyelmezettség akár környezetvédelmi, akár más szempontból nem ugyanaz, mint a közép-európai. 

Szijjártó Péter szinte minden nap elmondja: aki az akkumulátorgyárak ellen tiltakozik, idegen érdekeket szolgál…

Sőt, azt is el szokta mondani, hogy környezetvédelem-ellenes.

De arról nem beszél, hogy milyen veszélyekkel jár…

Egyrészt nem beszél, másrészt nem beszél a valódi gazdasági hozadékáról sem. Nem állt ki Szijjártó, és nem mondta azt, hogy „ha ez az akkumulátorgyár idejön, ennyivel fogja növelni a GDP-nket, és ennyi konkrét hasznot fog évente hozni, amiből mi fel fogunk építeni 40 kórházat, 15 iskolát, meg még csinálunk hozzá 3 stadiont is, hogy a miniszterelnök is örüljön.” Nem mond ilyeneket. Sose mondják el, hogy ezeknek mi a tényleges gazdasági hasznuk, hanem jönnek az „idegen érdekeket szolgál”, meg az „aki ellenzi, valójában környezetellenes” lufikkal. Ez pont olyan, mint amikor Harrach Péter azt mondta, hogy a stadionépítések tulajdonképpen egészségügyi beruházások, mert a sport maga az egészség. Körülbelül ennyi Szijjártó mondásának is a valóságtartalma. 

Igaz, hogy a Nyugat elaludt, és az akkumulátorgyártásban 2022-re leköröztük, pedig a debreceni gyár alapköve nincs is letéve? 

Az igaz, hogy Magyarország már most is a világ harmadik legnagyobb akkumulátorgyártója. Csakhogy éppen azért, mert az akkumulátorgyártásnak nincs hozzáadott tudás-értéke, hanem betanított munka.

Valóban nemzetgazdasági érdek lenne az akkumulátorgyárak létrehozása?

Én nem gondolom. Való igaz, Magyarország GDP mennyiségét meg fogja növelni, de a gyakorlati haszon, az, amibe nekünk ez kerülni fog, már nem az. A sok stadion is növelte a GDP-nket. A GDP azt nem tudja kimutatni, hogy a beruházás milyen jövőbeli kötelezettségekkel jár, milyen a környezeti hatása.

Ha nem nemzetgazdasági érdek, akkor mégis miféle érdek állhat a háttérben?

Nagyon jól fog mutatni, hogy nő Magyarország GDP-je, és akkor lehet mondani, lám, az Orbán-kormány micsoda növekedést ért el. Akkor a GDP-növekedéshez lehet hasonlítani az adósságszolgálatunkat is, azt imádják. Azon kívül azonban, hogy a GDP-ben nagyon látványos lesz a dolog, az ember elkezd gyanakodni, ha azok, akik mindig arról beszélnek, hogy „idegen érdekek”, meg „titkosítjuk a szerződést”, miért nem mutatják be a kártyákat, mennyit fogunk belőle profitálni? Ha nem mutatják be, akkor az azt jelenti, hogy fognak profitálni belőle, csak nem a nemzetgazdaság. Csak mi már megszoktuk, hogy a nemzetgazdaságra való hivatkozással magánérdekeket lehet képviselni.