Holoda Attila: Európának láthatóan kezd elege lenni Orbán pávatáncából (1. rész)

– Az Európai Unió országai jóváhagyták a gázfogyasztásuk csökkentését célzó, enyhített vészhelyzeti tervet. Az energiaügyi miniszterek elfogadták azt a javaslatot, hogy augusztustól márciusig önkéntesen 15 százalékkal csökkentsék a gázfelhasználást minden EU-tagországban. Mit jelent ez?

– Kivéve a gyevi bírót. Ez egyébként azt jelenti, hogy még azok az országok is, amelyek Magyarországhoz hasonlóan, az elején ellenezték a központi szabályozást – komoly kompromisszumok árán –, még ők is belementek. Portugália, Spanyolország, Írország még az elején jelezte, hogy ők nem mennének ebbe bele. Ráadásul az írek teljesen független rendszert működtetnek, tehát nem is sok közük van hozzá. A végén azonban, miután rengeteg enyhítést tartalmazott a végső megállapodás – benne van az is, hogy olyan országok, ahol sokkal nagyobb a kitettség, mint Magyarország esetében, gyakorlatilag felmentést is kaphatnak – jóváhagyták. Erre nemmel szavazni nem más, mint politikai demonstrációja annak, hogy mi milyen kemény fiúk vagyunk, és merünk vétót mondani. Különösen annak fényében, hogy pár nappal előtte Szijjártó Péter külügyminiszter orosz kollégájával tárgyalt és Szergej Lavrov külön is jelezte, hogy azt a 700 millió köbméter plusz igényt megvizsgálják, nyilván egy politikai csomag részeként. Ezek szerint egyértelműen politikai üzenet érkezett az Európai Unióhoz, és eljutott Szijjártó révén, méghozzá egy vétó formájában.

– Mennyire lesz hatékony az EU-s megállapodás úgy, hogy kompromisszumokkal van tele?

– Ez borzasztó nehéz. Nem irigyelem az európai parlamenti politikusokat – hála istennek, nem is vagyok az –, és nem kell foglalkoznom azzal, hogy mit várnak egy ilyen jellegű megállapodástól. Mert valóban annyira föl lett puhítva, hogy aki nem akar, az gyakorlatilag nem vesz részt benne. Ezzel együtt, egyfajta erős jelzése annak, hogy az unión belül a szolidaritás elve legyen a legerősebb. Vagyis ha valaki bármiféle okból zavart szenved, akkor azt kisegítsék a többiek. Másrészt legyünk egységesek a fellépésben, próbáljuk meg nem kitenni magunkat az oroszok zsarolásának. Ez egyébként az oroszok zsarolásának egyenes következménye, akik jelezték, hogy az Északi Áramlaton szerdától csökkentik a Németországnak juttatott gázmennyiséget, hivatkoztak turbinára meg egyéb dolgokra, de beszélgetésünkkor azt látom, hogy van olyan német szállító, aki felé csökkent a fizikai mennyiség, de a másiknál pontosan ugyanannyi, mint a múlt heti visszaindulást követően. (Július 20-án indították vissza karbantartást követően az Északi Áramlatot.)

– Végül is miről szól ez a dolog?

– Azt gondolom arról – bár ezt nyilván politikusoknak érdemes elemezni, mert nem energetikai kérdés –, hogyan próbálja az EU az egységes föllépéssel jelezni az oroszoknak, hogy nem vagyunk zsarolhatók. Ebbe az egységes föllépésbe zavar bele egy magyar vétó, és ez azt jelzi, hogy az EU mégsem lehet teljes egészében egységes.

– Ezek után mire számíthat Magyarország?

– Magyarország most éppen azon pedálozik, hogy az EU kegyeit keresve, hozzájusson mégis azokhoz az európai pénzekhez, amik a jogállamisága és általában a kívülállósága miatt kerültek veszélybe. Ezek után, amit beígértek, egy nap múlva cáfolták mondjuk a „kata” megszüntetésével. Nyilvánvalóan nagyon zavarja az uniós tagállamokat, hogy van egy ország, amelyik folyton vétózik. Akkor az vagy valamit nem ért ebből az egész működésből, vagy komolyan elhiszi, hogy a többiek mennek szembe az autópályán, és nem ő. Ráadásul Tusnádfürdőn mond a miniszterelnök egy olyan beszédet, amilyet mondott, és amiről azt hiszik, ha ők nem fordítják le teljesen azt, ami ott elhangzott, akkor az nem jut el az Európai Unió döntéshozóihoz. De ma már eljut, mert külön figyelnek is rá. Ebből a szempontból a magyar álláspont abszolút nem érthető. Értem a pávatáncot, és azt is, hogy ez sokáig működött, különösen addig, amíg Merkel ott volt, és védte Orbán Viktor hátsóját, de most már Európának szemmel láthatóan kezd nagyon elege lenni ebből. Meghozni azt a döntést, amivel azt demonstráljuk, hogy márpedig mi szembe megyünk mindenkivel, az szerintem több mint rövidlátás. Éppen a minap láttam egy német közvélemény-kutatást, nem tudom mennyire reprezentatív, de abban a 75 százalék azt mondja, hogy igen, a magyarokat ki kell dobni az Európai Unióból, és nem tolerálni tovább ezt az állandó vétófenyegetésüket. Ez pedig egy idő után el fog jutni a politikusokhoz is. Meg kellene érteni, hogy beléptünk egy közösségbe, és ennek a közösségnek vannak belső szabályai. Persze azt senki nem feltételezte, hogy egy úri klubon belül valaki nem úriemberként fog viselkedni, de azt, hogy rendszeresen nem úriemberként viselkedik, és dafke, rendre valamilyen más érdekeket próbál belül megvalósítani, azt azért szerintem egy idő után nem fogják eltűrni. Ennek pedig végeredményben Magyarország látja a kárát, a magyar emberek, akikre ők olyan szívesen szoktak hivatkozni azzal, hogy megvédik őket.

– Miután mi nem veszünk részt a szolidaritásban, de elvárjuk, hogy velünk szolidárisak legyenek, előfordulhat, hogy az EU azt mondja, akkor nem segítünk, ha esetleg szükségetek lesz rá?

– Azt gondolom, hogy az Európai Unió ennél megfontoltabb. Még ha az ember forró fejjel ítélkezve, azt mondaná, hogy persze, én ezt csinálnám, azért a politikusok más fából vannak faragva, másképp döntenek. Hosszú távú célokat mérlegelnek, és ennek mentén hoznak döntést. Ettől még ez előfordulhat, de azt gondolom, hogy nem fog. Ilyen nem lesz. A dolog sokkal érdekesebb lehet abból a szempontból, hogy miközben a múlt héten Menczer Tamás, a Külügyminisztérium államtitkára meg Szijjártó is azt bizonygatta, hogy igenis szolidárisak vagyunk a szerbekkel, akik nem EU-tagok, utána meg beintünk az EU-nak, azoknak, akikkel egy elit klubban vagyunk, hogy nem akarunk szolidárisak lenni velük. Ez egy olyan politikai ellentmondás, hogy diplomáciai szempontból értékelhetetlen. Az ember ilyenkor azt kérdezi, de mit akarnak, mit tudnak elérni vele. Hát, ha mást nem, azt, hogy már kiutáltak minket az Európai Unióból. 

– Valószínűleg ez a cél, mert a magyar álláspont szerint inkább az orosz medve, mint a demokrácia…

– Lehet az orosz medvéhez csatolni magunkat, meg lehet azzal hülyíteni a fideszes olvasókat is, hogy a szankciókkal csak mi lőttük magunkat tüdőn – mert mindenütt ezt szajkózzák –, de meg lehet nézni az előrejelzéseket is. Épp a napokban jött ki az IMF előrejelzése, ami szerint a fejlett világra – amibe bele kell érteni az uniót és az USA-t is – valóban van egyfajta recessziós hatás, de nem fog negatív tartományba menni. Lehet, hogy kisebb lesz a növekedés, de lesz növekedés. Míg az orosz kimutatások kapcsán nagyon durva, 6,5-8 százalékos recessziót, tehát visszaesést, sőt, még az azt követő évben is 3,5 százalékot prognosztizáltak most. Lehet a „táboron belülieket” azzal is hülyíteni, hogy a szankciók kizárólag az Európai Uniónak fájnak, de ez nem így van. Egyébként meg nincs más eszköz arra, hogy azt az országot, vagy egy olyan nem racionálisan gondolkodó diktátor, mint Putyin politikai hátterét rávegyék arra, állítsák meg. Putyint meg kell állítani! Való igaz, az embargóknál és a szankcióknál az úgy szokott lenni, hogy nem csak az egyiknek fáj, fáj a másiknak is. De éppen arról szól az európai szolidaritás, hogy megpróbáljuk ezt a fájdalmat mindenütt egyformán mérsékelni. Ezeket a veszteségeket együtt, közösen át tudjuk vészelni, mert együtt erősek vagyunk, és közösen vagyunk erősek. Ha ebből valaki kilóg, az gyengíti ezt a fajta egységet, és Magyarország most ezt a fekete bárány szerepet játssza el úgy, hogy senki nem kényszerítette rá. Egész egyszerűen megkapta a politikai megrendelést az oroszoktól, és szemmel láthatóan, eleget is tesz annak.

(Folytatjuk)