Hoppon maradtak a nyugdíjasok – a kormánytól még gesztusra sem futja

A makrogazdasági folyamatok alapján, az valószínűsíthető, hogy a nyugdíjasok – 2019-cel szemben – az idén nem kapnak komolyabb összeget ősszel. Ha a várakozások beigazolódnak, akkor nyugdíjprémium semmiképpen nem fog járni, nyugdíjkorrekció is legfeljebb minimális. Lehet, hogy ezt a kormány – saját előzetes számításai és belső használatra szóló előrejelzései szerint – már előre látta, és a nyugdíjasok csitítására ezért dobta be a négy év alatt bevezetendő 13. havi nyugdíj ötletét? – kérdeztük a szakértőtől.

„Valóban, ez egyfajta nyugtató injekció volt a kormány részéről” – szögezte le Barát Gábor, aki egyébként egyetért azzal, hogy az idén ugrott a nyugdíjprémium, de talán ősszel még jöhet egy maximum egy százalékos, egy összegben folyósított korrekció. „Egyértelműen látszik, hogy a kormány igyekszik ezt az idei évet megúszni, s nem szándékozik semmiféle gesztust gyakorolni a nyugdíjasok felé, maximum azt adja meg, ami törvény szerint jár”.

Gesztust várnak, de hiába

„Pedig illett volna gesztust gyakorolniuk!” – szögezte le a volt főigazgató. Mint kifejtette: figyelemmel arra, hogy a veszélyhelyzet kihirdetése után, a nyugdíjasok nagy része érzékelhetően erőn felül kiköltekezett („főként az idősebbek jó magyar szokása, reflexei szerint), s miután köztudott, hogy zömüknek nincs semmi tartaléka, ezért elvárható és reális lett volna, hogy az átlag alatti, vagy akár csak a 100 ezer forint alatti nyugdíjjal rendelkezőknek adjanak egy egyszeri 20-25 ezer forintos juttatást. Barát szerint, egyébként még ma sem késő, júniusi időpontban ezt még meg lehetne oldani.

Mint emlékeztetett rá: a veszélyhelyzetet megelőzően, a januári-februári inflációs adatok fényében, az látszott, hogy nehezen lesz tartható a 2,8 százalékos emelés. Már akkor sokan mondták – köztük Barát is –, hogy  tavasszal 1-1,2 százalékkal ki lehetne azt egészíteni. „Ezt ma is fenntartom, még ha az év végén nem is lesz 5-6-7 százalékos az infláció, de az élet átrajzolta az igényeket. Aki felelősséggel gondolkodik, az belátja, hogy szükség volna a nyugdíjasok megsegítésére most, még akkor is, ha tudjuk, hogy a kormány az inflációs folyamatokra várva, nem akar előrehozott nyugdíj-kiegészítést adni”.

„De mondok mást” – vetette be Barát. „Ha a kormány számára olyan nagyon fontos lett volna a gesztus a nyugdíjasok felé, akkor – a kialakult helyzetre tekintettel – kézenfekvő lett volna előrehozni a 13. havi nyugdíj első részletét az idei év első felére”. Ez meglátása és számításai szerint, vállalható és finanszírozható lett volna.

Egyensúlyozni kell

Barát megértő abban, hogy egyensúlyozni kell a jelen helyzetben, amikor sok aktív jövedelme megcsappant vagy teljesen meg is szűnt, miközben a nyugdíjasoknak – még az alacsony összeget kapók számára is – némi biztonságot jelent a minden hónapban automatikusan érkező ellátás. Egy-egy rossz lépéssel a társadalom egy részének nyugdíjasok iránti szimpátiája pedig megszűnhet, amit el kell kerülni. „Ezért a lépésnél, igények megfogalmazásánál (nyugdíjasok oldalán) figyelemmel kell lenni a társadalom szimpátiájára. Úgy gondolom, hogy a csak a nagyon alacsony összegű nyugdíjasoknak adott egyszeri, kisebb összegű juttatást elfogadott lenne a társadalom számára is”.

Bizalmatlanságot növelő homályok

Hiába lóg a levegőben a kormány ígérete a 13. havi nyugdíj négy évre elhúzandó, szakaszos visszahozataláról, a részletek hiánya erőteljesen növeli ennek az intézménynek a sorsáról eleve rossz emlékeket őrző nyugdíjasok bizalmatlanságát – véli Barát, emlékeztetve arra, hogy annak idején, ugyanígy, szakaszosan vezették ki a 13. havi nyugdíjat. A bizalmatlanságot pedig csak fokozza, hogy a legfontosabb részletszabályok sem ismertek. Az átlag alatti nyugdíjasokat például erőteljesen foglalkoztatja, hogy megkapják-e ezt a juttatást a több százezres, vagy akár milliós nyugdíjat élvezők. („A nyugdíjak között kialakult nagyon erőteljes különbségre tekintettel, az én határozott álláspontom az, hogy kellene egy felső határ.”). Nem tudni azt sem, hogy kikre vonatkozik majd a 13. havi nyugdíj, minden nyugdíjasra vagy csak azokra, akik már a megelőző évben is nyugdíjasok voltak? Megkapják-e a 13. havit a nyugdíjszerű ellátásban részesülők? – vet fel még egy sor nyitott kérdést Barát, aki szerint a az igazságérzetre a leginkább ható kérdés: mi lesz a felső határ?

Ezekről egyelőre semmit nem lehet tudni. A közelmúltban az Európai Bizottságnak benyújtott konvergencia program is csak a számokat tartalmazza. De tudni való –  a kormány tudatta már –, hogy 19-én beadják a 2021-es központi költségvetési javaslatot, aminek a számaiból és az indoklásból  ki kell derülnie, hogy miben gondolkodik a kormány.

Törvényesítésre várva

„Ám a legfontosabb, hogy egyidőben a költségvetési törvény vitájával, be kellene nyújtani a nyugdíjtörvény módosítását a 13. havi nyugdíj intézményének beemelésével, a részletszabályokat is beleértve” – fogalmazta meg sokak követelését Barát Gábor. Mint ugyanis mondja: enélkül nehéz szakmai választ adni. Igaz, ez az egész nem nyugdíjszakmai kérés, hanem gumicsont. Kétségtelen, hogy mindenki örül, ha kap plusz juttatást, de a nyugdíjasok bizalmatlanok, már csak emiatt is elkerülhetetlen a 13. havi nyugdíj intézményének körbebástyázása jogi és pénzügyi garanciákkal.

Barát a kormánynak nem csak ezt a fajta érzéketlenségét rója fel. Mint mondja: „megdöbbentem azon, hogy a nyugdíjas szervezetek által reálisan megfogalmazott igényekre a kormány a füle botját sem mozdította, nem adott korrekt értékelést arról, hogy miért nem gondolkodik visszamenőleg nyugdíjkorrekcióban, illetve, hogy miért veti el a 13. havi nyugdíj első évi részletének idei folyósítását, stb.” – mondja Barát Gábor. Bírálja egyben a kormányt, amiért „nem szakmai válaszokat ad a parlamentben”. Pedig – mutat rá ­– a nyugdíjasok, nyugdíjszerű ellátásokban lévők száma közel három millió, s nekik bizony kellene valamit mondani”. És a nyugdíjasok is látják, hova, mire mennek el százmilliárdok, miközben őket semmibe veszi a kormány, csak rendre ’elmútnyócév-szerű’ politikai reakciókra képes – a jogos igényekre válaszként.