Horn Gábor: Magyarországon nincs a napi életet meghatározó antiszemitizmus

Az ADL (Anti-Defamation League) szervezet tíz ország lakosságát kérdezte meg arról, egyetértenek-e bizonyos antiszemita nézetekkel, sztereotípiákkal. Például: „a zsidóknak túl nagy hatalmuk van az üzleti életben”, „a zsidók miatt tör ki a legtöbb háború a világban”, vagy „a zsidók hűségesebbek Izraelhez, mint a hazájukhoz”.  A közvélemény-kutatás Belgiumra, az Egyesült Királyságra, Franciaországra, Hollandiára, Lengyelországra, Németországra, Oroszországra, Spanyolországra, Ukrajnára és Magyarországra terjedt ki. A felmérés azt állapította meg, hogy a magyar lakosság 37 százaléka vall antiszemita nézeteket, ami a legjelentősebb zsidóellenességet jelenti a vizsgált országok közül.  Ehhez képest az antiszemitizmus Lengyelországban 35, Ukrajnában 29, Oroszországban és Spanyolországban 26, míg Belgiumban 24, Franciaországban 17, Németországban 12, az Egyesült Királyságban pedig 10 százalék. Hollandia a legkevésbé antiszemita ország, ott a lakosság csupán 8 százaléka számít zsidóellenesnek. Ez tíz ország, de a világban mennyire számít antiszemita országnak Magyarország? 

Bár én nem láttam ezt a kutatást, de én zsidó emberként 68 esztendeje itt élve, nem érzem azt, hogy Magyarország antiszemita lenne, nincs ilyen alapélményem. Bár politikus koromban voltak olyan személyes meghurcoltatásaim, amik a származásomra vonatkoztak, de én az egész életemet úgy élem meg ebben az országban, hogy azért zsidó emberként lehet itt élni. Magyarországon van egy számottevő zsidó közösség, ellentétben Lengyelországgal, vagy a felsoroltak közül jónéhánnyal. „Itt nincs antiszemitizmus, de igény lenne rá”, mondja a nem túl szellemes vicc, de én azt gondolom, hogy kitapintható, érzékelhető, a napi életet meghatározó antiszemitizmus nincs. 

Valójában milyen a magyar antiszemitizmus?

Vannak szélsőséges, szélsőjobboldali, rasszista, kirekesztő társadalmi csoportok Magyarországon, ezek száma a választások alapján öt-tíz százalék között mozog. Láttuk a MIÉP-et annak idején öt százalék körül, láttuk a radikális Jobbikot, amelyik ezt a rasszista vonalat „nyomta” öt százalék körül, láttuk a Mi Hazánkat öt százalék körül, tehát úgy tűnik, van egy jól körülhatárolható kisebbség, amelynél egyébként nem a zsidóellenesség a meghatározó, hanem a cigányellenesség. Vagyis az antiszemitizmus helyett inkább mindenféle kisebbség elleni kirekesztő magatartás, és ebben nem a magyarországi zsidóság a meghatározó, hanem a cigányság. Ez sokkal erőteljesebben jelen van a magyar társadalomban. Ugyanakkor sajnos ezek a dolgok összefüggnek egymással. De ténylegesen erőteljes antiszemita, zsidóellenes megnyilvánulás, ilyen típusú agresszió szerintem a társadalom öt-hét százalékában lenne csak mérhető. Én a kutatást nem ismerve, ezt a 37 százalékot nagyon soknak tartom, nem gondolom valóságosnak. Magyarországon létezik a nagyon erőteljes faji alapú megkülönböztetés, a rasszizmus, a kirekesztés, ami a zsidókra is vonatkozik, de az elmúlt 30 év tapasztalata alapján, ezt én öt-hét százaléknak gondolom. 

A Mi Hazánk már jóval túlszárnyalta az öt százalékot, egyértelművé vált harmadik helye a pártrangsorban…

Igen, csak azt gondolom, hogy ma a Mi Hazánk sikerei nem annyira a rasszizmus, antiszemitizmus alapján láthatók. Inkább a Fidesztől való elfordulása, a radikalizmusa, a homofóbia erőteljes megjelenése növelhette meg a támogatottságát. Önmagában a kormánnyal való elégedetlenség is, volt fideszes szavazók keresnek maguknak más pártot, és persze, nem Márki-Zay Pétert, hanem a Mi Hazánkat találják meg. Akár az oltásellenesség – ami sok százezer embert határozott és határoz meg – is hozzájárulhatott a Mi Hazánk megerősödéséhez. Az már nem egyszerűen a nagyon erőteljes rasszizmus, kirekesztés, hanem egy több összefüggésből álló, több lépcsős történet, amit a Mi Hazánk kínál. Ennek a fiatalabb generációkban radikalizálódó, a szélsőjobbos nézeteket vallókat magába foglaló társadalmi csoportnak a kiterjedése semmiképpen nem 37 százalék. 

Egy zsidó emberrel beszéltem nemrég, és azt kérdeztem tőle, zsidó szemmel milyen a magyar antiszemitizmus. Ő azt válaszolta: alattomos. Ön szerint is az? 

Ha a személyes élethelyzetemet kérdezi, volt olyan, hogy a társasházunk falára – ahol nem csak mi laktunk –, a ’90-es évek elején kiragasztották, hogy: „te rohadt zsidó, takarodj”, a ’90-es évek közepén voltak ilyen típusú beszólások, inszinuációk, de összességében szerintem – ebben Orbánnak igaza van –, lehet itt békében élni. Vannak zsidó iskolák, vannak rendbe hozott zsinagógák, temetők, több helyen is. Van több zsidó egyház, ezek működnek, az egyik kisebb, a másik nagyobb, kapnak állami támogatást is – ami nincs arányban a támogatottságukkal – tehát nem mondhatom azt, hogy Magyarország akár politikai, akár társadalmi értelemben erőteljesen antiszemita ország lenne. A méréseink sem ezt mutatják. A ’90-es években még mi is csináltunk egy olyan kutatást, hogy mit gondolnak a magyarok a zsidókról, és akkor az antiszemitának mondott pénzéhes, nagy hasú, cilinderes bankár figurája pozitív kategória volt a magyar közvéleményben azzal, hogy ők ügyesen bánnak a pénzzel. Nyilván lehet a magyar antiszemitizmusban egyfajta lelkiismeretfurdalás, egyfajta sunyiság is, ezt nem tudom megmondani. 

Hegedűs Lóránt református lelkész a közelmúltban a Szabadság téri Hazatérés Templomában tartott istentiszteleten vendégül látta a palesztin nagykövetet, ahol Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke is felszólalt, és – békevágyát hangsúlyozva – terrorállamnak minősítette Izraelt. Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke, az országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöke a Hír TV Bayer Showjában azt fejtegette: Magyarországnak azért érdeke, hogy Izraelben minden rendben legyen, különben a végén még onnan is menekülni fognak az emberek ide. Azt is mondta, „elemi érdeke Magyarországnak, hogy Izraelben stabilitás legyen”, mert ennek a 2-300 ezer embernek az érkezésével „egy újabb probléma szakad ránk”. Mi arról az ön véleménye, mennyire antiszemita megnyilvánulások ezek? 

Bárcsak ránkszakadna 2-300 ezer magasan kvalifikált ember, milyen jót tenne a magyar gazdaságnak! Kósa egyébként nagyon sok hülyeséget hordott már össze, és ez láthatóan a Fidesznek is nagyon kellemetlen időnként. Erről a kormányról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy antiszemita lenne. Netanjahu izraeli miniszterelnök Orbán legjobb barátja, harcostársának is gondolja, a zsidó állam ügyében sokkal karakánabb és egyértelműbb is volt az állásfoglalása. Tulajdonképpen ugyanaz történt Izraelben, mint Ukrajnában, hogy megtámadták. Az orosz agresszió kézzelfoghatóan megjelent Ukrajnában, emberek tízezreinek halálát okozva, kórházakat, iskolákat lerombolva, mégsem hallottunk olyan határozott állásfoglalást Orbántól, mint a Hamasz terroristáival kapcsolatban. Én Kósának a mondását egy nem végiggondolt, és elfogadhatatlan kiszólásnak tartom. Ráadásul nincs is semmi alapja, mert akikről ő beszél, azok nem gondolják magukat magyarnak. Azoknak a másod-, harmadgenerációs izraeli állampolgároknak – akiknek lehet, hogy a nagyszüleik a gázkamrától megmenekülve, százezrével Izraelben kötöttek ki –, nincs magyar kötődésük. Nem gondolják azt, hogy itt megtalálhatnák a boldogulásukat. Ha meg úgy lenne, ahogy Kósa mondja, az kifejezetten jót tenne a magyar gazdaságnak. Felkészült, diplomás, magasan kvalifikált emberek jönnének ide. Nem is lehetne tudni róluk, hogy bevándorlók, mert még a bőrük színe sem árulná el őket, ezért az az idegengyűlölet, amit Orbánék tudatosan keltenek, velük szemben nem működne. De erről szó sincs.

Ungváry Krisztián történész „A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege – Diszkrimináció és társadalompolitika Magyarországon, 1919-1944” című könyvében kifejtette: a korszakban meghatározó szerepet játszott a zsidóság és a róluk alkotott ellenségkép, és ez a helyzet majdnem minden egyéb társadalmi kérdést is befolyásolt. Az ellenségkép azért tudott hatékonnyá válni, mert a megkésett magyar társadalomfejlődés következtében a zsidók a modernizáció első számú hordozójának számítottak. Magyarországon a modernizáció, illetve annak félelmetesként érzékelt kísérőjelenségei jobb- és baloldalon egyaránt radikálisan antiliberális válaszokhoz vezettek. A mai magyar antiszemitizmusnak is a modernizációtól való félelem az alapja?  

Ne felejtsük el, hogy Ungváry milyen korszakról beszél. Abban az időben a magyar polgárosodás jelentős kiterjedésű társadalmi csoportja a magyar zsidóság volt. Ez ma nincs így. A magyar zsidók jelentős részét, 660 ezer embert meggyilkoltak a német fasiszták a magyar polgári lakosság és a magyar kormányzati hivatalok – lelkes, vagy kevésbé lelkes, kinek, hogy tetszik – támogatásával, közreműködésével. Ma a helyzet egészen más. Miután a magyar zsidóság – szerintem helyesen – nem gondolta magát nemzetiségnek, arról nincsen adatunk, hogy ténylegesen hányan vannak. A becslések szerint 80-100 ezer magát valamilyen szempontból zsidó származásúnak gondoló, tehát magát nem zsidónak meghatározó ember él ma Magyarországon, és ez nem ugyanaz, mint amikor majd’ 1 millió ember volt, és ténylegesen a magyar polgári fejlődés letéteményeseként határozta meg magát. Szerintem ez ma már nincs így. Nyilván vannak beidegződések, félelmek, lehetnek örökölt antiszemita érzelmek a magyar lakosságban, de elementáris antiszemita gondolkodás nincs. Azt sem látom, hogy ez meghatározó lenne a magyar társdalomban. Nem mondom, hogy ilyen egyáltalán nincs, de jellemzően az a gondolkodásmód, hogy a zsidók túlreprezentáltak az orvosok, a mérnökök, ügyvédek körében, vagy a művészeti életben, nincs jelen. Nem is tudjuk, ki zsidó, ki nem, egyszerűen ez nem téma. Egyébként abból is adódnak problémák, hogy ez nem téma, mert kibeszéletlen maradt a holokauszt a magyar társadalomban. Ezért nincs is a helyére téve, de nem látom, hogy ez meghatározó lenne. Ungvárynak igaza van a két világháború közti Magyarországra nézve, de a mai magyar társadalomban egészen másképpen van. 

De ez a kibeszéletlenség hová vezet, hisz' mint tüske a köröm alatt, ott van még mindig…

Például oda, hogy egy társadalommal meg lehet azt csinálni, hogy napi politikai érdekből a gyűlöletet újból föl lehet kelteni. Egy nálunk erősebb társadalomban, mondjuk Németországban – ahol a náci világban a zsidóság kiirtása közvetlen politikai akaratként jelent meg nagy társadalmi támogatottsággal –, azzal, hogy ők ezt kibeszélték, sokkal inkább tudnak mit kezdeni a kisebbségekkel, a másságokkal, az idegenekkel. Sokkal jobban tudják kezelni ezt a problémát. Mivel ez nálunk nem volt, nincs végiggondolva, ezért a magyar társadalmat sokkal könnyebben bele lehet rángatni egy elképesztő migránsellenes, idegenellenes helyzetbe, mint a nálunk jóval fejlettebb nyugati polgári társadalom bármelyikét. Könnyebben fogságba tud kerülni a magyar társadalom, mint egy, ebben az értelemben a látásmódjában fejlettebb, a történelmi időszakokat megtapasztalt, azt kibeszélt társadalom. A magyar társadalomnak ebben van egyfajta kiszolgáltatottsága, és ezzel él vissza Orbán Viktor azzal, hogy 2015 óta folyamatosan napirenden tartja a fölkorbácsolt idegengyűlöletet. De ez nem a zsidók ellen irányul, hanem az idegenek ellen. A kibeszéletlenség pedig lehetővé teszi, hogy ezt meg lehet csinálni. Az pedig politikai akarat kérdése, hogy ki ellen fog irányulni. Magyarországon nem alakult ki, hogy ez nem jó. Ezért van az, hogy az idegenellenesség mértéke a 2000-es évek elején olyan 35-40 százalékon volt, ma ez 69-70 százalék. Szerintem borzasztó társadalmi tragédia, hogy közvetlen politikai célokra használják ezeket a végig nem gondolt, nem kibeszélt indulatokat. De ez nem antiszemitizmus, hanem idegellenesség, és ez nem 37 százalék, hanem sajnos jóval több.