Európa öregszik, figyelnie kell az idős emberekre

A 2023-2025 közötti években indult be a CITICESS, az interregionális együttműködésekre épülő úgynevezett EU INTERREG program, amit az Európai Unió közvetlenül finanszíroz mintegy 2 millió eurós büdzsével. Hét európai önkormányzat – köztük Budapest XVIII. kerületének önkormányzata – szakmai együttműködésére épül.

Milyen programokra adnak pénzt? Az együttműködésben többek között részt vesz a spanyolországi Zaragoza városa, annak az Oliver nevű városrésze, amely az Európai Szegénységi Hálózat (EAPN) adatai szerint Aragónia egyik legmagasabb szegénységi mutatójával rendelkező területe. Egyik lepusztult negyede, a „Gabriela Mistral” lakópark 2878 darab 1955-ben épült lakásból áll. A négy szintes, lift nélküli házakban kis méretű, fűtés és megfelelő szigetelés nélküli lakásokban mára fizikailag, társadalmilag is leromlott állapotú emberek élnek: idősek, valamint nehéz gazdasági helyzetben lévő családok. Magas a roma és a migráns származású emberek aránya. A spanyolok komplex koordinált megoldásokkal igyekeznek hatékonyan kezelni az ott élők hátrányos helyzetét. De említhetnénk olyan további speciális, a CITICESS keretében megismertetett jó gyakorlatokat, mint a holland Heerlen szomszédsági konfliktuskezelési programja, vagy a dániai Aarhus mentális nehézségekkel küzdő kamaszok, fiatal felnőttek integrációjára épülő SPACE program. Természetesen a XVIII. kerület is „bedobta” a saját jó módszereit a közösbe: a kerületben élő ép, egészséges idős embereket és a fogyatékosokat összehozó, a társadalmi igényeket szinkronizáló, erősítő Kavalkád-sorozatuk elnyerte az INTERREG Policy Platformjának elismerő szavait és alkalmazási ajánlását az európai önkormányzatok számára.

„Pestlőrinc-Pestszentimre is részese a 2022-ben indult CITICESS programnak, a kerület egyik fontos társadalmi jellemzője az idősek jelentős aránya. A KSH 2022-es népszámlálása szerint a kerületben 99 400-an laknak, a népességen belül a 65 éves vagy annál idősebbek között 7868 férfi és 13 223 a nő, együttesen a teljes népesség 21 százaléka a nyugdíjaskorú. Ami az életkor szerinti megoszlást illeti, 60-69 éves kor között 11 626-an vannak, a 70-79 évesek száma 9696, a 80-89 év közöttiek 4342-en, míg a 90 év felett 576-an éltek a kerületben” – sorolja a demográfiai adatokat Szabó Tamás, és hozzáteszi: „egyszemélyes háztartásban a kerületben a 65 év felettiek közül 4790-en élnek. Általában is elmondható, hogy a magyarországi települések, így a fővárosi kerületek jelentős többségében, egyaránt tapasztalható az öregedő társadalmi korfa. Szembetűnő, ahogy megyünk előre az életkorban, sokkal többen vannak a magányosan élő nők, ebben a kerületben is majdnem kétszer annyi időskorú nőt tartanak nyilván, mint férfit”. 

A férfiak és a nők eltérő halandósága között is fel lehet fedezni bizonyos magyar sajátosságokat. Az uniós tagállamok jó részében a nők és a férfiak várható életkora egyre hosszabbodik, közeledik egymáshoz, míg a várható átlagéletkor nálunk is némi emelkedést mutat, de a hölgyeknek még mindig 6-7 évvel jobb életesélyeik vannak. 

Az 1993. évi III. törvény rendelkezik a magyarországi szociális ellátásokról és az ezzel kapcsolatos igazgatási feladatokról. A jogszabály kimondja, hogy vannak az alapvetően minden magyarországi települési önkormányzata által kötelezően ellátandó alapszolgáltatások, valamint vannak az úgynevezett szakosított szociális ellátások, amelyek közül jónéhány meghatározott lakosságszámhoz van kötve. Ilyen speciális szakosított ellátás a törvény szerint az időskorúak bentlakásos gondozóháza, vagy a hajléktalan személyek átmeneti szállása. Budapesten a szociális feladatok ellátásban egyszerre van jelen a város a maga intézményi hálózatával, valamint a kerületek, amelyek erejükhöz mérten ellátnak alapszolgáltatásokat és szakosított ellátásokat egyaránt. „Budapesten a XVIII. kerület vezetése már évek óta kifejezetten hangsúlyt helyez az idősellátásra, illetve az egyéb marginális helyzetű társadalmi csoportok – a fogyatékosok, a mentális nehézséggel küzdők, a hátrányos helyzetű családok – támogatására. Ezért is fontos a részvételük a CITICESS programban, hogy megismerhessék mások tapasztalatait, jó gyakorlatait, hatékony igazgatási és ellátási megoldásaikat” – mondja Szabó Tamás, aki tanácsadóként segíti e téren az önkormányzatot. 

Mindenki tudja, hogy az idős emberek ellátását a hazai viszonyok között számtalan nehézség jellemzi. Nem kizárólag anyagi kérdés a segítség megszervezése, hiszen a magukra maradt, a gyerekeiktől távol élő idős emberek nem szívesen beszélnek a magányukról, a betegségeikről, a napi megélhetési problémáikról. A közpénzekből finanszírozott állami, önkormányzati idősotthonokban sokszor valóban Dickens-i állapotok uralkodnak, kevés a személyzet, a mozgásképtelen öregek gyakran ki sem tudnak kelni az ágyukból, a demenciával küzdők speciális ellátása országszerte problémás. 

„Éppen emiatt is fontos ez a nemzetközi „tudáscsere-program” a kerület számára, lehetőséget jelent megismerni mások jó gyakorlatát” – magyarázza Szabó Tamás. Mint mondja, a XVIII. kerületiek számos tapasztalatra tehettek szert a nemzetközi együttműködés révén. A CITICESS projekt vezető partnere a hollandiai Heerlen város, de folyamatos az információk cseréje a programban érintett dán, spanyol, olasz, román, ír és bolgár városok, valamint természetesen a XVIII. kerület, mint magyarországi partner között. A jobb módú nyugat-európai települések és a szegényebb kelet-európaiak egyaránt okulhatnak egymás tapasztalataiból, a CITICESS pedig a tudásmegosztás mellett, igyekszik támogatni a jó példák átvételét is. Vannak nagyon hasonló típusú problémák, mint például az egész Európában kimutatható öregedő társadalom miatt az idősellátás, de vannak jelentős különbségek is. A dánoknál vagy a hollandoknál nincs olyan mértékű időskori szegénység, mint a kontinens keleti felében, ezekben az országokban viszont a migráció kezelése okoz jelentősebb fejtörést. 

Nagyon differenciált, hogy Magyarországon mennyire működik a szociális gondozói hálózat, jelentősen függ attól, hogy az ország melyik térségében és mekkora településen járunk. Az önkormányzatok erejükhöz mérten igyekeznek segíteni az idős családokat, az étkeztetést vagy a házi segítségnyújtást, a kistelepüléseken a tanya- vagy falugondnokok vásárolnak be az idős embereknek, adott esetben segítenek ellátni az otthoni teendőket. 

A jobb anyagi kondícióval, jelentősebb saját bevételekkel rendelkező városi önkormányzatok – a fővárosi kerületek; a budapesti agglomeráció városai – akár jelentősebb mértékben is igyekeznek kiegészíteni a törvény által meghatározott állami, pénzbeli, illetve természetbeni önkormányzati szolgáltatásokat. Budapesten a kerületek próbálnak eleget tenni az idősellátás iránt egyre nagyobb mértékben jelentkező társadalmi igényeknek, vannak ebben kifejezetten élenjáró kerületek, mint például a XIII., de a XVIII. kerület is. Ahol van rá lehetőség, az önkormányzatok esélyegyenlőségi és idősügyi referenseket foglalkoztatnak, akik egyszerre koordinálnak az idősellátásban érintett intézmények, szolgáltatók között, monitorozzák a jelentkező igényeket, belefolynak a programok szervezésébe és közvetítenek az idősügyben érintett szolgáltatók, a területen működő aktív civil-nyugdíjas szervezetek, valamint a helyi döntéshozók között.

„A mi tapasztalatunk, hogy a XVIII. kerület vezetése nyitott minden olyan kezdeményezésre, amely az idősek életszínvonalát igyekszik javítani, továbbá csökkenti a generációs feszültségeket” – sorolja Szabó Tamás. Megjegyzi, hogy kétségtelenül fontos az idős emberek társadalmi aktivitásának megőrzése, de egy bizonyos koron túl, sokkal fontosabbá válnak az egészségügyi ellátás problémái. A hosszú várólisták, a szűrések elmaradása, a nyugdíjasok elszegényedése elzárja őket a magánegészségügy fizetős, ám jóval gyorsabb szolgáltatásaitól. Ebből a szempontból sokszor úgy tűnik, hogy az önkormányzatok magukra vannak hagyva, pedig az időskori ellátás problémáját állami segítség nélkül nem tudják megoldani. Szabó Tamás úgy gondolja, hogy az állami, önkormányzati szereplőkön túl, szükség van a civil szektor, a nyugdíjas szervezetek, a különféle társadalmi önkéntes egyesületek, alapítványok, a karitatív szervezetek és a szociális tevékenységet ellátó egyházak közös együttműködésére. A különböző szereplők tapasztalatainak összeegyeztetésére, ahogy az a nyugat-európai országokban is működik. 

„Persze vannak különbségek, hogy ki mekkora részt tud ebből vállalni, de azt gondolom, hogy az idős emberekről való gondoskodás olyan közös feladat, amelyben mindenkinek részt kellene vennie” – mondja a szakértő. – „A piaci szektor szereplői sem húzhatják ki magukat előbb-utóbb a társadalmi felelősségvállalás alól, ebben az önkormányzatoknak juthat fontos közvetítő szerep. Ők azok, akik képesek kapcsolatokat építeni és közvetíteni a területükön működő jelentős adóerővel rendelkező vállalkozások, illetve a helyi civil szervezetek között. Például Budapest főváros III. kerületében már évek óta működik hasonló program.”

Természetesen léteznek egyéb hazai programok is, amelyek szintén az önkormányzatoknál alkalmazott jó gyakorlatok meg- illetve elismerésére irányulnak. 2004-ben alapította a kormány az Idősbarát Önkormányzat Díjat (IBÖD), azoknak a helyi önkormányzatoknak az elismerésére, amelyek a maguk területén jelentős erőfeszítéseket tesznek a magas szintű idősellátás megteremtéséért. Évenként több önkormányzatot is díjaznak. 2025-ben a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium, valamint a Kulturális és Innovációs Minisztérium közösen írta ki az Idősbarát Önkormányzat Díjat, jelenleg a pályázatok elbírálása tart. Emellett működik a „tudásmegosztás” a mintegy 1700 hazai önkormányzatot tömörítő Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége tagjai között is. 2008 óta az Európa Tanács és a magyarországi minisztériumok is támogatják az úgynevezett Önkormányzati Gyakorlatok (TÖOSZ LÖGY) programot, amely lassan két évtizede gyűjti és koordinálja azokat a jó módszereket, idősbarát innovatív, adaptációra alkalmas megoldásokat, amelyek másutt már működnek és beváltak.