Horn Gábor: október 23. nemzetegyesítő lehetett volna, az ünnep fölszámolása történelmi bűn

– Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója is megerősítette, hogy október 23-án a kormánypártok nem tartanak központi ünnepséget, csak választókerületi szinten lesznek megemlékezések az 1956-os forradalomról. Ez a harmadik legnagyobb nemzeti ünnepünk. Mi az oka? A diáktüntetések?

– Nekem az első a nemzeti ünnepeink között. Számomra a legfontosabb, a leginkább meghatározó ünnep október 23. De ezt mindenki maga dönti el, csak mondom, hogy nekem mit jelent. A Fidesz nyilván menekül az egyre jobban érzékelhető társadalmi feszültségek elől, és nem akar beleszaladni abba, hogy vagy a sajátjai sem mennek el a megemlékezésükre – ami kínos lehet –, vagy, találkoznak az „érintettek”, és az kezelhetetlen helyzetet jelenthet. Mind a két dolog elég ok arra, hogy elmeneküljenek. Ezt érteni ugyan értem, de nehezen elfogadható lépésnek gondolom. S nem a konfliktusokra gondolok, azt nyilván meg lehetne oldani, hanem arra, hogy egyrészt már a sajátjaikban sem bíznak, másrészt itt két összemérhető tömeg lesz az utcán. Az elmúlt hetek eseményeit látva, arra számítok, hogy a diákok rendezvényén nagyon sokan lesznek. Azt pedig igen kínosnak tartanák, ha ehhez képest egy jóval kisebb, csak nagyon kevés embert felvonultatni tudó másik tömeg lenne. Ezért gondolom menekülésnek ezt a húzást a Fidesz részéről. Orbán is valahol vidéken mond beszédet…

– Orbán Viktor a zalaegerszegi Mindszentyneum – a Mindszenty József bíboros életét és a kommunista egyházüldözést bemutató látogatóközpont – ünnepélyes átadásán beszél. Lehet, hogy Mindszenty József személyében Nagy Imre helyett új ’56-os hőst keres a Fidesz?

– Azt már régóta látjuk, hogy Nagy Imre személye nem fontos a Fidesznek. Láttuk, hogy elszállították, és azt is, hogyan szállították el a Nagy Imre szobrot. Ez már jelezte, hogy a kommunista múltú Nagy Imre számukra nem a legfontosabb szereplő. Ami pedig most folyik ’56 átértelmezésében, az az én olvasatomban a legvérlázítóbb történelemhamisítás. Tulajdonképpen Orbán Viktor békemenetként értelmezi a forradalmárokat, és mert a napi politikai érdekei úgy kívánják, átértelmezi ’56 hőseinek szándékait is. Ehhez nem illik a kommunista múltú, de életét áldozó, mártír Nagy Imre. Sokkal jobban illik hozzá egy bíboros, aki a maga módján szintén fontos hőse, szereplője volt az ’56-os forradalomnak. Én azt gondolom, amikor egy autokratikus rendszer elkezd félni a sajátjaitól és az „utcától”, akkor azokat szokta tenni, amiket most látunk.

– Úgy tűnik, hogy a Fidesz nem csak fokozatosan távolodik Nagy Imrétől, de ’56 sem olyan fontos már a számukra. Pedig Orbán Nagy Imre újratemetésén „nőtte ki” magát. Mintha ennek az egésznek hátat akarnának fordítani…

– Én is úgy látom, hogy ’56-ot ugyancsak elengedi Orbán, neki a nemzeti ünnepeink sorában valószínűleg nem az a fontossági sorrendje, mint nekem. Ez nem baj, az abszolút szubjektív, hogy ki mit gondol a legfontosabb ünnepnek. Azt is látom, hogy újra értelmezik a történteket, és mintha ’48 se lenne olyan fontos. Úgy tűnik, hogy augusztus 20-a a legfontosabb, az államalapítás. Csak gondoljunk bele abba, hogy majd’ 20 milliárd – bizonyos értelemben szó szerint – elégett a tűzijátékkal. Ehhez képest a zalaegerszegi Mindszentyneum felavatása jól bizonyítja a fontossági sorrendet. Még csak az sem állja meg a helyét, hogy az Orbán-kormány naptárában a harmadik legfontosabb ünnep lenne október 23, a forradalom emléke. Azért tartom én ezt különösen szomorúnak, mert a ’80-as évek végén én ezt láttam nemzetegyesítő kérdésnek. Bizonyos értelemben a Nagy Imre-temetés is ilyen volt, ahol a legkülönbözőbb politikai indíttatású, történetű és gondolkodású emberek együtt emlékeztek valamire. Ennek a fölszámolása szerintem történelmi bűn, és most ez folyik. Egyébként nem most kezdődött, évek óta tartó folyamat ez az újraértékelés. Kurzusfilmek is születnek most már ez ügyben, pénz nem számít alapon, a saját művészeti apparátus is elkezdi az újraértékelést. Kíváncsi leszek, hogy a Blokád után – amely a taxisblokádot értelmezi át, és Göncz Árpádból lett a főgonosz –, hogyan lesz Petőfi Sándorból NER-lovag. Azt gondolom, hogy a történelem ilyesfajta átértelmezése, akár a saját történelmünk átértelmezése gőzerővel folyik. Eléggé tehetetlen az ember ez ügyben. Amiben lehet bízni, hogy azért október 23-án délután ott lesznek a fiatalok, a tanárok, a szülők, és azért ez ellenpontozza egy kicsit ezt az egészet.

– Meg a kreativitás. Mekkora nagy ötlet, hogy a fiatalok most a Műegyetem elé vonulnak, mintha kvázi visszaforgatnák a kizökkent időt, visszavinnék ezt a dolgot az eredeti helyére… 

– Nagyon szellemes a diákság, sokkal több fantázia van bennük, mint bennünk. Ez így szokott lenni, nem véletlen. Ezeket a rendezvényeket, vonulásokat nem kiöregedett kommunikációs szakemberek, hanem fiatal lányok, fiúk gondolják végig, szervezik. Eddig is nagyon sok fantáziát láttunk bennük. Azért nagy kérdés, hogy mi lesz ezeknek az eredménye. Arra nem számítok, hogy Orbánék október 24-én azt mondják, jaj, elnézést, valamit rosszul csináltunk, és mostantól máshogy fogunk az oktatásügyhöz viszonyulni. Ez nyilván nem következik majd be. Az viszont borzasztó fontos, és közvetlen eredmény, hogy mindazoknak, akik ebben részt vesznek – vagy odafigyelnek ezekre az eseményekre -–, megadják azt az élményt: érdemes valamit csinálni, meg lehet mutatni, nem reménytelen ez az ország. Azoknak a millióknak, akik régóta gondolták, vagy gondolják, hogy nem jó irányba megyünk, azoknak ez az üzenet lesz az, hogy van eszköz a kezünkben, ki lehet menni, meg lehet mutatni. És ez mindannyiunknak fontos.