Horváth Gábor: a miniszteri mentőcsomag legfeljebb a jövőkép vesztését fékezi – 1. rész

– Nagy István agrárminiszter öt pontos intézkedési csomagot jelentett be, hogy enyhítse az idei rendkívüli aszály által sújtott mezőgazdasági termelők terheit. Hitelmoratórium, takarmányszállítási és energiaköltség-támogatás, automatikus vízhasználati engedélyek, gyorsabb biztosítói ügyintézés. Mire lesz ez elég?

– Ez az intézkedés azzal a tartalommal, amit most ismerünk, arra biztos nem lesz jó, hogy érdemben javítsa a helyzetet. Arra már nem is gondolok, hogy megoldja. Ez egyre jó, akkor, amikor a termelők mind nagyobb része veszti el a jövőképét, azt látják, hogy kormányszinten foglalkoznak az ő problémáikkal, noha még nem is tudjuk, hogy végül mekkora kárt okoz ez az aszály. A jövőképvesztés fékezésére elég, de a probléma ennél sokkal nagyobb. Sok-sok tartalmas intézkedésre van szükség, mert egy dolog az aszály, de a pénzügyi problémák, az energiaárak változásának következményei, azok kiszámíthatatlansága az, ami ezt a problémát betetőzi. Ezekből következik, hogy a mezőgazdasági termelőknek jövőkép gondjuk van. A termelők nagyobb része már elvesztette a vagyonát, vagy annak egy részét. Ezen lehet sajnálkozni, de azt tudnunk kell, hogy az a vagyon veszett el, aminek a jövő évi termést kellene megalapoznia. Itt a ciklus olyan, hogy még nincs vége, mert az őszi betakarítás majd ezután jön, de a következő évi tavaszi növényeket el kell kezdeni megalapozni: a talajmunkát elvégezni, vetőmagot venni, tápanyag utánpótlásról gondoskodni, kifizetni az emberek bérét, karban tartani a technikát, a gépparkot. A probléma ott van, hogy azok az intézkedések, amelyeket látunk – és egyébként tisztelettel fogadunk –, nem segítenek abban, hogy a következő évet elfogadható szinten megalapozzák, hiszen az aszály oda is kihat. A három-öt hónapja csapadék nélküli területen kellene a talajmunkát elvégezni, vetni, hogy a mag csírázzon. Ehhez nagyon sok szakértelem, munka, gondosság kell, no meg rengeteg pénz. Ebben csomagban pedig pénz nincs. A költségvetés nem erőltette meg magát. Az, ami pénznek látszik, az egyébként az agrárkasszában meglevő pénz. Az öntözés, az azzal való foglalkozás nagyon fontos, de azért azt, hogy agrárpénzt adunk az öntözőművek működéséhez, nagyon kétségesnek tartom. 

– Miről szól ez pontosan?

– Arról, hogy az állami öntözőművek energiaköltségét agrárpénzből biztosítják. Nyilván arról van szó, hogy kifizetik a szivattyúk energiaárát. Ha ezek megállnának, az nyilván nem lenne jó, de ezek a szivattyúk csak közvetve szolgálnak mezőgazdasági célokat. Ez nem agrárügy, ezek nem a mi költségvetésünk, hanem a vízügy részei. Mivel ott most nincs rá pénz, nekünk meg szükségünk van erre a kapacitásra, nyilván mi fogjuk adni rá a pénzt az agrárkasszából.

– Ön szerint pénzt kellene adni a gazdáknak? Mire lenne szükség?

– A gazdáknak effektív pénzt nem kell adni, nem erről van szó. Nem jótékonysági ellátást várunk. Azt kell tudomásul venni, hogy az agrárium ilyen mértékben kiszolgáltatott a természetnek. A magyar mezőgazdaság leginkább az export kapacitásával elég fontos ahhoz a magyar nemzetgazdaságnak, hogy nem lehet hagyni leépülni olyan ütemben, amilyenben ez most előrevetíthető. 

– Akkor mit kérnek?

– Azt, hogy állami szerepvállalás mellett kamatpreferenciával nyissanak hitelcsomagokat a gazdálkodók számára. Mert nincs „parázspénz”, azt elvitte az aszály. A tavaszi és a nyári betakarításnál már most látjuk, hogy az ország egésze szintjén szinte biztos, hogy veszteséges, az meg, hogy a legnagyobb gabonatermő területeken hatalmas veszteségek vannak, nem kérdés. Az őszi betakarítású növényeknél ugyanez lesz a helyzet. A kukorica silózása ahhoz képest, amennyit elvetettünk, már nagy területen elkezdődött, sőt, ki van szántva, tárcsázva, ahogy a napraforgó is. A jövő megalapozásához kell a hitel. Csakhogy azt a 15 százalékos kamatú hitelt, amihez most hozzá lehet jutni, az élelmiszer árába nem lehet beépíteni. Ahogy az energia árának növekedését sem. Épp itt van előttem egy állattenyésztő segítségkérése, akinek lejárt az áramszolgáltatási szerződése. Eddig 25 forint volt a díj kilowattóránként. Most kilowattóránként 160 forintos szerződést ajánlanak neki. Egyébként tejtermelő tehenészete van. Nem tud másra gondolni –  takarmány úgyse lesz –, mint az állatállomány felszámolására. 

– És akkor az üzemanyagról még nem is beszéltünk…

– A kormány azt mondja, hogy az agráriumban 100 litert 480 forintért tankolhatunk. Csakhogy ez nem így van. A mezőgazdasági termelők 20-25 százaléka, talán harmada tud 480 forintért tankolni a benzinkutakon. A telephelyekkel rendelkező mezőgazdasági termelők ki se tudnak menni a benzinkutakra azokkal a gépekkel, amelyekkel dolgoznak, El se férnek ott a gépeik. Azt sem tudjuk megoldani, hogy kijövünk a tábláról, és elautózgatunk a benzinkutakhoz, majd fél nap múlva visszatérünk a táblára. Ez nem így működik. Egy valamirevaló, jól szervezett gazdaságban ott a táblán tankolják meg a kombájnt, meg a nagy szállítójárműveket, szántóekéket, a telepeken az állattenyésztést kiszolgáló gépeket. Ezek a járművek sajnos nagy gázolajfogyasztók, de egyébként egész évben 800 forintért tankoljuk őket. A magyar mezőgazdaság ma már nem munkaerőre, meg élő lóerőre, hanem energiára épül. Ezek a gépek többszáz literes tankkal rendelkeznek. Ezt a mezőgazdasági termelőnek most likvidpénzként fizetniük kell ahhoz, hogy elkezdjék a talajmunkát. Aztán meg kell venni a vetőmagot, a műtrágyát. Az a műtrágyához való alapanyag, aminek az ára tonnánként 45-50 ezer forint volt két évvel ezelőtt, most 300 ezer forint. A növényt pedig ugyanúgy táplálni kell, mint az állatot. Tápanyagot kell neki adni, a kórokozók ellen védeni, de ez nagyon drága, költséges művelet. 

(Folytatjuk)