Hová lett Orbán? Új arcokkal próbál menekülni a Fidesz

Új emberek érkeznek, de a régi rendszer marad

A műsorban azt elemezték, hogy a Fidesz miért próbálja háttérbe szorítani azokat a politikusait, akik az elmúlt másfél évtized meghatározó szereplői voltak. A vélemények szerint azonban ez önmagában nem jelent valódi megújulást. Egy párt nem attól lesz hiteles, hogy néhány képviselőt lecserél, hanem attól, hogy világos jövőképet, politikai irányt és új gondolatokat kínál a választóknak.

A beszélgetés résztvevői úgy látták, hogy ebből egyelőre kevés látszik. A Fidesz ugyan különböző kezdeményezésekkel igyekszik újrafogalmazni önmagát, de sem a parlamenti frakcióban, sem a párt vezetésében nem érzékelhető egységes stratégia. Inkább tanácstalanság és útkeresés rajzolódik ki.

Ezzel összefüggésben Orbán Viktor szerepe is szóba került. A vendégek szerint feltűnő, hogy a korábban minden fontos politikai ügyben meghatározó miniszterelnök most jóval kevésbé látható a közéletben, miközben a Fidesz új arcokat próbál előtérbe tolni. Szerintük éppen ez mutatja, hogy a párt egyszerre küzd vezetési és stratégiai válsággal: nemcsak az irány bizonytalan, hanem az sem látszik, ki adja meg azt a politikai lendületet, amely korábban Orbán Viktor személyéhez kötődött.

A helyzetet találóan foglalták össze azzal a képpel, hogy a Fidesznél ugyan van irány, de hiányzik az iránytű. Vagyis a párt érzi, hogy változtatnia kell, de nem találja azt az utat, amely visszavezethetné a választók bizalmához.

A mérsékelt hangnem önmagában kevés

A műsorban szóba került Hortay Olivér parlamenti bemutatkozása is, aki azt ígérte, hogy szakmai érveket és visszafogottabb hangnemet szeretne meghonosítani az Országgyűlésben. A résztvevők szerint ez önmagában üdvözlendő cél, ugyanakkor csak akkor lehet hiteles, ha a párt egésze is ezt az irányt követi.

Emlékeztettek arra, hogy korábban is történtek hasonló próbálkozások, amikor mérsékeltebb politikusokat állítottak előtérbe, ám a frakció meghatározó része továbbra is a konfrontatív, sokszor személyeskedő politizálást képviselte. Emiatt a választók számára nehezen hihető egy olyan fordulat, amelyet a mindennapi politikai gyakorlat nem támaszt alá.

Úgy vélték, a személycserék nem változtatnak azon sem, hogy Magyar Péter várhatóan továbbra is napirenden tartja majd a Fidesz elmúlt tizenhat évének vitatott ügyeit. Szerintük a kormánypárt korábbi döntései és azok következményei a következő parlamenti ciklusban is meghatározó témák maradnak.

Az elszámoltatás nem lehet politikai bosszú

A beszélgetés második felében az esetleges felelősségre vonás került előtérbe. Magyar György hangsúlyozta, hogy a politika és a büntetőjog összekeverése súlyos hiba lenne. Szerinte a politikai felelősséget, az erkölcsi felelősséget és a büntetőjogi felelősséget világosan el kell választani egymástól, utóbbihoz pedig minden esetben bizonyítékokra van szükség.

Az ügyvéd emlékeztetett arra, hogy a büntetőjog a legvégső eszköz, ezért a nyomozó hatóságoknak kell feltárniuk a tényállást, az ügyészségnek kell eldöntenie, hogy van-e helye vádemelésnek, a végső szót pedig kizárólag a bíróság mondhatja ki. Előre senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani.

Ugyanakkor a műsorban elhangzott az is, hogy az elmúlt tizenhat év után erős társadalmi igény mutatkozik az elszámoltatásra. A résztvevők szerint több olyan ügy is ismert – köztük az MNB környezetében feltárt vagyonosodási ügyek vagy egyes közbeszerzések –, amelyekben indokolt lehet a részletes vizsgálat. Ha pedig a hatóságok bizonyítani tudják a jogsértéseket, akkor a felelősségre vonásnak sem politikai, sem jogi akadálya nem lehet.

A műsor végkövetkeztetése szerint a Fidesz számára önmagában nem jelenthet kiutat néhány vezető háttérbe vonulása vagy új képviselők előtérbe állítása. Egy futballcsapat sem lesz eredményesebb pusztán attól, hogy néhány játékost lecserélnek: végső soron a teljesítmény számít. Ha pedig egy demokratikus jogállamban felmerül a közvagyon jogellenes felhasználásának gyanúja, akkor – politikai hovatartozástól függetlenül – ugyanaz a szabály érvényes mindenkire: a törvény előtt mindenki egyenlő.