Ifj. Lomnici megmondaná, hogyan kell magyarnak lenni

Föld S. Péter 2019. november 18. 13:02 2019. nov. 18. 13:02

Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, tehát tanult ember, de őt is megcsapta a CÖF szele, ebből kifolyólag bármikor képes elrugaszkodni a valóságtól és ostobaságot beszélni. Legutóbb vasárnap este az M1 műsorában durrant el a Századvég Alapítvány jogi szakértőjének agya, amikor arról értekezett, hogy törvényben kellene meghatározni a magyar politikusok számára a nemzeti minimumot, amelyhez nemzeti fórumokon alkalmazkodniuk kellene.

Lomnici indulatait az váltotta ki, hogy néhány magyar ellenzéki képviselő Erdélyben és Szlovákiában nem a magyar kisebbség politikusai, hanem a liberális román, vagy szlovák jelöltek mellett kampányolt. Vagyis, ifj, Lomnici szerint, aki nem mellesleg a békemeneteket is szervező, valamint jelentős fideszes hátszéllel megtámogatott CÖF-nek is egyik vezetője, a magyar képviselőknek mindenképpen magyar embereket kell támogatniuk.

Sokakkal együtt én is ezt gondolom, attól, hogy valaki magyar, még nem feltétlenül kell őt kedvelni, vagy támogatni. Szálasi Ferenc például magyar ember volt, a Budapestre éppen száz évvel ezelőtt fehér lovon bevonult Horthy Miklós úgyszintén, ám ha egy náluk nagyságrendekkel tisztességesebb román vagy szlovák ember és a fent említett gazemberek közül kellene választanom, én is a két külföldit választanám.

Ez nem magyarság kérdése. Lázár János például hős hazafinak nevezte Horthy Miklóst, azoknak, akiknek felmenői számára a világon elsőként bevezetett zsidótörvény mindenféle kellemetlenségeket okozott, más a véleményük erről. Ifj. Lomnici alkotmányjogászként bizonyára képes belátni, hogy nem az a jó magyar és nem az a hős hazafi, aki egyetlen tőmondatba ötvenszer belefűzi, hogy magyar, és minden második szava az, hogy haza.

Radnóti Miklós például nagyon szerette a hazáját, gyönyörű verseket írt a szülőföldjéről, a legismertebb ezek közül a Nem tudhatom című költemény, amelyet bizonyára ifj. Lomnici is ismer. (Ha a CÖF-ben, vagy a Századvégnél nincs meg a vers, szívesen elküldöm a szövegét.) Ám Radnóti Miklós hiába szerette a hazáját, azok, akik a haza képviselőjeként felléptek vele szemben, nem szerették őt. Ugyancsak nem kedvelték az önjelölt hazafiak Szerb Antalt, ezért kellett a halálosan fáradt irodalmárt agyonvernie egy magyar embernek, akire – a fenti indoklás szerint – ifj. Lomnici inkább szavazna, mint egy olyan nem magyarra, akinek eszébe sem jutna lelőni Radnóti Miklóst, agyonverni Szerb Antalt.

Mindezzel nem azt akartam mondani, hogy azok a romániai, vagy szlovákiai magyar politikusok, akik miatt ifj. Lomnici magyarsági törvényt hozna, bűnösök és tömeggyilkosok. Csak azt gondolom, hogy bár magyarok, nem használnak, hanem ártanak a hazának. Ezért, mielőtt ifj. Lomnici vagy más hozzá hasonlóan tanult ember nekidurálná magát egy nemzeti minimumos törvénytervezet kidolgozásának, javasolnám, legyen az is minimális elvárás, hogy az illető ne rossz, hanem jó hírét keltse a világban Magyarországnak.

A tiszteletet, ezzel kezdődhetne a nemzeti minimumról szóló törvény, nem követelni kell, hanem kiérdemelni.