Igazságos nyugdíjvédelem Fidesz-módra
Már-már könnyekig meghatódtam a minap, hiszen maga, Orbán Viktor miniszterelnök írt hitvesemnek, s nekem levelet, személyes soraiban tájékoztatott az ország kitűnő állapotáról, s hogy „a gazdaság jobban teljesít, így újra minden nyugdíjast kedvezően érintő döntést hoztunk.“ 9000 forintos rezsiutalvány! Fincsi!
De van tovább ís. „Magyarország kormánya 2010-ben vállalta a nyugdíjak értékének megőrzését. 2013-ban és 2014-ben csökkentettük a nyugdíjas háztartások rezsiköltségét, és azóta is kitartunk a rezsicsökkentés mellett... A nyugdíjasok továbbra is számíthatnak a magyar kormányra.“
Mit is mondhatnék?! Nem ez az első levél, amelyet a miniszterelnök úrtól kaptam, megírását bizonyára nem bízta valami famulusára. Szinte látom magam előtt, ahogyan a tollát forgatva fogalmazza a sorokat nagy műgonddal, hogy a számára kedves idősek érezzék gondoskodását, személyre szóló jóindulatát és tiszteletét. (Elvégre választások lesznek, hacsak helyi értékűek is.)
De lám, milyen a sors, ismét erőt vett rajtam rossz szokásom, s barangolni kezdtem a világhálón. A ProfitLine oldalán az alábbi KSH statisztikára bukkantam:
Íme tehát látható, hogy az évek során hány nyugdíjasról kellett gondoskodnia az államnak. Hogy mennyibe került az államkasszának, vagyis az aktív adózó polgároknak és a gazdasági egységeknek a nyugdíjak kifizetése. Hogy mekkora a nyugdíjkiadások aránya a GDP értékéhez képest? És az adatsorokat látva kissé keserűvé vált a szám íze, mert levelében a miniszterelnök úr nem ilyen természetű és tartalmú gondoskodásról írt szívhez szóló sorokat.
A nyugdíjasok lélekszáma abszolút számban és a teljes népességhez viszonyított arányában is erősen csökkent, különösképpen 2009 óta. Az összes nyugdíjcélú kiadás, valamint az egy főre számított nyugellátás összege természetesen folyamatosan emelkedett - az infláció üteméhez igazodóan, ahogyan azt az Orbán-kormány törvénye előírja.
De milyen érdekes: a nyugellátásokra fordított kiadás a nemzeti össztermékhez (GDP) viszonyítva 2012 óta folyamatosan csökkent. Ez részben nyilván annak tulajdonítható, hogy a nyugdíjas korosztályok létszáma egyre inkább zsugorodott, hiszen (fegyelmezett állampolgárként, hogy ne terheljék az államkasszát) sokan idő előtt távoztak körünkből. Maga Kásler Miklós miniszter közölte nemrégiben (az előterjesztésével egy időben kimúlt egészségügyi programhoz kötődve), hogy évente nagyjából 24 ezer ember hal meg köteles ideje előtt, mert nem kap kellő orvosi ellátást.
Másrészt viszont az inflációhoz kapcsolt emeléssel a nyugdíjak vásárlóereje nem őrizhető meg, különösen a kis nyugdíjak értéke csökken. A 300 ezer forint nyugdíj 3 százalékos emelése havi 9000 forint, az 50 ezer forint nyugdíjé havi 1500 forint. Ez amolyan Fidesz-módra igazságos nyugdíjvédelem. (Aktív korban a magasabb fizetés után a jól keresők több nyugdíjjárulékot fizettek, tehát indokolt a magasabb nyugdíj. De az már nagyon is kérdéses, hogy az azonos ütemű emelés igazságos-e?!) Ráadásul az átlagos nyugdíj a rendszerbe évente újonnan belépők magasabb induló nyugdíja révén is növekszik, a régebbiek nyugellátása ehhez képest zsugorodik. A kormány tehát sajnos eléggé faramuci módon óvja a nyugdíjak vásárlóerejét, vagyis inkább alig-alig törődik vele.
Nos, kedves és mélyen tisztelt miniszterelnök úr, ebből a statisztikából az Ön és kormánya gondoskodásának több furcsasága is kiolvasható. Ó, tudom, novemberben újra lesz nyugdíjkiegészítés, mert a vártnál magasabb volt az infláció. Mindenki kap valamennyit azonos százalékban. Várom újabb szíves levelét, s benne az önkormányzati választásokon a nyugdíjasok által leadott szavazatokra vonatkozó, köszönő sorait.
