Ihász Sándor: az ügyészség mossa kezét, mint Pilátus, az Integritás Hatóság meg egy sóhivatal

Tanú mindenki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet, nem lehetőségről, vagy véleményről, hanem a tényről. Ha az egykori igazságügyi államtitkár, Völner Pál ügyéről beszélünk, akkor elképzelhetetlen, hogy az igazságügyi miniszternek vagy bármilyen miniszternek, ha a helyettesét büntető eljárás alá vonják, ne legyen közvetlen tényismerete – magyarázta Ihász Sándor. „Ha enélkül emelnek vádat, kizártnak tartom, hogy megalapozottan meg lehetne állapítani a tényállást. A nyomozó hatóságnak és az ügyészségnek kutya kötelessége a bizonyítás, nem a bíróság dolga, bár megteheti, hogy pótoltatja, és beidézik Varga Judit igazságügyi minisztert. Ahogy tudom, a védő, meg a terhelt ezt indítványozta is, mert tudni kell, hogy mi történt.”

Hozzátette, a minisztert vélhetően azért nem hallgatták meg, mert nélküle is fel lehet göngyölni az ügyet. „De ez szakmailag megengedhetetlen, vérlázító, hogy nem hallgatták ki, átlökték a labdát a bírósághoz. Az ügyészség mossa kezét, mint Pilátus.” A volt fellebbviteli főügyész szerint súlyosbítja a dolgot, hogy az ügyészséget felelősségre sem lehet vonni, még utólag sem. 

A Questor-ügyben például, amelyben – mint a Völnerében – „világszínvonalú” volt a nyomozás, a bíróságnak először egy szakértőt kellett kirendelnie, hogy legalább azt értelmezni tudja, mit akar az ügyészség. „Ezek a vádemelések megalapozatlanok és nincs következményük” – mondta Ihász Sándor. Arra is felhívta a figyelmet, az is elő szokott fordulni, hogy azt mondják valakiről, „úgysem tud ez semmit”, ami releváns is lehet, de ez majd a vallomásából derül ki. 

Ihász Sándor felidézte, már sokszor elmondta, hogy az ügyészségi szervezet „állam az államban, azt csinál, amit akar. Nincs érdemi és tényleges eszköz arra, hogy egy ügyésznek a szakmaiatlan, erkölcstelen, törvénysértő, vagy bűncselekményt megvalósító eljárását számon kérjék, és orvosolják”. Ihász Sándor szerint a közpénzből működő szervezetnek olyan szintű és erősségű eszköztára van, amivel emberek életviszonyait, sorsát mélyen meghatározza, és alakíthatja a közéletet is. 

Mert, ha mondjuk a Héliosz-ügyben, nyomoz vagy sem az ügyészség, eldőlhet alkalmasint még szándékoltan is egy választás – jelentette ki a volt fellebbviteli főügyész. Majd azzal folytatja, hogy eljárások ezzel is, az időzítéssel, valamilyen nyomozási cselekmény elvégzésével vagy elmulasztásával, az ő kényük kedvükre alakíthatók, és ha egy képviselő rákérdez a munkájukra, akkor még ki is kérik maguknak. 

Hisz abban, hogy ezen az Integritás Hatóság változtatni tud? – kérdezte Németh Péter. Az egy sóhivatal és a véleményem nem változott – reagált Ihász. Szerinte nem új hatóságokat kéne létrehozni, hanem a meglévőket működtetni. „Ez az ügyészségi szervezet ma, ahhoz képest, amilyennek egy jogállamban lennie kéne, szánalmas.” A korrupciós ügyekben új eszközként megjelent magánvádas eljárásról sincs jó véleménnyel Ihász Sándor: Józsi bácsi, amikor azt gondolja, hogy ez nincsen rendben – miközben nem jogász, sohasem volt bíróságon, fogalma sincs az eljárásról –, akkor vidékről meghatalmaz egy ügyvédet, fizet ezért, és miközben semmilyen érintettsége nincs benne, vérét adná a jogállamért? Nyilvánvalóan ez az eszköz alkalmatlan a gyakorlatban arra, hogy a korrupciós és más bűncselekményeket hatékonyan felderíteni és jogorvosolni tudja. Ez csak arra lehet jó, ha valakinek személyes sérelme van – vélte a volt fellebbviteli főügyész.

Van egy másik eljárás, ez a Híd a munka világába – Farkas Flórián ügye – ami teljesen más, mint Völneré, ott nem pótolható a kihallgatás, mert megszüntették az eljárást. Ott is az ügyészség felelőssége, hogy még tanúként sem hallgatták ki a volt országgyűlési képviselőt. Egy harmadik, hasonlóképpen meghallgatás nélküli ügy Kósa Lajosé, ahol őt sem kérdezték meg a csengeri örökösnő ügyében – hangzott el a Mélyvízben.

A Klikk Tv Mélyvíz című műsora itt nézhető meg.