Ihász Sándor: feladatom nem korlátozódik Polt Péter leváltására

– A kormánypárti sajtó máris élesen bírálja önt, mert mielőtt leváltották a vádhatóság éléről, volt néhány törvénysértőnek látszó ügye. Tehát ön személyében is támadható. Miért vállalta el mégis a feladatot ?

– Azért fogadtam el a Demokratikus Koalíció felkérését, mert olyan megtisztelő szakmai feladatnak tekintem, amely a korábbi főügyészi tevékenységem folytatása lehet. Nem politikai pozíciót vállaltam tehát – eszem ágában sincs a jövőben képviselőként dolgozni –, mindössze arról van szó, hogy az évtizedek alatt kialakult és jelenleg is változatlan értékrendem birtokában, szeretném hasznosítani negyed század alatt megszerzett ügyészi tudásomat, illetve egyetemi oktatói tapasztalatomat. A cél az, hogy a jogállam mai állapotában kulcsszerepet játszó ügyészség szervezeti, szakmai és emberi viszonyai helyreálljanak.

– Érdekelne, hogy valójában mivel bízták meg önt, mire készül, illetve mire készül az a jogászi csapat, amelyet ön vezet?

– A felkérés arról szólt, hogy a 2022-es remélt kormányváltás után, újra a demokratikus jogállam elvei érvényesüljenek. Nekem tehát egy új igazságügyi stratégia kialakításában kell részt vennem, amely meghatározza az ügyészség strukturális és közjogi helyzetét. 

– Ennek az a célja, hogy leváltsák Polt Pétert?

– Ez a feladat nem erre korlátozódik. De nem is a számonkérésre, vagy az elszámoltatásra. Miután én minden konkrét, apró részletében is jól ismerem az ügyészség belső, zárt rendszerét – azt is, amit egy kívülálló nem ismerhet –, ezért részt tudok venni egy olyan program előkészítésében, amely meghatározza az ügyészség alkotmányos helyzetét. A kormány alá rendelje-e az új hatalom az ügyészséget, ami sok európai állam esetében megtörtént, vagy más szervezet gyakorolja a törvényességi felügyeletet. 

Mindenesetre ma az ügyészség „felelőtlen apparátus”, az esetleges tévedésekért, hibákért, amiket a bíróságok visszaigazolnak, senki nem vállalja a felelősséget. Ennek nagyon komoly következményei vannak, s aláássák az ügyészségbe, illetve a törvényességbe vetett stabil társadalmi közbizalmat is. Ez megengedhetetlen és elfogadhatatlan.

– Nem egy esetben mondja ma az ellenzék, hogy az ügyészség bizonyos esetekben még a nyomozást sem hajlandó megindítani. Az ön feladata azoknak az ügyeknek a monitorozása, amelyek ma felvetik a bűncselekmény gyanúját, de a vádhatóság valamiért azt figyelmen kívül hagyja?

– A feladatom komplex, sok mindent tartalmaz. Természetesen kiterjed erre is, de jelenleg ez csak egy elméleti munka, hiszen még létezik a jelenlegi struktúra. A kormányváltás után, azonban minden ügyet át lehet vizsgálni. Mi, természetesen több szakértővel csapatban, közösen együttműködve kidolgozzuk, hogy mi történjen egy esetleges hatalomváltás után. Meg kell fogalmazni, hogy milyen alapkérdések eldöntésére kell majd felkészülni, amelyek az ellenzék által képviselt fundamentális és szakmai szempontok alapján, visszaállítják a jogállamot.

A munkának három külön területe lesz. Egyrészt fontos feladat a korábbi nem, vagy nem kellő alapossággal kivizsgált ügyek feltárása, másrészt esetlegesen az ezzel kapcsolatos felelősség megállapíthatóságának vizsgálata, továbbá a legfontosabb kihívásként az esetleges győztes választás után kialakítandó új ügyészségi intézményrendszer minden szervezeti és működési feltétel–nek részletes és konkrét kidolgozása.

– Mondta, hogy konkrét ügyeket is vizsgálhatnának. Vizsgálná-e például Mészáros Lőrinc ügyeit, hisz' közismert, hogy a gázszerelő állami emlőkön csüngve, százmilliárdos vagyont halmozott fel? De beszélhetnénk a többi oligarcháról is.

– Igen, ez kérem, nem személyfüggő. Ha bűncselekménygyanús ügyet találunk, akkor azt nyilván megvizsgáljuk. Bárkiről is legyen szó. De azért szeretném gyorsan hozzátenni, hogy szó sincs politikai bosszúállásról, vagy leszámolásról. Abban az esetben, ha felmerül a gyanú, hogy bizonyos ügyeket nem vizsgáltak ki megfelelően, vagy nem törvényesen tették azt, tehát ha a szakmaiság sérült, akkor az igyekszünk reparálni. Én ezt a munkát úgy vállaltam, hogy a törvényesség érvényesülése, a szakmaiság, illetve a jogállam folyamatos és ismételt kiépülése mellett zajlanak majd a vizsgálatok, vagyis egyáltalán nem személyes politikai boszorkányüldözés a cél.

– Ugye a közbeszerzések túlárazásáról legendákat hallunk. Lehet az elmúlt tíz évet ilyen szempontból megvizsgálni?

– Ha erre kapunk felkérést, akkor feltétlen, de hozzáteszem: ma még konkrét ügyekre nem szeretném lebontani, de a feladat valóban erről szól. Az a cél, hogy ahol bűncselekmény gyanúja felmerül, ott minden esetben konkrét, objektív és alapos vizsgálat legyen! Személyes véleményem szerint, meg kell vizsgálni az ügyészségen tett feljelentések sorsát is, elsősorban azokat, amelyeket nem követett megfelelő szakmai intézkedés. Ha nem évültek el, akkor azokat az ügyeket ugyancsak vizsgálni kell, és ha szükséges, akkor minden hibát, mulasztást, vagy esetleges törvénysértést reparálni kell. Ez tehát egy elvi, szakmai, jogi munka és nem politikai leszámolás, vagy bosszúállás. 

 – Megvizsgálnák-e például azoknak a lélegeztetőknek a vásárlását, amelyek 300 milliárdba kerültek a mai hatalomnak, és sokáig el sem árulták, hogy mit mennyiért vettek?

– Kérem, fogadja el, hogy konkrét ügyekről nem szívesen nyilatkozom, de azt állítom, hogy később minden gyanús döntést lépésről-lépésre haladva, megvizsgálunk.

– A jelenlegi kormány igyekszik minden döntését törvénnyel alátámasztani. Látjuk, a korlátlan időre szóló korlátlan hatalomról szóló jogszabályt. Így lényegében minden törvényes, hiába sérti a jog normáját.  Mi történik ezekkel az ügyekkel?

 – Ahol nem lehet bűncselekményt egyértelműen bizonyítani, ott természetesen büntetőjogilag semmit sem lehet tenni. További ilyen jogi probléma lesz az elévülés kérdése. De ahol a büntetőjogi szankció már nem  állapítható meg, ott is lehetőség van a morális, erkölcsi, vagy politikai következmény levonására. De ez már a politika dolga, nem pedig a jogászoké. 

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom önmagában azt is, ha ennek a munkának az eredményeként megadott részletes tájékoztatásból az állampolgárok reális, konkrét és pontos képet kapnak majd arról, hogy valójában ki, mire, hogyan költötte el a közpénzeket, miként zajlottak a kiemelt beruházásokkal kapcsolatos közbeszerzések és hogyan használták fel az uniós és az állami támogatásokat.

– Nyilván az nagy csalódás lenne, ha a ma törvénytelennek látszó eseteket egy kormányváltás után nem sikerülne a társadalom igazságérzete szerint rendezni. 

– Így van, de azonnal ismét hozzáteszem: ez nem leszámolás, bosszúállás, vagy boszorkányüldözés.  A jogtechnikai és a szakmai lehetőségeket kell megtalálni, kidolgozni és érvényre juttatni, hogy egy kormányváltás esetén, a rossz döntéseket, és azok következményeit hogyan lehet reparálni. Vissza akarjuk hozni azt az ügyészségi kommunikációt, ami korábban már jól működött, vagyis, hogy a döntéseket mindenki számára közérthetően fogalmazzuk meg, hogy a nem jogász állampolgárok is értsék és értékelhessék a döntések tényét és tartalmát. 

– Sokszor hallani arról, hogy némely politikai szereplők – külföldi kapcsolataik révén – kimentik a törvényellenesen megszerzett pénzüket. Ezzel mit tudnak kezdeni?

– Először igyekszünk a problémát feltárni, aztán keressük a konkrét esetekre a megoldásokat. Türelmet kérek, mert ott még nem tartunk, amiről a kérdés szól. 

– Mondta, hogy politikus nem lesz, főügyész lesz, ha lesz kormányváltás?

– Én ezt nem ambicionálom, de a magam részéről az értelmes, szakmai munkát tartom fontosnak és ilyenben – pozíciótól függetlenül – örömmel részt veszek. Most ennek van itt az ideje.

– Ha lesz kormányváltás, az nem azt jelenti, hogy Polt Péter automatikusan nyugdíjba megy. Törvényesen le lehet váltani?

–  Ez is egy végiggondolandó kérdés. Egyébként pedig alapvetően nem Polt Péterről van szó, hanem a mindenkori legfőbb ügyészről. A válasz függ attól is, hogy az ügyészség a kormány alá van-e helyezve, vagy sem. Ez meghatározza a visszahívhatóságot. Mindez bonyolult alkotmányjogi probléma, amit meg kell oldani, de tökéletesen látja, hogy egy alapvető kulcskérdés.

– Emlékszünk, hogy Györgyi Kálmán esetében Áder János, aki akkoriban az Országgyűlés elnöke volt, nem vacakolt alkotmányjogi problémákkal, először magához hívatta a legfőbb ügyészt, aki később lemondott.

– Valóban így történt, emlékezhetünk, hogy akkoriban a legfőbb ügyész még interpellálható volt. A parlament elnökével történt találkozó után, Györgyi Kálmán indoklás nélkül lemondott, ami egyébként a legfőbb ügyész joga. Bárki lemondhat. Emlékezhetünk, hogy 2010 után a Legfelsőbb Bíróság addigi elnöke, Baka András alól szervezték ki a bíróságot, s lett belőle Kúria. 

– Ez a probléma minden nemzeti intézmény esetén felmerült?

– Ezt is végig kell gondolni, nyilván több olyan nemzeti intézmény van, amely esetén ugyancsak válaszolni kell az ilyen típusú kérdésekre. Gondolok több más mellett az Állami Számvevőszék, vagy az Alkotmánybíróság, esetleg a Kúria elnökére. 

– Egy korábbi alkotmánybíró, Vörös Imre azt nyilatkozta, hogy Magyarországon befejeződött az önkényuralomból a nyílt diktatúrába váltó rendszer kiépítése, mégpedig a törvényesség látszatának leple alatt. Az alkotmányjogász szerint, született egy egypárti alkotmány, egy államcsíny, majd kiépült a diktatórikus berendezkedés. Emiatt semmissé lehet tenni a 2012 után született törvényeket?

– Nézze, alapvető jogelv, hogy bármely jogtalanságot nem lehet másik jogtalansággal, vagy legitimitást nélkülöző megoldással megoldani. Az biztosan nem járható út, hogy egy kormányváltás után, a parlament elnöke a Kossuth téren kettétépi az Alaptörvény díszkiadását, s azt mondja, hogy innentől fogva ez nincs. Ez tehát nem megoldás. Meg kell találni azt a módszert, technikát, amivel a jogállam intézményei és működési rendszere helyreállítható. Ezen fogunk dolgozni, de azt már most jelzem, hogy sokféle megoldás lehetséges. Például a pártok bizonyos lépéseket belefoglalhatnak a választási programjukba, hogy legitimitást szerezzenek bizonyos lépésekre. 

Mindent végig kell gondolni, semmiről sem vagyunk elkésve. Az szerintem nagyon fontos, hogy egy párt, vagy a teljes ellenzék előre gondolkodik azon, hogy hatalomra kerülve, milyen lépéseket tervez. Vagyis elkészül egy stratégia – esetemben az ügyészség jövőjéről, amely alapján a választónak is világos lesz, hogy hatalomra kerülve az ellenzék mire készül.

– Mitől lesz más az ön által előkészített elszámoltatás, mint az eddigiek?

– A magam részéről annyit ígérhetek, hogy a kormányváltás után következő átszervezés szakmai alapon történik majd, és törvényes lesz. Ez biztos! Segíteni szeretném, hogy a jogállam elvei jobban érvényesüljenek Magyarországon. A választás után felálló ügyészség az igazságszolgáltatás tekintélyét kívánja mindenek előtt helyreállítani. 

– Persze, aki az ügyészség szervezeti rendszeréhez nyúl, annak nyilván makulátlannak kell lenni, s annak kell látszani is. De ön rövidesen már nemcsak újságírók, hanem politikusok is támadják majd. Felmerül, hogy ilyen esetben alkalmas-e ön erre a feladatra?

– Nyilván ezt annak a pártnak kellett mérlegelnie, amely felkért a feladatra. Erről tehát őket kellene kérdezni. Viszont kérdés nélkül is szívesen elmondom, hogy milyen tényleg komolytalan és rég lerágott csontnak számító ügyekkel igyekeznek szakmailag támadni. Mindenek előtt, a szememre hányják a brókerbotrány idején történt Kulcsár Attila-kihallgatás „barátságos” légkörét, szellemét. Az ügyészség illetékes szerve megvizsgálta a szerepemet, és sem törvénysértést, sem szakmaiatlanságot nem tárt fel.

Ha bármilyen szakmai hiba, vagy törvénysértés történt volna, akkor a belső vizsgálat után, a legfőbb ügyész  leválthatott volna. De lehet mondani, hogy ez nem volt objektív vizsgálat, viszont ezen túl, egy Hámori Ágnes nevű kriminálpszichológus több száz oldalas tudományos tanulmányában végigelemezte a kihallgatáson elhangzottakat. Mint megállapította: mindvégig az ügyészségi kihallgatók dominálták a kihallgatást, amelyben végig a hivatalos-formális stílus uralkodott és a kihallgatók részéről nem történtek bizalmas jelzések.  Mellesleg ezt a bizonyítékot az ügyben utóbb eljárt bíróságok is törvényesen beszerzett bizonyítékként értékelték. Ennyit a Kulcsár-ügyben megfogalmazott állítólagos törvénysértésről. 

A jobboldali sajtó szememre hányja még, hogy az élettársam korábbi házasságából született, tőlünk teljesen külön élő felnőtt fia egykori büntetőügyében nem jelentettem elfogultságot. Erre egyetlen mondattal tudok válaszolni: a törvényi rendelkezés szerint, csak az édes, vagy a nevelt gyermek esetén kellett volna ezt bejelenteni – mindez persze kimaradt a jobboldali portálok cikkeiből.