Inotai András: felgyorsított sebeséggel megyünk a szakadék felé

Valójában mekkora megszorítási csomagot jelentettek be Orbánék „fű alatt”? A Portfolió 2250 milliárdosról, a GDP 3,7 százalékának megfelelő kiigazításról ír. Ez brutális, valóban szükség lehet erre vagy talán még komolyabb megszorításra?

Az biztos, hogy tetemes a hiány, ezt eddig is tudtuk, a bejelentett megszorítások mellett is öt százalék feletti lenne, miután az első négy hónap alatt összejött az eredetileg tervezettnek majdnem a 90 százaléka. Ennek a hiánynak azonban van egy olyan része, ami nem jelenik meg a költségvetési deficitben, de egy nagy részét a kormány titkolja is. Szeretném tudni, hogy mekkora az a hiány, ami abból adódik, hogy a kormány előre elköltött egy csomó pénzt, s azt tervezte, hogy az Európai Unió kifizeti majd. Ez két külön számla, ha a kettőt egyberakom, akkor jóval a GDP tíz százaléka feletti lenne. Arra gondoltak, hogy elkezdenek jönni az uniós pénzek, s így megússzuk az idei évet egy nyolc-kilenc százalékos költségvetési hiánnyal. Mintegy 2500 milliárd forintra rúg az az összeg, amit – mint most látjuk – le szeretnének faragni, ez négy százalékponttal levinné a deficit nem titkolt részét. Ha ez bejön, akkor valóban lehetne teljesíteni a Magyar Nemzeti Bank által belőtt 4,9 százalék körüli büdzséhiányt. Mint látjuk, a 2500 milliárdos megszorítás egyharmadát extraprofitból tervezik beszedni, kétharmadát pedig ahogy mondták – részletek nélkül – a kiadások visszafogásából. És még egy dologról nem tudunk, a tíz évvel ezelőtt elindított letelepedési kötvények idéntől kezdődő visszafizetése. Hol van ennek a fedezete? Ezek ugyanis több százmilliárd forintos költségvetési kiadási tételek.

Esély sincs arra, hogy elkezdenek jönni az uniós pénzek?

Emlékezzünk csak! Orbánék azt remélték, hogy három forrásból érkeznek majd az eurómilliárdok. Egyrészt a hét éves költségvetési terv keretében, ami – mint ismert – a 2021-27-es ciklusra szól, de még egy eurócentet sem kaptunk belőle, pedig – lévén 2022 – már fel lehetett volna venni, dacára annak is, hogy az időszak elején vannak késlekedések, az időszak elején kevesebb pénz jön be, mint később, amikor a projektek megvalósulásával nőnek az uniós kifizetések. Mi azért nem jutottunk még hozzá, mert nem vagyunk hajlandók/képesek teljesíteni a feltételeket. A második forrás, amire számítottak, a koronavírus miatt már korábban nyitott újjáépítési alap, amiből nekünk juthatna egyrészt 7,2 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, másrészt 9 milliárd eurós, az EKB garanciájával ellátott, 30 évre szóló, nagyon alacsony kamatozású kedvezményes hitel. Erre mondta Orbán tavaly, hogy „nem leszünk adósrabszolgák” – hát, neki legyen mondva: ahelyett, hogy kihasználtuk volna ezt a nagyon kedvező lehetőséget, helyette ki kellett menni a nemzetközi pénzpiacokra, felvenni mintegy 5 milliárd eurónyi hitelt, piaci alapon. Ezt az összeget valamikor vissza kell fizetni, és ez a következő időszakot terheli. Ahelyett, hogy igénybe vettük volna az unió kínálta, nagyon kedvezményes hitellehetőséget – persze, az is igaz, hogy annak fejében meg kellene felelni a jogállamisági, a korrupciós stb. feltételeknek. Ezért ment ki Brüsszelbe május 23-án Varga Judit, aki lefagyott arccal volt kénytelen hazakullogni, mivel az EU általa is megüzente, hogy nincs pénz, amíg nem teljesíti Magyarország a jogállamisági stb. feltételeket. A harmadik egy igazi vadkeleti prériötletük volt, amit Szijjártó Péter kommunikált: az EU most adjon 15-18 milliárd eurót annak fejében, hogy majd jónéhány év alatt, a későbbiekben leváljunk az orosz kőolajról. Ezt kapásból visszautasította az EU, de még ha ide is adná, a pénzt nem engednék másra fordítani. Tehát hiába akarta volna Orbán ebből kiegyenlíteni az általuk felhalmozott hiányt, ami olyan tételekből áll össze, mint például a rezsicsökkentés ómarxista és minden gazdasági és társadalmi – értsd egyúttal „keresztény” – logikájának a megcsúfolása. 

Emiatt kénytelenek megszorítani? Még ha persze nem is nevezik annak, hiszen Orbán szerint, szemben a baloldallal, ők soha nem hajtanak végre megszorításokat.

Miután kiderült, hogy az uniótól rövid távon, legalább őszig, de lehet, hogy egész évben egy eurócentet sem fogunk kapni, mivel egyetlen feltételt sem teljesítünk, Orbán – legalábbis én így látom – előállt az előre nem tervezett, hirtelen bejelentett extraprofittal és a megszorítási csomaggal, minden előzetes és átgondolt hatásvizsgálat nélkül.

Mit jelent az valójában, hogy extraprofit? Ami ugye az új sarc alapját képezi.

Én is szeretném tudni. És még sok minden mást is. Ki határozza azt meg? Mi az, hogy extraprofit? Honnan? Meddig tisztességes a nyereség, s mi az a határ, ami után extraprofittá válik? Hány százalék? És a kérdéseket még lehetne sorolni. Volna egy javaslatom Nagy Márton miniszternek és embereinek: tanulmányozzák alaposan a marxizmus-leninizmust, abban van extraprofit definíció, attól talán okosabbá válnának. Mi az extraprofit szektoronként? És mi a helyzet a konjunkturális mozgásokkal, amitől nem kis részt függ a nyereségesség léte és mértéke. És mi a helyzet akkor, ha egy vállalat négy éven át beruház a leendő nyereség reményében, amikor az bekövetkezik, akkor majd Orbánék jól megadóztatják, azonnal elveszik tőle? Olyanoktól, akik évek óta egyetlen fillért nem vettek ki a beruházásukból, nyereségük sem volt, csak költségük, és ha egyszer most lesz hirtelen nyereségük, azt azonnal elvonják? Ez egy ország értéktermelő képességének lenullázása.  Megjegyzem, minden bizonnyal eddig is volt a különféle cégeknél extraprofit, eddig miért nem tetszettek odafigyelni? Miért éppen most? Ez teljesen megmagyarázhatatlan. Pontosabban meg lehet magyarázni. Ezzel kapcsolatban egy rávezető kérdés: az vajon nem extraprofit, hanem egy igaz magyar NER-lovag „vállalkozása”, ha alapít egy céget ötmillió forint alaptőkével, majd fél év alatt kivesz belőle 5 milliárd forint osztalékot? 

Magyarországon az elmúlt tíz évben hatalmas extraprofitok termelődtek a NER-lovagok részéről, aminek az az oka, hogy teljesen diszfunkcionális a piac, mesterséges monopolhelyzeteket teremtett a kormány – kezdve a dohánybiznisztől – olyanoknak, akik semmiféle fenntartható, értékteremtő értéktermelő tevékenységet nem folytattak, igazi vállalkozásról fogalmuk sincs, de egy év alatt hatalmas profitot vettek ki, természeten nem újra beruházásra, hanem személyes gazdagodásra. Ez a mai magyar alapképlet.

Mennyire engedi ezt az EU? Kompatibilis lehet ez az uniós joggal? 

Az uniós szabályok tiszták: csatlakozásunkkor magunkra nézve kötelezővé tettük a négy szabadságelv – az áruk, a tőke, a szolgáltatások, a személyek szabad áramlásának, mozgásának – a tiszteletben tartását, s vannak szabályok arra is, hogy mire lehet pluszadókat kivetni és mire nem. Persze akármire ki lehet vetni, de ne lepődjünk meg, ha utána jönnek az uniós kötelezettségszegési eljárások. S nyugodtan lehet számolni azzal, hogy az extraprofit miatt lesznek olyan cégek, amelyek elmennek Brüsszelbe és be fogják perelni a magyar kormányt.

De hát Nagy Márton megmondta: „Mindenkinek az üzleti döntése, hogy itt akar-e maradni, akar-e profitot termelni. Mi azt gondoljuk, hogy ezt a dolgot nem befolyásolja az extraprofit elvétele”. Mondta a frissen kinevezett gazdaságfejlesztési miniszter.

Kétségtelen, van olyan lehetőség, hogy az érintett cég úgy dönt, kivonul az országból. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan reagál. Áthárítja az emiatt felmerülő többletköltségét a fogyasztókra/partnereire, esetleg vállalja a többletköltséget, netán képes kigazdálkodni, vagy kivonul, mert elege van abból, ami Magyarországon folyik. 

Visszatérve az uniós szabályokra. Mennyire engedik azok a megkülönböztetéseket?

Az uniós jogszabályok szerint nem lehet különbséget tenni külföldi és hazai, esetünkben magyar között. És vajon lesz különbségtétel aközött, hogy mondjuk egy bank vagy biztosító magyar vagy külföldi kézben van?  De ezen túl, nekem az ágazati különbségtétellel is komoly problémáim vannak. Hogyan lehet kiemelni ebből a körből a termelőipart?  Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon nem harminc éve, azaz nem a rendszerváltás óta, hanem ötven éve tudjuk, hogy a termelés, a szolgáltatás, a szállítás, az értékesítés, a pénzügyek egymástól elválaszthatatlan folyamatok. Erre már a szocializmusban, a hetvenes években rájöttek az akkori kommunista/álkommunista vezetők. Most pedig visszatértünk a kommunista időkhöz, szétválasztjuk a termelést és a szolgáltatásokat??? Ez – csupa nagybetűvel – ELKÉPESZTŐ, ilyen nem létezik! Konkrét példa: az Audi, mint termelő vállalat mentesül, de az Audinak, mint termelő vállalatnak vannak szolgáltatási, értékesítési, pénzügyi kapcsolatai, ezeket érinti az extraprofit rendelkezés. Hogyan fogja egy ilyen vállalat a termelési tevékenységét összekötni az evvel szorosan, szervesen összefüggő szolgáltatási-pénzügyi környezettel?

De láthatóan az EU nem tud mit kezdeni Orbánnal, ahogy mondani szokták, se megrágni, se kiköpni nem tudja. Akkor valamit mégis csak jól csinál.

Azt majd meglátjuk, ám ma már ott tartunk, hogy a német zöldek képviselője a minap azt javasolta, hogy Orbánt zárják ki az Európai Tanács legközelebbi – hétfőn-kedden tartandó – üléséről. Nem lehet véletlen, hogy Orbán már előre belengette, akkor vesz csak részt az ülésen, ha nem kerül terítékre az olajembargó ügye. Szerintem ugyanaz a játék folyik, mint amikor a Fideszt kirúgták az Európai Néppártból: akkor Orbán három nappal megelőzte az EP-t, és a Fidesz magától távozott, a példa ismételhető európai tanácsi szinten is.

Mi lesz akkor? Akkor ránk nézve nem lesz kötelező a betartása?

Ha megszavazzák az olajembargót, s nem tartjuk be, akkor azzal uniós jogot sértünk, arról nem beszélve, hogy végleg összerúghatjuk a port az összes szomszédunkkal, még a hasonlóan az orosz olajvezetékre kötött csehekkel és szlovákokkal is. Ha nem tartjuk be, akkor még jobban elszigetelődik, ugyanis a már meglévő pszichológiai párialét az egy dolog, de immár jogi páriaság is kialakulhat. Emlékeztetnék arra, hogy az FPÖ európai értékrendet sértő kormányzati szerepe miatt 1999-ben megfosztották Ausztriát a szavazati jogától. Egy évig nem szavazhattak. Az ET most láthatóan ezt akarja elérni, hogy lehessen úgy döntéseket hozni, hogy aki nem szavaz, azt kizárják. Ez is az az út, ami a minősített többségi szavazati rendszer irányába vezet – úgy látom, felgyorsult a közeledés afelé.

Evezzünk vissza arra, hogy mi vár ránk a most bejelentett extraprofit-adó miatt. Elsőként, mit tükröz, mit mutat ön szerint az, amit a kormány elhatározott?

Nemhogy mutatja, egyenesen bizonyítja, hogy Orbánéknak az elmúlt 12 év alatt egyetlen percig sem volt hosszú távú, átgondolt gazdaságpolitikájuk. Ami van nekik, az hatalompolitika, pedig az elmúlt több mint egy évtized alatt az uniós támogatás páratlan modernizációs lehetőséget kínált volna, ha erre épül egy megfelelő politika. Viszont most kialakult egy hármas válság: egyrészt van a gazdasági, aminek okai között van az Ukrajna elleni orosz agresszió, annak hatásai, beleértve a korábban kezdődött olajpiaci válság súlyosbodását, kiegészülve a Covid következményeivel. Másrészt van az immár 12 éve folyamatosan halmozódó magyarországi egészségügyi, oktatási, közigazgatási, környezetvédelmi válság. Ezek a területek teljesen el voltak és vannak hanyagolva, miközben ezekkel kellett volna felkészülni a 21. századra. Ez azonban teljesen elmaradt, nem folyik más, mint öngyarmatosítás, amikor például 16 évre csökkentik a tanköteles kort, ami ugyanolyan, mint amikor a külföldi tőke magyarországi megtelepedését és esetenként külföldi munkaerő alkalmazását magyar adófizetői pénzből finanszírozzák. És harmadrészt immár több mint 12 éve folyik a teljes néphülyítés. Megjegyzem, ezt a legnehezebb kezelni. Mennyi idő kell a magyar társadalomnak visszatérni – ha egyáltalán képes erre – a 21. századba? Milyen árat kell ezért fizetni? A táradalom mentális állapota egyelőre egyszerűen alkalmatlan, nem hogy a 21. századi sikerre, de még a túlélésre is. Alkalmatlan, mert tudatosan és felelőtlenül alkalmatlanná tette Orbán és az egymást követő kormányai.

Pedig mást sem hallunk, mint hogy megvédik a családokat, a magyar embereket, s ennek részeként a rezsicsökkentés vívmányait. A Századvég felmérése szerint így azután a lakosság háromnegyede támogatja az intézkedéseket. Ez akkor is döbbenetes, ha tudjuk, hogy a Századvég készítette, és rendelésre, amit az időzítés is mutat.  

Hát, igen, védenek a rezsicsökkentéssel...  Azzal, ami a kezdettől fogva óriási gazdasági hiba volt. Ha nagyon meg akarták volna védeni a fogyasztókat, akkor számos egyéb módszer a rendelkezésükre állhatott volna, például az adócsökkentés. Ott kezdődött, hogy megvédjük a családokat, igen ám, a periódus elején nagy mértékben csökkentek az importárak, ám nálunk maradt a „rezsicsökkentett” ár, ennek következtében éveken keresztül hatalmas többletbevétel halmozódott fel – kérdem én, hol van az a pénz? Abból lehetne most finanszírozni a magasabb árakat. Másrészt, ha már muszáj megvédeni a rezsicsökkentést, akkor húzzunk egy fogyasztási szintet, ami felett már piaci árat kell fizetni az energiáért. Ezzel tényleg meg lehetne védeni az alacsony jövedelmű embereket, igaz, akkor nem a rezsicsökkentés árából kellene állni Mészáros Lőrinc magánuszodájának fűtését. De hát nem ez a cél. Nem lehet másként fogalmazni: egész egyszerűen aljas, ahogy a NER-lovagok érdekeit védik minden területen, és ezt a társadalom jelentős része a kormány jótét-adományának tulajdonítja.

Emlékezhetünk 2010-re, akkor is vezettek be extraadókat, és akkor is a lakosság „szívta” meg. Számít arra, hogy az érintettek a veszteségeiknek legalább egy részét ismét fű alatt áthárítják majd?

Nem kérdés! Erre csak azt a példát tudom mondani, hogy a bankok bármikor át tudják hárítani – ha úgy tetszik, „fű alatt” – a hatásokat az ügyfeleikre. Nem kell mást tenniük, mint továbbra is minimális kamatot adni a betétekre. A szektornak már ma is óriási a nyeresége a bankbetéteken, hiszen miközben már két számjegyű az infláció, a befektetett pénzre minimális kamatot adnak csak, azaz hatalmas a negatív reálkamat. Védjük a lakosságot, de végső soron indirekt, kevésbé látványos formában a lakosságot terhelik meg a vállalatok... pontosabban a magyar kormány, hiszen miatta viselkednek így a vállalatok, amelyek persze maguk sem angyalok, de a kormány hozza ki belőlük a legrosszabbat, mivel ők is túl akarnak élni.

Mindenesetre a forintból és a tőzsdei cégekből már sikerült a legrosszabbat kihozni. Vagy lesz még rosszabb is?

Hát, igen, mi lett a bejelentést követően? Azonnal és hatalmasat zuhant a tőzsde – élén a MOL-lal, amely önmaga százmilliárdokat bukhat az extraprofit-adón – és begyengült a forint. Az egyik oldalon megvédjük a rezsit, ez jól hangzik, de a másik oldalon a pénzpiac első reakciója az, hogy bezuhan a forint. Ha valaki végiggondolja: a forint bezuhanása pillanatában minden importtermék ára megnő, beleértve a nyersanyagok és az energiahordozók árát, azaz, már a rá következő napon még többe kerül a rezsicsökkentés finanszírozása. Merthogy forintban jelenik meg az ár. Kitűnő, hogy védjük a magyar fogyasztókat, de nem túl nagy érte az ár? Mikor érzi meg a társadalom, hogy itt miről van szó?  Teljes néphülyítés folyik, van egy kormány, amely szembesül a nagyrészt a saját maga által tíz éve akkumuláltan okozott problémákkal, amire rájön a gazdasági és biztonságpolitikai válság. 

Amit – mint az imént már mondta – nem képes kezelni Orbán és a kormánya(i)...

Nem tudok mást mondani, hogy egyszerűen csak propaganda- és hatalompolitizálást folytatnak. Nem hátra, csak előre! – volt ugye a választási szlogenjük. Hát, tény, felgyorsított sebességgel megyünk a szakadék felé. Amit most bejelentettek, az nem más, mint annak a jele, hogy – képletesen leírva – ott vagyunk a folyón átívelő híd korlátjánál, már visszajönni nem tudok, kapaszkodom minden erőmmel, remeg a kezem és közben azon jár az agyam, hogy mikor zuhanok a mélybe. Sajnos ez a társadalom meg 12 év óta kétharmados többséggel asszisztál ehhez.

Tegyük hozzá, az Európai Unió is.

Éppen ideje volt, hogy az Európai Unió elzárja a pénzcsapokat. Az azért nem megy, hogy mindenért Brüsszelt teszem felelőssé, minden erőmmel az EU-t igyekszem aláásni, s közben tartom a markomat a pénzért – ahogy Orbán teszi. De most ennek vége. Ahogy a bolsevikok és egyéb kormányok történetéből tudjuk, ilyenkor indul a kíméletlen harc az oligarchák között. 

Mi lesz most? Milyen közeljövőt lát?

Meggyőződésem, hogy hamarosan fordulóponthoz érkezünk: még egy ideig lehet ugyan toldozni-foltozni, de máris látjuk a nemzetközi pénzpiacok első válaszát, ami negatív. Rendkívül gyenge a forint pozíciója, s még gyengébb lesz. Láttuk már, hogy hiába emelgeti az alapkamatot a jegybank, minden ilyen lépése után egy napra visszazökken az árfolyam, de a következő nap ismét ott van, ahol előtte volt. Már a Magyar Nemzeti Bank is elvesztette a hitelességét, s nem képes fékezni kamatemeléssel a forint árfolyamának gyengülését és az importált inflációt. A forint bármikor szabadesésbe kerülhet, az árfolyamát ma már nem a magyar gazdasági- és pénzügypolitika határozza meg. Sőt, a piac már kiszámíthatatlanul reagál, amikor Orbán bejelent valamit – ahogy ez az új intézkedések bejelentése után történt. Szerintem az euróval szemben a forint 390-re sem fog nagyon visszatáncolni. Ez pedig már pszichológiailag is veszélyes küszöb. 

Orbán 12 éve abból él, hogy szerinte a szocialisták miatt Bajnai Gordon megszorító, válságkezelő csomagja kellett, hogy legalább a katasztrófát el tudjuk kerülni. Mi a fő különbség az akkori és a jelenlegi helyzet között? 

Az akkori hazai bajok kialakulásában meghatározó szerepet játszott a nemzetközi pénzügyi rendszer okozta válság, ma pedig a felhalmozott magyar belső problémák miatt alakult ki ez a helyzet. A jelenlegi magyarországi válságban 80 százalék az, amit 12 éve óta ez a kormányzat halmozott fel. Miközben mindenfajta tartós versenyképesség és fenntartható értéktermelő tevékenység nélkül szórt el több tízmilliárd eurót. Ez egy további különbség a Bajnai-kormány korlátai és az Orbán-kormány lehetőségei között. És a kormány a hármas válság egyik elemét sem képes kezelni. A másik különbség az, hogy Bajnai kormányzása után a Fidesz ugyan ki tudott alakítani egy felszíni politikai stabilitást, de ha most a Fidesz kormány megbukna, akkor semmilyen politikai stabilitás nem lenne. Ha eltűnik a Fidesz, káoszt káosz hátán hagy itt ránk. Kérdem én, ki az, aki bármilyen pozíciót elvállalna ebben a helyzetben, amikor az egész intézményrendszerben kilenc évre bebetonozva ott ülnek Orbán mamelukjai. A Bajnai-kormány nemcsak stabilizálta a gazdaságot, hanem egy nagyon jól megosztott, nem egypártrendszerre épített jogi struktúrát hagyott hátra. Az MNB független volt, Polt Péter volt a főügyész, és nem csak az akkori kormány meghízható emberei ültek az intézményekben. Ahogy a demokráciákban szokás és kell, működött a súlyok és ellensúlyok rendszere. Most azonban bárki is kerül hatalomra, mindkét keze meg van kötve. Arról a veszélyről nem is szólva, hogy amikor felébred a társadalom, s rájön arra, hogy hülyét csináltak belőle, akkor azokat fogja felelősségre vonni, akik éppen hatalmon vannak, s nem a valódi felelősöket és a bűnösöket. Az egész rendszernek el kellene tűnnie ahhoz, hogy Magyarországon változás legyen, és a gazdaság, a társadalom és a mentális környezet visszaálljon a normális 21. századi útra.