Irány: a lemaradás

„Amikor egy ilyen hír megjelenik, az emberek többsége megvonja a vállát, mert nem tud mit kezdeni az ilyen hasonlítgatásokkal. Persze, aki utazik, megérzi a pénztárcáján, hogy ugyanolyan vagy még drágább az élet Magyarországon, mint a többi uniós országban, csakhogy itt az uniós átlagkereset feléből vagy harmadából kell a családoknak gazdálkodniuk” – mondja Bod Péter Ákos. Úgy gondolja, a háttérben megbújó gazdasági folyamatokra kell odafigyelni, mert a mindennapjainkat valójában azok befolyásolják.

Ilyenkor az év elején jelennek meg az előző évi gazdálkodásról szóló számok, amelyek bizonyos kétarcúságot mutatnak. 2023 második-harmadik negyedévében – a kormány szerint – véget ért a recesszió, de minden valószínűség szerint az éves magyar gazdasági visszaesés még most is a második legnagyobb lesz az Európai Unióban. Októberben a KSH szerint valamivel 10 százalék alá csökkent a havi infláció, amelyet az év végén már mindössze 5,5 százalékosra mértek, de éves átlagban 17 százalék feletti lett az áremelkedés üteme, ami európai rekord. 

A reálkeresetek a 2023. januári 7,6 százalékos csökkenés után novemberben már 5,6 százalékkal emelkedtek, decemberben pedig az infláció ütemének csökkenése és az előrehozott minimálbér-emelés következtében átmenetileg több mint 10 százalékkal emelkedhettek. Éves átlagban azonban a Gazdaságkutató Zrt.  (GKI) kimutatásai alapján, valójában 2-2,5 százalék lehetett a reálkeresetek csökkenése, a reáljövedelmeké pedig a magas bázis, a választások előtti költekezés miatt 3,5-4 százalék. A már bejelentett béremelések tovagyűrűző hatása következtében az idén 11 százalék körüli keresetemelkedésre lehet számítani. Ez a kormányzat által közöltnél feltehetőleg magasabb, akár 6 százalék feletti áremelkedéssel fog együtt járni, ami a reálkereset mindössze bő 4 százalékos növekedését eredményezheti. A nyugdíjak reálértéke várhatóan nem változik, így a számítások szerint a reáljövedelem jó esetben 2,5 százalékkal bővülhet.

A kormány előszeretettel szokott hivatkozni a GDP alakulására, ami az idén – az elemzői számítások szerint – összességében 2,5 százaléknál aligha haladja meg többel a 2023-as szintet. Ez a mutató, a bruttó hazai termék, az országban adott idő alatt előállított termékek és teljesített szolgáltatások összesített értékét fejezi ki. Ebben, többek között benne van mind a háztartások fogyasztása, mind az állam vásárlásai és az üzleti beruházások összessége, de a külföldi tőke tulajdonosának a nyeresége is. „Ha elmegyünk a fodrászhoz, akkor ezzel növeljük Magyarország GDP-jét, míg, ha otthon vágatjuk le a hajunkat, az nem növeli a GDP-t, mert a mutató a piaci árú ügyleteket méri. Emeli a német autógyár profitja, és egy túlárazott állami beruházás is” – magyarázza a közgazdász professzor, és hozzáfűzi: a GDP kétségtelenül fontos mutatószám, de abból nem lehet teljes mértékben következtetni a lakosság elkölthető jövedelmére. 

Így érdemes nézni a fogyasztás alakulását, ott pedig aggasztó adatokat látni egy ideje. A magyar kormány 2010 után meghirdette az újra-iparosítást, a felhalmozás növelését. Mások, így a bolgárok, a románok, a lengyelek a maguk gazdaságában a mienknél kisebb beruházási hányaddal növekednek, vagyis ott a GDP-nek a mienknél nagyobb hányada jut a lakossági fogyasztásra. A 2023-as adatok azzal szembesítenek, hogy mi ezen a téren is a sor végére kerültünk. 

A magyarországi fogyasztás gyengélkedése végső soron tehát a kormány hibás gazdasági filozófiájának következménye, erősíti meg a professzor is. Miközben kénytelenek vagyunk konstatálni a lemaradásunkat, a kormányzat tovább erőlteti az olyan tőke- és energiaigényes beruházásokat, mint például az akkumulátorgyárak építése. Már tavaly megkezdődött a megalapozatlan, az élénkítő gazdaságpolitikához való visszatérés előkészítése, és ami együtt jár ezzel, az inflációval szembeni elkötelezettség felpuhulása. Ezt tükrözte a tavaly hirdetett szlogen: „2023 az infláció letörésének éve volt, 2024 a gazdasági növekedés újraindításának éve lesz”. Ezt az irányt erősíti a nemzetgazdasági miniszter számos állásfoglalása. Nagy Márton szerint a növekedést az MNB túl szigorú monetáris politikája, a magas kamatok, illetve a költségvetési hiány „túl ambiciózus” csökkentése akadályozza. Közgazdász körökben viszont úgy gondolják, nagy kockázatot jelentene, ha az MNB engedne a kormány nyomásának, s lazítana monetáris politikáján, vagyis, ha az indokoltnál nagyobb mértékben fogná vissza a kamatokat, mintegy megelőlegezve az infláció további, kétséges csökkenését. A túl gyors kamatcsökkentés bizonyos jelei máris látszanak a forint érezhető gyengülésén. Félő, hogy az áremelkedés visszagyorsul a következő időszakban.

Az utóbbi időben egyre többet emlegetik a gazdasági trendfordulót. A GKI szerint az infláció csökkenése mellett erre utaló jelnek tekinthetők például azok az adatok, amelyek a kiskereskedelmi forgalom viszonylagos emelkedését, a havi szintű reálbér-emelkedést jelzik. Ezek ugyan valós számok, de hangoztatásuk mögött kimondva-kimondatlanul a kormánynak az a feltételezése húzódik meg, hogy a magyar gazdaságnak 2023 végére már sikerült a helyesnek tartott pályára állnia, s megint serkentésre, a monetáris és fiskális politika lazítására van szükség. Pedig az elemzők egy része szerint éppen az erőltetett növekedés vezetett a válságba.

Miután a magyar gazdaság inflációs nyomása még mindig jóval magasabb az európai országok átlagánál, ez a jövőben is visszafogja majd a belföldi fogyasztást. „Ha a lakosságnak az elkölthető jövedelméből több pénze marad a jobb életkörülményeibe beruházni, az végső soron a társadalom, a gazdaság erősödését szolgálná”, állapítja meg Bod Péter Ákos. A professzor mindjárt meg is fordítja az állítását: ha az emberek szegények, visszafogják a költéseiket és csak a legszükségesebb kiadásokra futja a jövedelmükből, az maga is fékezi az ország fejlődését. Márpedig a magyar reálbérek eddig is látványosan elmaradtak az uniós szintektől. 

Ami új, hogy a szomszédos, közeli országokhoz képest is látszik a relatív romlás, amint azt a most megjelent, sokakat sokkoló bolgár összehasonlítás is megerősítette. Az ország keleti felében élők azzal szembesülnek, hogy náluk a munkabérek kisebbek, mint a határ romániai oldalán. Korábban onnan jöttek Magyarországra dolgozni, most megfordult ez a tendencia. A szlovák, vagy pláne a szlovén életszínvonalról ne is beszéljünk, ahol a szilárd euró előnyei már szemmel láthatóak. 

Mi a lehet a kilábalás útja? Ezen dolgoznia kell a szakmai, tudományos közösségnek. Azt már látni, hogy amerre tartunk, nem ígéretes irány. A Kereskedelmi és Iparkamarában hétfőn megtartott gazdasági évnyitóról nyilvánosságra került hírek azt erősítik, hogy a kormány továbbra is ugyanazokat a gazdaságpolitikai célokat erőlteti. Tartósítja azokat a pályákat, amelyekről már kiderült, hogy az eredményük csakis a lemaradás lehet.