Iskolák két szék között a pad alatt

„Kőbányán a Kertvárosi Általános Iskola tetőszerkezete több helyen sérült, durván beázik. A teljes emeleti részen nyolc-tíz helyen a belső falak, gipszkarton-burkolatok rohadnak. Az udvarról is látszanak a leszakadt zsindelydarabok, amelyeket a szél itt-ott befújt a tető sarkaiba. Hogy a zsindelytető és a belső falak közötti faszerkezet a beázások miatt milyen állapotban lehet, azt csak sejtjük. A szarufák épületen kívüli részei korhadtak, a több évtizedes festés lepergett, már nem véd az időjárástól, van olyan szarufa amelyik gyakorlatilag teljesen elporladt az ereszcsatorna alatt. Ezek az állapotok, a vizesedő, rothadó, penészes falak ráadásul egészségügyi kérdéseket is felvetnek.” Ezt a nem éppen derűs képet ismerhettük meg az iskola állapotáról Kovács Róbert kőbányai önkormányzati képviselő Facebook- bejegyzéséből. Az ember ilyenkor arra gondol, mi sem egyszerűbb, ki kell javítani. Csakhogy épp itt kezdődnek a problémák.

Kovács Róbert ugyanis a Kelet-Pesti Tankerületi Központ vezetőjéhez fordult, hogy kérje, a további állagromlás, illetve a járulékos károk elkerülése érdekében végezzék el az iskolában a szükséges munkálatokat. Azt a választ kapta, hogy erre nincs lehetőség, a tankerületnél ilyen célokra, feladatokra egyetlen fillérnyi forrás sincsen. Kovács Róbert úgy gondolja, ez a megjegyzés valószínűleg az összes kőbányai, esetleg XVII. kerületi iskolára is vonatkozik. Ez annál is inkább így lehet, mert a többi kőbányai iskolában is akadnak gondok, van, ahol hasonló beázással küzdenek, vagy például a nyílászárókkal, fűtéssel, egyebekkel. A tankerületi vezető szerint nincs semmiféle forrás arra, hogy ezeket kezelni lehessen, és akkor lehetne valamiféle előrelépés, vagy pozitív elmozdulás, ha valaki adományozna rá. Sajnálatos.

Ami pedig még ennél is sajnálatosabb, a kőbányai iskola csak olyan, mint cseppben a tenger. Magyarország minden állami kézbe vett iskolájában ismerős lehet a probléma. De miként lehet, hogy a tankerületnél nincs a javításra pénz? Kovács Róbert szerint a cinikus válasz az, hogy ez iskola és nem stadion, a kevésbé cinikus pedig az, hogy járni jár rá a pénz, mint a régi viccben, csak nem jut. Azt mondja, nem akar demagóg lenni, de az embernek mégis csak eszébe jut, hogy fura módon, év végén a tankerületeknek van pénzük a maguk többmilliós jutalmára, prémiumra. Lehet, persze, hogy az a pár millió nem is oldaná meg a gondokat, de nem is abból a pénzből kéne megoldani azokat. Sokkal több pénzt kellene betenni a rendszerbe, csak valamiért nem kerül bele. Az állam nem adja meg hozzá a szükséges forrást. Miután pedig ennek az ágazatnak önálló minisztériuma sincs, a lobbierő is hiányzik a megfelelő finanszírozás érdekében. Pedig a magyar államnak lenne feladata a magyar oktatás normális, XXI. századi és európai színvonalú működtetése, amihez hozzátartozik például a Kertvárosi Általános Iskola tetőszerkezetének és tönkrement falainak a kijavítása is.

Kovács Róbert felidézte, a Kertvárosi Általános Iskola állapotáról – miután iskolaszéki tag – egy közelmúltban tartott gyűlésükön értesült. Mint mondta: azért fontos ezt leszögezni, mert a tanárokat és az intézményvezetőket rendkívül sok retorzió éri mostanában, de sem az iskola vezetője, sem a tanárok valamelyike nem panaszkodott neki. (Az egy másik probléma, de ugyanúgy csepp a tengerben, hogy ily módon is védelmezni kell a magyar pedagógusokat Magyarországon, mert a jelen helyzetben a végén az lesz a hibás, aki panaszkodik.)  

Kovács Róbert nem attól tart, hogy az iskola holnap össze fog dőlni, őt ez az egész probléma abból a szempontból érdekli, hogy ha mondjuk most 5 millió forintba kerülne a javítás, viszont nem csinálják meg, akkor pár év múlva már 50 millió forintjába fog kerülni valakinek. És lehet, hogy az már nem is a tankerület, vagy a magyar állam lesz, hanem éppen a kőbányai önkormányzat, mert lehet, hogy addig visszakapja az iskoláit. Már önkormányzati megbeszélésen is felvetődött, hogy majd akkor fogja visszaadni az állam az iskolákat az önkormányzatoknak, amikor már teljesen „lerongyolódtak”, és annak kell majd sok pénzből helyre hozatnia azokat, aki átveszi. 

Kovács Róbert hozzátette, azért ezt az iskolaügyet ő nem hagyja annyiban. Két országgyűlési képviselőt, Dunai Mónikát és Arató Gergelyt is megkeresi ez ügyben. Mindketten tanáremberek voltak, és úgy gondolja, a problémát akár önállóan, akár más problémakörökkel együtt az Országgyűlésben is megemlítik majd. A fideszes képviselő, Dunai Mónika egyáltalán úgy került a képbe, hogy bár semmi köze Kőbányához, nem is látták még a kerületben, sőt egyetlen testületi ülésen sem jelent meg eddig, ettől függetlenül ő Rákosmente, Kőbánya-Kertváros és az Újhegyi lakótelep országgyűlési képviselője. Kőbányának azt a kis csücskét, Kőbánya-Kertvárost, ahol a Kertvárosi Általános Iskola, és Kovács Róbert választási körzete van, ugyanis valamilyen rejtélyes oknál fogva országgyűlési szinten hozzácsatolták Rákosmentéhez. Arató Gergely pedig Kőbánya és Kispest országgyűlési képviselője, ráadásul oktatáspolitikus is. Ezért Kovács Róbert elképzelhetetlennek tartja, hogy az országgyűlési képviselők ne tudnának segíteni.

Annál is inkább elkelne a segítség, mert Kovács Róbert szerint az összes kőbányai iskola, a gimnáziumok, szakközépiskolák is hasonló cipőben járnak. Pedig az ilyen napi szintű problémákat a fenntartónak kell megoldania, hogy azok ne okozzanak még nagyobb kárt az ingatlanban. Bár az épület maga önkormányzati tulajdonban van, még a tankerület sem mondja azt, hogy a beázás gondját oldja meg az önkormányzat. A kezelési, fenntartási jogokat tíz éve elvette az állam, így ez feladat is a fenntartóé. Így végül azonban az iskolák jártak rosszul, gyakorlatilag anyátlan, apátlan árvákká lettek.

Hogy mennyire árvák lettek az iskolák, és miért, azt Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnökével kutattuk. Emlékeztetett rá, több mint tíz évvel azután, hogy állami fenntartásba kerültek az önkormányzati köznevelési intézmények, és hat évvel azután, hogy az összes közoktatási intézmény fenntartója és működtetője is az állam lett, nincs pontosan meghatározva, hogy az épületek karbantartása és fejlesztése a tulajdonos önkormányzatok vagy a működtető állam feladata. Szerinte azonban az állapotfenntartás a Klebelsberg Központ dolga lenne. Úgy gondolja, nem véletlen az sem, hogy a kormány kezdeményezte azoknak az épületeknek az átadását az egyházaknak, amelyek ugyan az önkormányzat tulajdonában vannak, de az épületben egyházi iskola működik. Ez a folyamat február 28-ig le is fog zárulni.  Ez pedig nagyon kemény vitát váltott ki, mert vannak olyan települések, amelyek saját erőből, egy fillér állami támogatás nélkül építették az iskolájukat. A PSZ alelnöke fel is tette a kérdést: „tőlük milyen alapon lehet elvenni az épületet?”

Ráadásul az állagmegőrzés kérdése egyáltalán nem újkeletű. Ha felidézzük a történteket, kiderül, hogy az új oktatási rendszer kialakításakor a 3000 főnél kevesebb lakosú települések iskoláinak működtetése (vagyis az épület és az eszközök biztosítása, fejlesztése) és fenntartása (azaz az oktatás szakmai irányítása, a tanárok és a nevelő-oktató munkát segítők fizetése) az államhoz került. A 3000 főnél nagyobb települések önkormányzatai azonban dönthettek úgy, hogy ők működtetik iskoláikat, amivel nagyon sok helyen éltek is. 2016-ban azonban még ennél is több történt, Sipos Imre akkori helyettes államtitkár a köznevelési kerekasztal ülése után jelentette be: „jövő év elejétől az állam lesz az összes közoktatási intézmény fenntartója és működtetője is.” Az államtitkár szerint az állami működtetés kiterjesztésére a kiegyensúlyozott működés biztosítása érdekében volt szükség. Úgy vélte, ezzel megelőzhetővé válnak az olyan technikai problémák, hogy a fenntartónak vagy a működtetőnek kell-e krétát vagy szivacsot vásárolnia.

A meglévő KLIK-rendszert átalakították háromszintűvé, egy központ, 56 tankerületi központ és harmadik szintként az intézmények adták a már Klebelsberg Központ (KK) néven futó intézményt. Ettől azt remélték, hogy a megyei szint kikerülése a rendszerből felgyorsíthatja a döntéshozatalt. Sőt, az iskolák attól kezdve bizonyos kiadások felett gazdálkodhattak, és kismértékű beszerzéseket is végezhettek.

Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke, Tab fideszes polgármestere azt mondta akkor, a kettős fenntartás a legtöbb településen tényleg nem volt szerencsés, de a kormány nincs tisztában azzal, hogy mekkora terhet vállal magára. Sok önkormányzat ugyanis nem csak a hivatalosan erre szánt forrásokból áldozott az iskola működtetésére. Ezekkel az összegekkel azonban a kormány nem tud számolni az átvett intézmények működésének tervezésénél, így valószínűleg a valósnál kevesebb forrást fog ezekre a célokra szánni.

Szüdi János, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) akkori oktatási szakértője szerint a működtetés addigi problémáit nem az osztott felelősség okozta, hanem az, hogy nem határozták meg, mely feladatokkal kell foglalkoznia a fenntartónak, és melyekkel a működtetőnek. Szüdi úgy vélte, a problémák hátterében emellett az oktatás nem megfelelő finanszírozása áll, és nem világos, hogy az épületek karbantartása és fejlesztése a tulajdonos önkormányzatok vagy a működtető állam feladata lesz-e a jövőben.

Ez szerinte azért is volt fontos kérdés, mert mint az említett finanszírozási nehézségek is jelzik: az elmúlt években az állam nem tudott megfelelő forrásokat biztosítani az intézmények fejlesztésére. 

Valahogy így estek az iskolák két szék között a pad alá.