Jakab Péter adott egy kemény gyomrost az ellenzéki összefogásnak
Azt, hogy Jakab Péter hamisan énekel, még meg lehet bocsátani a Jobbik pártelnökének. Azt azonban, hogy más tollával ékeskedik, pontosabban más szellemi tulajdonát eltulajdonítja, amit kicsit átírva felhasznál önmaga népszerűsítésére, majd, amikor a tulajdonos figyelmezteti rá, hogy nem lesz ez így jó, akkor még neki áll följebb, azt bizony, már nehéz. És, sajnos nem csak, hogy neki áll följebb, de bocsánatkérés helyett egy jól célzott jobbegyenessel a valódi tulajdonost próbálja hitelteleníteni, ez bizony már elég sötét politikai attitűdöt sejtet. Úgy is mondhatnám, hogy egyáltalán nem tartozik a bocsánatos bűnök közé.
De nem akarok zsákbamacskát árulni, leírom a pontos történetet. Ahogy arról a Hírklikk elsőként beszámolt, Jakab Péter vasárnap reggel a Facebook oldalára kitett egy posztot, amin Zágráb Nándor jobbikos képviselőjelölt gitárkiséretével elénekelte Vörös István „Kié az ország?” című dalát, kissé átformálva a szöveget. A dal szerzője, szövegírója és előadója viszont nem örült ennek, és nem azért, mert az előadó nem tisztán énekelt, hanem azért, mert nem tisztán játszott. Vörös István Facebook posztjában azt írta, „Az eredeti, levédett Kié ez az ország című dal szövegírója, zeneszerzője és előadója én vagyok, mely az 1993-as Ez egy kutya világ című lemezemen jelent meg. A dalt semmiféle politikai célzatú felhasználásra, reklámra, nem engedélyeztem. Különösen úgy nem, hogy a szöveg bizonyos részeit átírják, és politikai felhangot adjanak neki. Felszólítjuk Jakab Pétert, hogy a videófelvételt törölje, távolítsa el!”
A történethez hozzátartozik, hogy Vörös István előadóművész, az egykori Prognózis zenekar frontembere a Hírklikknek elmondta, be fogja perelni Jakab Pétert, ha nem távolítja el a videót. Kiderült az is, hogy Vörös Istvánt korábban már megkeresték a Jobbiktól, adjon engedélyt a dal politikai célú felhasználására. Ő azonban a leghatározottabban elzárkózott ettől. A Jobbik elnöke pedig a szöveget átírva, ennek ellenére – és nyilván ennek tudatában 0 mégis közzé tette, és saját politikai hasznára fordította a videót.
Szerettük volna Jakab Pétert megkérdezni, hogy Vörös István felszólítása után mi lesz a videó sorsa, ám sajnos, tőle nem kaptunk választ. Néhány óra múlva az asszisztense a sajtósán keresztül annyit üzent, nézzük meg, és használjuk a posztját. Megnéztük. Nos, az eredeti poszt alatti kommentek valószínűleg nem tartoznak azok közé, amelyeket a Jobbik elnöke egy emlékkönyvbe másolva, élete végéig őrizne. Iszonyatos és nagyon komoly népharag zúdult Jakab Péterre. Volt, aki megkérdezte, ha már most lop, mi lesz akkor, ha hatalomra kerül. Más csak annyit jegyzett meg: lopással lopás ellen?
Ezek után persze, kevésbé csodálkoztunk azon, hogy a Jobbik elnökének második, a dalról szóló vasárnapi posztjában már csak a fénykép maradt. Azt írta, a dal szerzője, Vörös István kérésére levette a dalt. Itt meg is nyugodhatnánk, egyrészt, mert egy pillanatra úgy tűnhetett volna, némi népi ösztökélésre belátta, hogy a szellemi tulajdon eltulajdonítása ugyanolyan bűn, mintha valakinek az óráját, a bőröndjét vagy épp a házát, gyárát, földjét esetleg az életét rabolják el. Ha még egy bocsánatkérés is odacsusszant volna, léphetnénk is tovább. Sajnos azonban nem így történt. Az új posztban Jakab Péter azt írta, „A szerző, aki egykor talán maga is lázadt egy rendszer ellen, most felháborodott a lázadásunkon. Ma azt követelte, hogy tüntessem el a dalt az oldalamról. Hogy a dalt félti, vagy csak saját magát a rezsim haragjától, nem tudom. Ő már nem lázad. Mi igen. Mi ugyanis nem egy dalt féltünk, hanem egy országot. Azt, amelyik a tied is, de elvették tőled. Mi fogjuk neked visszaadni! Szabadságot és jólétet minden magyarnak!”
Sajnos, pont a módszer, ahogy a Jobbik elnöke ezt a dalt, a szerző igazságát kezelte, az, amitől összerándul a gyomrunk. Vörös István ugyanis nem Jakab Péter, a gitárkísérője, vagy a Jobbik lázadásán háborodott föl. Egyszerűen csak – joggal – meg akarta védeni a saját szellemi tulajdonát. Ezért ki kell mondanunk, a Jobbik elnöke által bemutatott lázadás nem az a fajta lázadás, amit, vagy amire az igazság védelmében ez az ország vár.
És, van itt még valami, ami fölöttébb aggasztó. Ahogy Jakab Péter ebben az ügyben eljárt, vagyis engedélyt kért, de nem kapott, utána viszont elvett, azzal az ellenzéki pártoknak, az összefogásnak is behúzott egy hatalmasat. Szégyent hozott rájuk. Hisz az egész ellenzék pont az ellen küzd, hogy ebben az országban ne fordulhasson elő soha többet a jelenlegi gyakorlat, vagyis, a NER védernyője alatt önhatalmúlag csak elvesznek, bocsánatkérés helyett pedig megalázzák, lejáratják a tulajdonost, ha szót emel ellene. Ezért szégyen ez a Jakab-féle „ügykezelés”. És nem csak rá, de az egész ellenzékre nézve az, mert pontosan azt a dolgot piszkolja be, ami ellen az egész küzdelem zajlik. Az ellenzék azt ígérte, jobb világ lesz. Azt ígérte, hogy nem veszi el más tulajdonát, hogy visszaadja az embereknek azt, ami az övék. Azt ígérte, csak tiszta forrásból játszanak. Ezért nem lehet más tulajdonát – szellemi tulajdonát sem – felhasználni akarata ellenére. Jakab Péter tette pedig épp az alatt az ellenzéki ígéret alatt ráncigálja – mit ráncigálja, cibálja – ugyanis a szőnyeget, ami az ellenzéki pártokat a Fidesz-, Orbán- és a NER-rezsim fölé fölé emelte, és ami mellett mindannyian letették a voksukat. Jakab Péter azt mondja, félti az országot. Mi is féltjük, de most már Jakab Pétert is. Az ő esete a „Kié az ország” című dallal és a szerzővel ugyanis a tipikus esete annak, amikor az igazságból elvész az „i”.
