Jelenetek Orbán Viktor titkos életéből

Orbán nem bulizott önfeledten, és bár azt nem állíthatjuk, hogy nem is ivott, azt azonban biztosan, hogy senki nem keverte őt a drogozás gyanújába. De ha lett volna ilyen bátor ember Magyarországon – nincs –, akkor se merte volna a politikai ellenfelek tábora azt követelni,  hogy a magyar országvezető essen át drogteszten. Márpedig Sanna Marin esetében nem pusztán ez történt, hanem az is, ami nálunk végképp elképzelhetetlen lenne: a finn megcsináltatta a drog-ellenőrzést, vagyis nem elégedett meg annyival, hogy közölte volna: márpedig ő a közelébe sem ment semmilyen tiltott szernek, ellenkezőleg, elment a vizsgálatra, hogy bizonyíthassa tisztaságát. 

Természetesen ez nem elég sehol az ellenzéknek; a vasat mindenütt addig kell ütni, ameddig meleg, következésképp támadni kell, no pláne akkor, ha arról a bizonyos buliról még előkerülnek olyan képek is, ahol leszbikus pár csókolózik. 

El tudunk képzelni ilyen jelenetet nálunk? Már abból is micsoda cirkusz kerekedett, amikor Gyurcsány – Hugh Grantet utánozva – táncolni kezdett, a mai napig gúnyolják miatta; a fideszesek semmi kedveset nem látnak a felvételben. 

Na szóval, térjünk csak vissza ahhoz a három fotóhoz, amit közkinccsé tett a mi miniszterelnökünk; egyik sem véletlenül nyilvánosságra bocsátott kép. Beállítottak. Vagyis Orbán Viktor akarta, hogy lefényképezzék őt, miközben – állítólag – meghibásodott a motorcsónakja, és segítséget kapott egy horvát újságírótól; azt is akarta, hogy abban a – számomra ízléstelennek – tűnő ingben lencsevégre kapják, és azt is, amikor a horvát elnökkel rövidnadrágosan állnak a fotós elé. Ja, és majd' elfeledtem, készült egy negyedik kép is, amelyen miniszterelnökünk szinte felismerhetetlen; arcát fehér borosta borítja, igazi maffiózó napszemüveget visel, úgy mutatja magát Németh Zsolt társaságában. Hogy ez utóbbi – aki ugye a tusványosi szereplések ceremóniamestere – hogy került oda, a horvát tengerpartra, és pont oda, ahol éppen Orbán tölti a szabadságát, azt nem tudhatjuk. Mint ahogy azt sem, hogy hivatalosan hol tölti a szabadságát a „Nagyfőnök”, ha kérdeznénk is, legfeljebb annyi választ kapnánk – és kapunk is –, hogy a miniszterelnök magánprogramja nem tartozik a nyilvánosságra. De, ha nem tartozik, akkor ezt a négy képet – és nem hármat, már ugye korrigáltam magam –, miért publikálták. Nyilván egyik sem hasonlítható Sanna Marin kalandos estéjéhez, a finn tényleg nagyot bulizhatott, láttuk a képeken.

Ott, az Orbánról készült fotókon semmi különleges nem történik, nem is tudjuk, hogy mi az üzenet. Hogy Orbán emberből van, még vele is előfordul, hogy elromlik alatta a csónak? Vagy, hogy még a szabadsága alatt is fontos politikai beszélgetéseket folytat? Vagy, hogy még vele is megesik, hogy – szabadsága alatt – nem borotválkozik; emberien borostás.

Ám ha itt, Magyarországon nem tudható, nem követelhető, hogy a miniszterelnök programjairól, szabadságáról, hobbijairól, repülőgépes váratlan utazásairól információt kaphassunk, akkor ezeket a – majdnem intim – fényképeket miért osztották meg velünk. Miért engedtek bepillantani bennünket Orbán titkos életébe? Miért mutatnak nekünk ilyeneket, miközben azt sem tudhatjuk – hivatalosan nem –, hogy mennyi időt van távol hivatalától, hova utazik, és milyen állami eszközöket használ fel a turistáskodásához.

Egyáltalán: semmit nem tudhatunk róla, amit ő nem akar, hogy tudjunk, noha bennünket azért érdekel. Vele nem fordulhatna elő, hogy olyan bulizós helyzetek szivárogjanak ki, igaz az se nagyon – ha mégis megtörténne –, hogy vele együtt érző emberek sokasága küldene fel a világhálóra képeket, amint éppen ugyanúgy táncolnak, mint Sanna Marin. És az is lehetetlen lenne, hogy miniszterelnökként azt nyilatkozná: számára is jár a szabadság, jár egy kis hajókázás, jár egy ki lazítás, amikor nem borotválkozik.

Magyarország más ország, mint Finnország. Semmiben nem hasonlítható. Itt a legbornírtabb dologra is ugrik a miniszterelnök tábora. Legutóbb például a Tranzit-vitán, abban a hitben élve, hogy az emberek a valóságot látják, Hajnal Miklós – Dömötör Csabával vitázva – azt kérte a közönségtől: emelje fel a kezét, az, aki szerint, ha az ellenzék nyert volna a választásokon, már bevezette volna az óvodások nemátalakító műtéteit. És láss csodát: a hallgatóság döntő többsége felemelte a kezét. 

Igen, itt tartunk. Ott tartunk, hogy a fideszes szavazók mindössze három százaléka tartja Oroszországot agresszornak. Ezt teszi velük a propaganda, az agymosás. Vagyis, ha véletlenül – bár ilyen véletlen nincs – valami hasonló kerülne a nyilvánosságra, mint finn kollégájáról, biztosan kommunista tempóról, hamisításról beszélnének.

Rendben van, beszéljenek. De mit akart tőlünk Orbán Viktor ezzel a négy képpel?