Jeszenszky Géza: a magyar külpolitika barátok helyett ellenségeket termel, de legalábbis megsért boldog-boldogtalant
Ha senkit nem ismernék a NATO jelenlegi vezetői közül, akkor is egyértelmű lenne, hogy nem tekintik Magyarországot megbízható partnernek, és a barátaink – ha vannak még – is csodálkozással vegyes felháborodással vagy szomorúsággal veszik tudomásul, hogy Magyarország a baráti finnekkel és Svédországgal ezt a játékot űzi. Erről is beszélt a Klikk TV Mélyvíz című műsorában Jeszenszky Géza, korábbi külügyminiszter és volt nagykövet. Arról is, hogy a magyar parlament még mindig halogatja a két északi ország NATO-csatlakozásának jóváhagyását. Rámutatott, még Törökország is elmondja, mi a jogos vagy jogtalan kifogása, de Magyarországnak nincs erre magyarázata.
„Tavaly év végén, megnyugtató nyilatkozatok hangoztak el a magyar vezetés részéről, hogy még 2022-ben meglesz a ratifikálás – amit egyébként egy-két óra alatt el lehet intézni –, aztán halasztódott, most pedig egy nem hivatalos magyar küldöttség, egy parlamenti párt képviselői vizsgálódnak, hogy szeretik-e őket vagy sem a svédek és a finnek. Ez önmagában is nagyon rossz tendencia.”
Jeszenszky Géza szerint már az is árt, hogy olyan nyilatkozatokat tesznek vezetők és újságírók, hogy az oroszoknak drukkolnak. „Ezzel annyiban értek egyet, hogy Oroszország úgy nem veszítheti el a háborút, hogy a Kreml-re kitűzik az ukrán lobogót.”
Az volna az igazi vereség, ha Oroszország abbahagyná a támadást és kiürítené az általa jogtalanul elfoglalt területeket. Akkor napokon belül akár még a békét is meg lehetne kötni, mert Ukrajna nem akar elfoglalni semmilyen területet Oroszországtól, csak a sajátjait szeretné visszaszerezni – a nyilatkozatok szerint a Krímet is – mondta Jeszenszky Géza. „Bár ott tartanánk már, hogy a Krím státusáról kellene tárgyalni.”
Putyin ezzel szemben azt tartaná vereségnek, ha nem érné el azt a minimális célját, hogy jelentős területeket, Ukrajna 20 százalékát elfoglalja, annektálja – mutatott rá. „Valójában nem vereség, hanem döntetlen lenne, ha ezeket a területeket kiürítené, vagy legalábbis visszatérne a tavaly február 24. előtti állapothoz, amikor egy területrész már az övé volt a Donbaszból.”
A jó politika tartózkodik a szélsőséges álláspontoktól – tette hozzá. „Magyarország esetében azt még el tudnám fogadni – bár nem rokonszenves –, hogyha két vasat tartunk a tűzbe, megpróbálunk úgy játszani, hogyha bármelyik fél kerekedik felül, vagy valamiféle döntetlen lesz, abból mi jól jöjjünk ki, vagy legalábbis ne jöjjünk ki rosszul.”
Az ott élő magyarok lélekszáma a háború óta jelentősen csökkent, már a százezret sem éri el – erősítette meg Jeszenszky Géza azt, hogy nem igaz, amit Orbán Viktor mondott, hogy magyar származású katonák százával vesznek oda a harctéren.
„Ha valóban szívügyünk a Kárpátalján elő magyarok jövője, akkor jóban kellene lenni Kijevvel, de éppen az ellenkezőjét látjuk. Attól tartok, hogy Ukrajna lakosságában is mára kialakult egy olyan ellenszenv Magyarországgal szemben, aminek az ott élő magyarok mindenképpen károsultjai. A retorika és azoknak a mondatoknak a hiánya, amelyeket Magyarországtól, mint szomszédtól várnak, nem teljesül. Azt senki sem kívánja, hogy magyar katonák menjenek oda, ahogy NATO-katonák sincsenek ott, de mi még szavakban sem adjuk meg a támogatást.”
A kormánymédia szerint ott „gyűlölnek minket”, és ezzel is a magyar társadalmat akarja az ukránok ellen hangolni. Eközben nemcsak a vezető politikusok, mint Karácsony Gergely főpolgármester mennek oda, hanem magyar újságírók is. „Járnak a fronton, olvasom a beszámolóikat, és nem titkolják el, hogy ők is magyarok, sőt, támogatást tapasztalnak és örömet, hogy végre jönnek olyan magyarok, akik jelentik Magyarországnak, hogy miért folyik ez a háború, mi a tét, és az oroszok mi mindent követnek el. Az, hogy az ukránok neheztelnek, haragszanak vagy egyes politikusaik néha erős kifejezéseket használnak, nem azt jelenti, hogy a magyarokat gyűlölik.”
Egy parlamenti demokráciában, egy többpártrendszerben, egy funkcióban lévő ember, mint egy miniszter tartózkodóan nyilatkozik az utódjáról – jelentette ki Jeszenszky Géza arra a kérdésre, mi a véleménye Szijjártó Péterről. Mint mondta, minősíteni inkább a politikát kell. „A külügyminiszterek arra törekszenek, hogy országuk népszerűbb legyen és minél több barátja legyen, mert jogos célokat a barátok segítségével lehet elérni. Azt látom, hogy a magyar külpolitika nem barátokat, hanem ellenségeket termel, de legalábbis megsért boldog-boldogtalant, most a finneket és a svédeket.”
Nemcsak ’56 után, hanem a rendszerváltozáskor is érzékeltük, hogy a demokrata országok milyen rokonszenvet mutattak irántunk, mi kifejezetten népszerűek voltunk a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején – emlékeztetett Jeszenszky Géza. „Nem a világ, hanem a magyar politika fordult meg. Ami itt folyik – sajnos azt kell, mondjam –, a rendszerváltozás céljainak megtagadása, beleértve a külpolitikát is.”
Magyarországot gyakorlatilag minden európai uniós ország bírálja, és értetlenül fogadja ezt a magatartást – tette hozzá. „Mi megyünk szembe az autópályán, miközben a magyar kormányzati körök és a sajtó azt sugallja, mi megyünk jó irányba és az Európai Unió, a NATO megy szembe velünk és ő a háborúpárti.”
A magyar embereket persze be lehet csapni, amíg fennáll a tájékoztatás monopóliuma, amíg a Kossuth Rádiótól kezdve a közszolgálatinak nevezett hírforrások a kormányhoz közelálló számtalan orgánum ezt sugallja – foglalta össze röviden, hogy miért képes még mindig az orbáni politika győzedelmeskedni a véleményformálásban.
„A kommunista időszak utolsó 20 évében mindenki a Szabad Európa rádiót hallgatta, és ha valami történt az országban vagy a világban, nem a magyar hírközléshez fordultak, hanem kinyitották a rádiót és megtudták, mi a valóság. Ma már ilyen nincs, akik kritikával nézik a kormányt, találnak még egy-két rádiót interneten, mint a Klubrádió vagy a Klikk TV, de ez nem jut el a falvakba.” Ott még mindig az a biztos pont, amit mond a tévé vagy ír az újság.
A Klikk TV műsorát itt nézhetik meg.
