Jeszenszky Géza örül Anthony Blinken külügyminiszterségének
Azután, hogy Joe Biden amerikai demokrata párti elnökjelölt hétfőn megnevezte leendő kormánya kulcsfontosságú tagjait, köztük az édesanyja révén félig magyar származású Anthony Blinkent külügyminiszterként, sokan sóhajtottak föl Európában és Magyarországon is. Volt, aki örömében, volt, aki bánatában, mert, ahogy Jeszenszky Géza felelte kérdésünkre: „van, akinek jó választás, van akinek nem jó választás”. Ő az előbbi kategóriába tartozik, és örömmel hallotta a hírt.
Jeszenszky Géza, aki az Antall-kormány külügyminisztere, 1998-2002 között Magyarország washingtoni, 2011-2014 között pedig norvégiai és izlandi nagykövete volt, személyesen is ismerte a Blinken családot. A Hírklikknek elmondta, a leendő külügyminiszter édesapja, Donald Blinken 1994 és 1998 között az Egyesült Államok budapesti nagykövete volt. Ő még külügyminiszter volt akkor, amikor Charles Thomast, személyes jó barátját, a professzionális diplomatát váltotta fel a nagyköveti székben. Azután Magyarországon rövidesen jött a kormányváltás, és Jeszenszky Géza ellenzéki képviselőként maradt a politikában. Így mind a két minőségében találkozott Donald Blinkennel, akivel – bár világos volt, hogy személyes szimpátiája a Horn kormányé – korrekt, jó viszonyban volt, ahogy a feleségével, Vera Blinkennel is. Róla azt mondja Jeszenszky Géza, hogy ő magyar zsidó születésű, és az ezzel járó negatív és pozitív emlékek erősek voltak benne. Igaz, hogy a leendő külügyminiszter édesanyja, a szintén magyar zsidó felmenőkkel rendelkező Judith már az Egyesült Államokban született, de hogy az ő szülei mikor vándoroltak ki, a volt magyar külügyminiszter nem tudja. Ez csak az antiszemitáknak rossz hír.
S, hogy hatással lesz-e ez a leendő külügyminiszterre? Jeszenszky Géza azt mondja, „elég jól ismerem az amerikai zsidóságot, az ilyen háttér inkább az érdeklődést és bizonyos értelemben a szimpátiát jelenti a felmenők országa iránt, tudva azt is, hogy a holocaust borzalma egy bűnös, rossz politika, és bűnös, rossz politikusok műve”. Azt is tapasztalta, hogy az orosz származású amerikai zsidókat például nagyon foglalkoztatta Oroszország, az akkor Szovjetúnió jövője, ugyanakkor nem tápláltak haragot az orosz nép iránt a cári pogromok miatt.
Beszélgetésünk során szóba került a CEU is. A leendő külügyminiszter apja és mostohaanyja ugyanis jelentősen támogatta és támogatja a Nyílt Társadalomért Archívum (OSA) létrehozását a budapesti CEU-n. Az intézményt ma is Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívumnak hívják, és bár az archívum egyelőre nem költözött Bécsbe, Budapesten működik ma is, megkérdeztük Jeszenszky Gézától, mit gondol, a CEU is vissza fog térni? Azt felelte, a jelenlegi kormány aligha fogja nagyon szerencsétlen döntését visszavonni, és, ha jön egy kormányváltás, aminek más az álláspontja, akkor sem olyan egyszerű visszaköltöztetni a most már Bécsben is gyökeret vert egyetemet. Ő személyesen úgy tekint a CEU-ra, mint egyetemre, amelyiken sajnálatára oktatóként sohasem tanított. A CEU egyébként nemzetközi figyelmet érdemlő intézményként az Antall-kormány alatt jött létre, ezért nagyon is ellenezte a vele szembeni orbáni politikát. Ám nem csak, hogy személyesen nem volt érdekelt soha a CEU-ban, még személyes viszonya sem volt felhőtlen az intézményt létrehozó Soros Györggyel. Ismerték egymást, beszélgettek is, de Soros az Antall-kormány alatt nagyon erős kritizálója volt Csurka István működésének, és azt rávetítette az egész kormányra. Jeszenszky később ennek ellenére is kiállt a CEU mellett, és nagyon örülne, ha megérné, hogy mégiscsak Budapesten működik majd, hiszen, ahogy ő mondja, az tulajdonképpen egy „magyar-barát gyár”. Ilyen értelemben is nagyon sajnálatos, ha a CEU végképp elkerül a fővárosból.
A Blinken családról Jeszenszky Géza megjegyezte, ha nem is volt túl szoros a kapcsolatuk, még Anthony Blinkennel is találkozott, ha nem is sokszor. Jól emlékszik rá, a fényképéről rögtön felismerte az arcát, ami nem sokat változott azóta.
Joe Bidennel viszont sokkal többször találkozott, már szenátorként is jó néhányszor beszélt vele. Azt mondja, magyar szempontból jónak tartja, hogy egy olyan ember lesz az Egyesült Államok elnöke, aki ismeri Magyarországot, és nyilván figyelni fogja az itteni történéseket. És nem csak Magyarországét, egész Közép-Európáét.
Számára azonban még fontosabb, hogy egy európai figyelmet biztosító amerikai adminisztrációban tudják azt, hogy Európán belül Közép- Európának megvannak a sajátos értékei, a nehéz történelme, és a rendszerváltozásokban vitt nehéz történelmi szerepe.
