Jó eséllyel a XXI. század a műanyag kora lesz
Nem lesz sétagalopp, és fájdalmas lesz az üzleti érdekek szempontjából, de véget kell vetni a műanyaggyártás folyamatos növekedésének, hogy visszafordítsuk a környezetet, és végső soron az emberi egészséget érő károkat – jelentette ki Michael Norton, az EASAC Környezeti Paneljének igazgatója legújabb kutatásukkal kapcsolatban.
A Magyar Mezőgazdaság beszámolója szerint, jó esély van rá, hogy a történészek a „műanyagok koraként” fogják jellemezni a 20. és a 21. századot.
A műanyagok egyre több területen való alkalmazása az 1960-as években indult, 2019-ben már 353 millió tonnányi műanyaghulladékot produkáltunk. Ha nem vezetünk be drasztikus korlátozást, 2060-ra 1014 millió tonnára nő a szemét mennyisége – szerepel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD egyik 2022-es jelentésében, amelyre nyomatékosan hivatkoznak az EASAC-jelentés összeállítói is.
A legnagyobb növekmény az ázsiai és a szubszaharai feltörekvő gazdaságokban várható. A több mint egymilliárd tonnára becsült mennyiség több mint kétharmadát a különféle csomagolások és más, szintén rövid felhasználási ciklusú műanyagok teszik majd ki. Az előrejelzésben az áll, hogy – a jelenlegi trendeket figyelembe véve – a műanyaghulladék fele szemétlerakókba kerül majd, míg 18 százaléka égetőművekben hasznosul.
Az édesvizekbe, tengerekbe és óceánokba várhatóan 493 millió tonna műanyagszemét kerül a 2019-es 140 millió tonna helyett.
A műanyagtermelés és -felhasználás termékciklusa során előálló üvegház-gázkibocsátás pedig több mint kétszeresére, 4,3 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértékre emelkedik 2060-ra.
E folyamat megfordításához olyan típusú nemzetközi egyezményre van szükség a műanyagokról, mint amilyen az ózonréteg védelme érdekében meghozott montreali jegyzőkönyv volt 1987-ben, amely sikeresen korlátozta az ózont bontó halogénezett szénhidrogén-származékok kibocsátását. Az EASAC 2024. februárjában közzétett jelentése azért készült, hogy egy ilyen megállapodás tudományos alapjául szolgáljon, és a döntéshozók, illetve a tárgyalást folytatók birtokában legyenek a szükséges információknak.
„A tárgyaló feleknek rendszerszinten kell foglalkozniuk a különböző konfliktusokkal” – mondta az EASAC Környezeti Paneljének igazgatója, Michael Norton a jelentés publikálása kapcsán. „Ez nem lesz sétagalopp, és fájdalmas lesz az üzleti érdekek szempontjából. De hogy lassítsuk, sőt visszafordítsuk a környezetet, a biodiverzitást és végső soron az emberi egészséget érő károkat, az egyezménynek véget kell vetnie annak a trendnek, hogy a műanyaggyártás volumene folytonosan növekszik” – tette hozzá.
