Jó pasztorációs eszköznek tartja a labdarúgást a Fradi focistájából lett plébános
A focival való kapcsolatom négy éves koromban kezdődött, a két bátyám vitt le először játszani – idézte fel a labdarúgással való első találkozását Fejes Csaba dorogi plébános, akinek életútját a Komárom-Esztergom megyei napilap mutatta be.
A lap online változatán, a kemma.hu-n is olvasható írás szerint Fejes Csaba a budapesti Don Bosco Katolikus Általános Iskolában tagja volt az intézményi focicsapatnak, akkoriban kezdett el ministrálni is. Hetedikesként került a Ferencvároshoz és az érettségiig hat éven keresztül játszott a népszerű klub különböző utánpótláscsapataiban.
– Horváth László személyében igazi Fradi-legenda edzett minket, hiszen ő tagja volt az 1965-ös Vásárvárosok Európai Kupáját elnyerő csapatnak. Három éven át 3-4-3-as felállásban játszottunk, akkor még csatár voltam. Kaszás Pál edzőnél már jellemzően belső- és szélső középpályásként, Rubold Péter csapatában pedig már tulajdonképpen bárhol bevethető voltam.
Általános iskola után a budapesti Szent István Közgazdasági Szakközépiskola focista osztályába jelentkezett, melynek keretében hetente hét-nyolc edzése volt. Tizenöt évesen komoly térdsérülést szenvedett, porclágyulása alakult ki.
– Fél évet ki kellett hagynom, ami miatt meglehetősen csalódott és frusztrált voltam. Elmentem egy közösségi rózsafüzérre és ezen imádság közben minden előzmény nélkül olyan béke és belső öröm töltött el, amit azelőtt soha sem tapasztaltam. Ennek az imaélménynek a hatására elhatároztam, hogy minden nap imádkozni fogok, és az imádságon keresztül fokozatosan személyesebbé vált a kapcsolatom Istennel. Ennek volt a jele, hogy a szentmise, a szentgyónás lelkem mélyéből lett fontos számomra – mondta.
Tizenhat éves korában fogalmazódott meg benne először, hogy a papság által Isten „barátja”, szolgája szeretne lenni.
– Szüleim maximális támogatásukról biztosítottak. Azt is tanácsolták, hogy mivel még fiatal vagyok, hagyjak lehetőséget más hivatásoknak is. A vágy azonban egyre inkább erősödött bennem és ennek lett a következménye egy végleges döntés: pap akartam lenni egész szívvel. Az érettségi után abbahagytam a versenyszerű labdarúgást és 2006-tól kezdve, hat éven át az Esztergomi Szemináriumban voltam papnövendék, majd a 2011/12-es tanév első félévében diakónusi gyakorlatot teljesítettem a budapesti Mária Szeplőtelen Szíve főplébánián – emlékezett vissza.
Fejes Csabát 2012. június 16-án szentelték pappá Esztergomban, majd 2012-2013 között a Budapest-Rákosfalva Szent István Király plébánián, 2013-2018 között pedig a Budavári Nagyboldogasszony főplébánián szolgált káplánként, vagyis a plébános munkáját segítő atyaként.
Elmondása szerint a labdarúgás a hitre nevelésben, az ifjúsággal való foglalkozásban és hobbiként továbbra is fontos számára. Például azon a két fővárosi plébánián, ahol káplán volt, szombat reggelente összegyűlt a sportolni vágyó fiatalokkal, akik közül többen később aktív tagjai lettek a plébániának, hittanra, illetve ministrálni is jártak. Emiatt úgy véli, hogy ez a sportág egy jó pasztorációs eszköz is. Egyébként a szemináriumban is futballozott és a magyar papi válogatott csapatkapitányaként már hét Európa-bajnokságon is szerepelt.
Fejes Csaba 2022. augusztus elsejével vezeti a dorogi Szent József-plébániát.
