Jogilag védhetetlen döntést hozott az Alkotmánybíróság
„Butaság.” Ezzel az egy szóval summázta a véleményét a Kúria és az Alkotmánybíróság közötti jogi vitáról Polyák Gábor médiakutató. Az egyetemi tanár szerint egy hozzá nem értő, elfogult döntés született. Jól látszik, hogy most minden kapaszkodót megpróbálnak megragadni, hogy ezt a kampánymódot – a közmédia felületeinek pártpropagandára használását – tovább tudják folytatni – tette hozzá. A Tisza Párt kifogásolta, hogy a Kossuth rádió Facebook-oldalán túlnyomórészt kormánypárti tartalmak jelentek meg, ami sérti a választási esélyegyenlőséget. A Kúria határozata azt a következtetést vonta le, hogy a közszolgálati médiumoknak nemcsak adásban, hanem a közösségimédia felületeiken is érvényesíteniük kell az Alaptörvényből fakadó pártatlansági és többoldalú tájékoztatási kötelezettséget. A döntéssel nem értett egyet a Duna Médiaszolgáltató, az ügy a taláros testület elé került. Az Alkotmánybíróság álláspontja az, hogy a közmédia Facebook-oldalai nem minősülnek médiaszolgáltatásnak, mert azokat nem közpénzből működtetik, ezért rájuk nem vonatkoznak automatikusan a klasszikus kiegyensúlyozottsági szabályok.
A két testület közötti ütközés arról szól, hogy a kormánymédia jelenléte a közösségi médiatérben tekinthető-e ugyanolyan közszolgálati felületnek, mint a hagyományos műsorai? Ott tere lehet az egyoldalú politikai propagandának?
Bevallom, az Alkotmánybíróság döntését még nem olvastam végig, de az ügy lényege jogilag nem bonyolult. A közmédia minden elemében közmédia. Nincs olyan, hogy a közmédián belül vannak „közszolgálati” és „nem közszolgálati” felületek. Ha egy platformot a közmédia működtet, és arra akár csak egy fillér közpénzt is elköltöttek – márpedig a gyakorlatban ez elkerülhetetlen –, akkor arra ugyanazoknak a szabályoknak kellene vonatkozniuk, mint bármely más közszolgálati felületre. Jelenleg a médiatörvény egyáltalán nem foglalkozik a közmédiának a közösségi médiafelületeken való jelenlétével, ami akár azt is jelenthetné, hogy ilyen online felületeknek nem is kellene létezniük ebben a formában. Vagy ha igen, akkor legalább világos, szigorú szabályozásra volna szükség.
Úgy érti: ez jelenleg még egy szabályozatlan terület?
Gyakorlatilag igen. Különösen problémás, amikor ezeken a felületeken fizetett hirdetésekkel, promócióval is élnek. Ilyenkor nemcsak a tartalom, hanem a terjesztés is közpénzből történik. A közszolgálatiság viszont kezdettől fogva átfogó fogalom. Amíg csak rádió volt, addig csak a rádióra vonatkozott, aztán kiterjedt a televízióra, majd minden olyan médiumra is, amelyen a közszolgálati tartalom megjelenik. Ugyanazoknak az alapelveknek kellene érvényesülniük platformtól függetlenül, és ezt nem befolyásolhatja, hogy éppen választási kampány folyik‑e vagy sem.
Ehhez képest mi ma a gyakorlat?
Ma gyakorlatilag úgy működik a közmédia, mintha ez az ország kizárólag a Fideszből állna. Ettől azonban egyetlen másodpercig sem volt jogszerű a működése, még kampányidőszakon kívül sem. Európai értelemben pedig biztosan nem tekinthető közszolgálatinak, ami a Duna Médiaszolgáltatónál megjelenik. Maga a médiatörvény azonban teljesen világosan fogalmaz, de ezen kívül létezik egy úgynevezett közszolgálati kódex is. Ha az ember ezt a kettőt elolvassa, egészen nyilvánvaló lesz számára, hogy a leírt elveknek semmilyen köze nincs ahhoz, amit a közszolgálati médiában látunk. Függetlenül attól, melyik felületét nézzük.
Az Alkotmánybíróság mégis azzal érvel, hogy a Facebook nem tartozik ide.
De milyen alapon? Mi az, hogy a Facebook‑oldal nem sorolható a Duna Médiaszolgáltató platformjai közé? Ez egy teljesen légből kapott értelmezés. Ha a közszolgálati média munkatársai készítik ezeket a tartalmakat, márpedig ők készítik a közmédia márkaneve alatt, a közpénzből működtetett szervezet keretei között, akkor milyen alapon vonatkoznának rájuk „más szabályok”? És mik ezek a más szabályok? Hol van az megírva, hogy ott szabad pártérdeket érvényesítő propagandát folytatni? Bizonyítsák be nekem, hogy ezekre a felületekre nem megy közpénz! Nyilvánvalóan lehetetlen.
Ön szerint tehát az Alkotmánybíróság döntése szakmailag is védhetetlen?
Egyszerűen butaság. Egy hozzá nem értő, elfogult döntés. Jól látszik, hogy most minden kapaszkodót megpróbálnak megragadni, hogy ezt a kampánymódot – a közmédia felületeinek pártpropagandára használását – tovább tudják folytatni. Ebben az ügyben az is meglehetősen szokatlan, hogy két – politikai elfogulatlansággal aligha vádolható igazságszolgáltatási fórum – ilyen ellentétes ítéletet hozzon. A Kúria döntései ebben az ügyben – ha jól értelmezem – elég egyértelműek, elutasítják azt az érvelést, amely szerint a közmédia Facebook‑oldala kívül esik a közszolgálati normákon. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság gyakorlatilag azt erősítette meg, hogy „jól van ez így, nincs itt semmi látnivaló”.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Az a helyzet, hogy az Alkotmánybíróság döntése ebben az értelemben „szent és érinthetetlen”, nincs hová tovább fellebbezni. De ettől még hibás döntés marad. Sem szakmai, sem morális alapja nincs. Az ilyen ítéletek következménye, hogy a közmédia – és ide értem a közösségimédia‑felületeit is – folytathatja a nyilvánvalóan jogsértő gyakorlatát. Ebben az ügyben a laikusok számára is nyilvánvalóan látható a jogsértés. Aki veszi a fáradságot és elolvassa a vonatkozó törvényi szabályozást, aztán ránéz arra, amit a Facebookon és ezeken a „közszolgálati felületeken” olvas-lát, annak semmi kétsége nem marad a politikai elfogultság láttán.
Interjú Polyák Gáborral a KlikkTV Erősítő című műsorának 2025. március 24-i adásában:
