Karácsony Mihály: disznóság, amit a nyugdíjasokkal csinál a kormány

– A Nyugdíjas Parlament hány nyugdíjast ölel fel?

– Úgy épül fel, hogy miden megyében vannak ilyen parlamentjeink. Ezekre a helyi nyugdíjas klubok, egyesületek, tagozatok, nyugdíjas körök, műhelyek, csoportok kapnak meghívást. Általában, egy-egy megyénél 120-140 ember jön össze. Őket ma már leginkább az adott település önkormányzati épületében, a Városházán fogadjuk, ezzel is jelezve, hogy amit teszünk, az lényegében közfeladat. Az összejövetelt többnyire a polgármester nyitja meg, köszönti az egybegyűlteket – legyen az Miskolcon, Salgótarjánban, vagy Budapesten…

– Olyat nem tud mondani, ahol kormánypárti polgármester tisztelte volna meg a helyi nyugdíjasokat?

– Előfordult, hogy a helyettese eljött.

– De igaz a nyugdíjasok szervezeteire is, hogy épp úgy megosztottak, mint például a szakszervezetek; vannak kormánypártiak és ellenzékiek?

– Nem feltétlenül. Bár borzasztó nehéz ezt meghatározni. Ma összesen 892 nyugdíjas szervezet van bejegyezve a bíróságoknál. Mi ezt begyűjtöttük megyénként. Budapesten például találtunk harminchárom olyan szervezetet, amelyről egyáltalán nem volt tudomásunk, mert nem mutatta meg magát a nyilvánosság előtt. Írtunk nekik is levelet, anélkül, hogy tudtuk volna, van-e bármilyen politikai meggyőződésük, és mindegyiket meghívtuk a parlamentünkbe. De azt is megnéztük, hogy hány olyan nyugdíjas szervezet van, amelyik a személyi jövedelemadó egy százalékát szeretné megkapni az állampolgároktól, és háromszáz ilyet találtunk. Ezek tehát biztosan működő csoportok. Közülük 270-en kaptak is felajánlást. Nos, őket is mind meghívtuk.

– Odáig akartam eljutni, hogy akad-e olyan, egyébként a kormánypárttal szimpatizáló szervezet, amely elfogadhatatlannak tartja a kormány – nyugdíjasokat érintő – most hozott döntését?

– Azok a csapatok, akik oda vannak erősen becsatornázva, minden kormányzati döntést támogatnak. Ismerünk olyan szervezeteket, amelyek a mindenkori kormány mellett állnak ki, egyfajta hasznot remélve a kapcsolatból. De van olyan ember, aki most feltétlen Orbán-hívő.

– Most egy konkrét személyről beszél?

– Igen, bizonyos Semmelweis Ferencről. Egy 82 éves bácsi, akinek van vagy négy szervezete is. Amikor a szocialisták voltak kormányon, őket éltette, most pedig folyamatosan arca az Orbán-kormány intézkedéseinek. Régen az Idősügyi Tanács tagjaként láthattuk őt, majd, amikor a jelenlegi kormány ennek helyére az Idősek Tanácsát léptette, annak lett a tagja. Ez különben – szemben az Idősügyi Tanáccsal – nem szervezeti reprezentáció, hanem egyéni meghívás alapján épült fel. Így lett tagja az említett úr – meg például Monspart Sarolta is – ennek a grémiumnak. Vagyis, lényegében Orbán meghívottjaikként. Őket nem választotta meg senki, kiváltképp nem valamelyik idősügyi szervezet küldöttei, ők ennek a tanácsadó testületnek a tagjai. Persze a miniszterelnök olyan tanácsadót kér fel magának, amilyet akar, de ezek az emberek ettől még nem az időseket képviselik. Ha jól tudom, félévente üléseznek, gondolom, a kormányfő fogadja őket. Ettől aztán különösen boldogok, és mosolyogva elfogadják a kormány döntéseit, javaslatait.

– Velük önöknek nincs is kapcsolatuk?

– De van, hiszen meghívjuk őket is a parlamentünkbe, és van, aki el is jön. Higgye el: mi szeretnénk pártoktól függetlenül képviselni az idős korosztályt. Az elosztási viszonyokról fogalmazzuk meg a véleményünket.

– Ez akkor is így van, ha önről köztudott, hogy kötődik a szocialistákhoz?

– Ma már ez aligha mondható el rólam. Természetesen van kapcsolatom, nem olyan erős, mint Tóbiás József, vagy Molnár Gyula idejében volt, de mondjuk Kórozs Lajossal, vagy Komjáthi Imrével időről-időre megvitatjuk az aktuális kérdéseket.

– Térjünk a lényegre: a kormány mostani, 13. havinak mondott, valójában 53. heti, jövőre esedékes juttatásáról, amiről Gulyás Gergely azt mondta, hogy ezzel a nyugdíjasok előtt akartak tisztelegni, van-e kialakult, általánosnak mondható véleményük az érintetteknek?

– Több szervezettel beszéltünk, és többségük örült a 13. havi nyugdíjnak, támogatják az ötletet. De konkrétan, amit megfogalmazott a kormány, azt szemfényvesztésnek tartják. Rossznak mondják az időzítést, a mértéket, és azt is, hogy differenciálatlan. Azzal egyetértünk, hogy legyen 13. havi pénz, de nem mindenkinek egyformán. Nem értünk egyet azzal, hogy az 500 ezer forint feletti nyugdíjat kapóknak további juttatásokat adjanak. A luxusnyugdíjak mellé nem kell támogatás. Javasolni is fogjuk a konstrukcó átalakítását.

– Meglep, hogy ön is 13. havi nyugdíjról beszél, miközben erről szó sincs…

– Igaza van, tudom, hogy ez is, tehát a 13.-nak keresztelt 53. heti nyugdíj csak kommunikációs termék. A lényeget azonban pontosan látjuk: olyan ez a most bejelentett juttatás, mint amikor a süllyedő hajó utasait arra biztatják a partról, hogy ússzanak ki, és akkor majd kapnak mentőövet. Arra a mentőövre most van szükség, nem pedig, jövő februárban. De folytatom: kifejezett disznóságnak tartom idős embereknek olyat ígérni, hogy mit fognak kapni 2024-ben…

– Ráadásul azt sem tudjuk, hogy maga a kormány megéli-e a 2024-et…

– Erről nem is beszélve. Felfoghatatlan számomra, hogy miért nem most akar segíteni a kormány. Csak ismételni tudom magam: ez egyszerűen disznóság. Nem a tiszteletet jelzi, sokkal inkább a lenézést, megalázást, lebecsülést. Azt üzeni a kormány: ha kihúzod 2024-ig, akkor még kapsz újabb egy hét jutalmat.

– Ráadásul mindig csak egy hét „jutalmat”.

– Igen, mindig csak egy hetet, de úgy kommunikálták, mintha évente mindig eggyel több hét jutna az érintetteknek, de a valóság nem ez. Ám kommunikációs csalással a többséget be tudják csapni. Főként azokat, akik a Fidesz hívei, márpedig a Medián felmérése szerint, a 65 év felettiek 44 százaléka a Fideszre szavaz.

– Ők tehát még ebben a helyzetben is kitartanak a kormánypárt mellett?

– Igen, üdvözlik a kormány ígéretét, Orbán Viktort éltetik. Mi persze tudjuk, hogy amit most előállítottak, az nem más, mint politikai termék. Tudjuk a kormányról, hogy mindent igyekszik megmérni, közvélemény kutatással alátámasztani. Számára csak a haszon, a politikai előny a megfelelő mérőszám. Használ, vagy nem használ egy intézkedés. Mármint nekik. Hogy egy ilyen lépéssel le tudják-e csillapítani az esetleges indulatokat, elegendő-e, ha a bizonytalan jövőbe helyezik a segítséget olyanok számára, akik nem is biztos, hogy megélik azt. Tudjuk, hogy évente átlagosan 110 ezer ember hal meg, és az ő átlagos életkoruk 74 év. Ebből sajnos könnyen kiszámítható, hogy nagyon sokan meg sem fogják élni az 53. heti juttatás esedékességét.

– Amikor a luxusnyugdíjakról beszélt, azt mondta, hogy javasolni fogják a javaslat módosítását. Ezek szerint, bízik abban, hogy befolyással tudnak lenni a kormányra?

– Én ezzel a 13.havinak titulált javaslattal már nem foglalkoznék. Ahogy mondani szokták: elengedtem. Van itt másik két ügy, amire koncentrálnék. Az egyik a nyugdíjemelés mértéke. A rossz tervezés miatt – és akkor igazán jóindulatú voltam, amikor csak rossz tervezésről és nem tudatos csalásról szólok – 2.8 százalékos nyugdíjemelés szerepel a költségvetésben. A törvény alapján, az első nyolc hónap tényleges inflációjának megfelelően kell emelni a nyugdíjat, de csak novemberben kompenzálják az időseket – ha az infláció a tervezettnél magasabban alakul. Márpedig jóval magasabban alakul. Mi azért küzdünk, hogy az emelés vegyes indexálású legyen – nem a svájci rendszer ez, mert ott fele-fele arányt képvisel az infláció és a bérnövekedés mértéke –, mert ez ad rögtön pénzt. Azt követeljük – finomabban: kérjük –, hogy erre a rendszerre álljunk át, és ne csak novemberben, hanem negyedévente történjen meg a korrekció. Éppen a mortalitás miatt. A 13. havinak hazudott dologgal nincs mit kezdeni, majd, ha lesz egy új kormány, az úgyis felül fogja vizsgálni. A másik tervünk a nyugdíjprémiummal volt kapcsolatos, ez azonban elúszott, mert ilyen nem lesz az idén. Ezzel együtt, küzdünk azért, hogy karácsony előtt kapjanak pluszjuttatást a nyugdíjasok.

– Hogyan tudnak nyomást gyakorolni a kormányra?

– Konkrét, kidolgozott javaslattal állunk elő. Hogy milyen eséllyel? Ezt ne kérdezze tőlem...