Kásler kontra kamara
A humántárca vezetője az Emmi Facebook-oldalán közzétett videójában azt mondta, hogy élete végéig köti a hippokratészi eskü, amelynek legfőbb törvénye, hogy a beteg érdeke az első. „Nyilvánvaló, hogy nem én bonyolítok le százmillió orvos-beteg találkozót, hanem az orvosok. Ők döntöttek tehát, saját felelősségük rajta, aki nem követte az utasításokat, nem volt összhangban saját hippokratészi esküjével.” Kásler szerint soha nem hangzott el olyan utasítás, hogy ágyakat kell kiüríteni. Egy ország tanúsíthatja, hogy Orbán történelmi érdemeket szerző minisztere szimplán hazudott, és rossz hírbe akarta hozni kollégáit.
Nem késlekedett a Magyar Orvos Kamara válasza: „(…) A nemzet érdeke, hogy egy tiszta, korrupció nélküli, a hibákat transzparensen feltáró és azokból folyamatosan tanuló, a betegeket középpontba helyező egészségügyünk legyen. Ebben a Magyar Orvosi Kamara továbbiakban is szakmai partnerséget biztosít, ahogyan tette a járvány időszaka alatt is. Kásler Miklós miniszter mai nyilatkozatát, amelyben az orvosokra hárítja az ágyak felszabadításáról hozott utasításának szakmai-etikai következményeit, hippokratészi esküjük megszegésével is vádolva őket, a teljes orvostársadalom nevében visszautasítjuk.” (mok.hu)
Minden valószínűség szerint, nyugalmazott orvosként Kásler Miklós most is tagja a Magyar Orvosi Kamarának. A hivatásrendi köztestület hatályos etikai kódexe hosszan sorolja az orvosokkal szembeni morális követelményeket: „Az alapvető etikai normák maradandó, általános emberi, erkölcsi értékeken, évezredes hagyományokon alapulnak, nem függhetnek aktuális politikai gazdasági irányzatoktól, az egyén pillanatnyi érdekeitől. Kívánatos, hogy az orvos megfeleljen az általános etikai normáknak, és ezt képes legyen egész életében gyakorolni.(…) Ne éljen vissza hivatali rangjával, gazdasági, politikai helyzetével. Betegeit és munkatársait nemzetiségi vagy politikai hovatartozásra, nemre, bőr színére vagy vallására nézve ne különböztesse meg.(…) Az etikai szabályok betartása különösen fontos, ha szakmai rangja, közéleti szereplése miatt az orvos jól ismert, mert ez esetben magatartása, így esetleges etikai vétsége is általánosítható, és a közvélemény ebből az orvostársadalom egészére vonhat le negatív következtetést.”
A fenti követelmények ismeretében úgy gondolom, hogy a közszereplő miniszter megpróbálta személyi felelősségét áthárítani az intézményekben dolgozó kollégáira. Magas hivatali beosztásával visszaélve, sértette meg munkatársait és hamis állításával ezrek tisztességét kérdőjelezte meg. Kérdés számomra, hogy az orvos-miniszter ellen lehet-e/szabad-e etikai eljárást kezdeményezni? Felháborító megnyilvánulásával Kásler doktor az orvostársadalmat maga ellen fordította. Orvosok sokasága érezheti úgy, hogy miniszterük – aki szakmabeli – elárulta őket, csakhogy mentse a bőrét. Kérdezem: miként lehet az egészségügy struktúráját átalakítani olyan légkörben, amelyben az ország „első orvosa” (a miniszter) szembefordul pályatársaival, illetve a hivatásrend kamarájával. Nem véletlen, hogy a nem orvos végzettségű, de nagy gyakorlattal rendelkező belügyminiszter tárgyal a szakma reprezentánsaival az ágazati korszerűsítés módozatairól, amely beszélgetés-sorozatba Káslert már nem vonják be. Pintér miniszter nem nyilatkozik nyakra-főre, nem osztja az észt a Parlamentben és nem emlegeti a Tízparancsolatot.
Kásler hétfőn az Országgyűlés plenáris fórumán – egy tragikus haláleset kapcsán – jó poénnak hitte, hogy közölje születésnapjának (március 1.) és névnapjának (december 6.) dátumát. Az ízetlen kiszólásra – felháborodásomon túl – csak annyit tudok mondani: nagyon remélem, hogy nem kell Mikulásig várnunk arra, hogy ez a morális és politikai szempontból bukott ember eltávozzon a közéletből.
