KEKSZ a lelke mindennek

– Mi indokolta ennek a civil szervezetnek a létrejöttét?

– Minden egészségügyben dolgozónak, és gyógyulni vágyó betegnek szüksége van egy jobban szervezett, az egészség ügyét jobban szolgáló, igazságosabb, a lakosság igényeit magasabb szinten biztosító, hatékony, és transzparens egészségügyre és népegészségügyi rendszerre. A KEKSZ célja, hogy olyan egészségügyi stratégiát dolgozzon ki, amellyel ezt meg lehet valósítani.

– Csak nem azt akarják mondani, hogy a mostani egészségügyi vezetés nem érti a dolgát? Nincs jövőképe?

– A magyar egészségügyben stratégiai tervezés utoljára Szócska Miklós államtitkársága idején volt, valamikor, úgy 2010-11 táján. Akkor egy komoly szakértői csapat azon fáradozott, hogy területi alapon újra szervezze az egészségügyet, felmérje a meglévő kapacitásokat és szükséglet alapú tervet készítsen a hiányzó képességek pótlására. Aztán az egész szakmai programot elmosta a politika. Manapság már terv sincs, és bár minden tiszteletem Kásler miniszter úré, de ő a múltba réved, és inkább Mátyás király sírját keresgéli, már fogalma sincs, mi történik az egészségügyben. A szakmai vezetésért felelős államtitkára pedig egy ideje nem hallat magáról. Mára oda jutottunk, hogy az egészségügyet teljesen a napi politika érdekei rángatják. Nincs egy átfogó elképzelés, olyan stratégia, ami a finanszírozástól a konkrét szakmai kérdésekig felölelné a teljes rendszert, meghatározná fejlesztés irányait.

– Nem lehet, hogy önök túl sötéten látják a helyzetet és a bajokat a Covid-járvány okozta?

– A bajok már a járvány előtt kezdődtek. Magyarország jó ideje nem költ annyit az egészségügyre, mint amennyit kellene, és amit költ, azt se jól szervezetten, hatékonyan teszi. Nálunk már a Covid előtt is csak a GDP kevesebb, mint öt százalékának megfelelő összeg jutott az ágazat közfinanszírozására. Az Európai Unióban ez általában nyolc százalék, vagy a fölötti. De talán még ennél is aggasztóbb, hogy az egészségügy finanszírozásának 36 százaléka magánkiadások formájában, döntően zsebből történik.

– Ez mit jelent? Kinek a zsebéből?

– A betegek zsebéből! Vagyis minden, az egészségügyre fordított 100 forintból 36-ot a saját zsebükből fizetnek az emberek. Gyógyszerre, vitaminokra, magánorvosi ellátásra és sok egyébre. Márpedig az Egészségügyi Világszervezetnek, a WHO-nak erről az a véleménye, hogy ahol ez az arány több mint 15 százalék, ott sérül a társadalmi esélyegyenlőség. Tehát, ha valaki beteg lesz, akkor a gyógyulása aránytalanul nagymértékben attól függ, hogy az illető milyen anyagi helyzetben van, tudja-e zsebből fizetni a kiadások egy részét? Aki tehetős, annak sokkal nagyobb az esélye a gyógyulásra, mint annak, aki szegény. Ez egy modern, európai társadalomban elfogadhatatlan!

– Létrejött, tehát a KEKSZ, hogy stratégiát dolgozzon ki az egészségügy rendbetételére. De mit szól ehhez a kormány? Felvették már a kapcsolatot az EMMI-vel?

– Igen, voltak próbálkozásaink, de semmilyen választ nem kaptunk. Illetve olyan jelzések érkeztek, hogy bennünket biztosan sanda, politikai érdekek vezérelnek, vagyis ellenzékiek vagyunk, mert bíráljuk a jelenlegi rendszert. Sajnos néhányan a tagjaink közül nem is merik nyíltan vállalni, hogy részt vesznek a munkánkban. Félnek, hogy a kórházban, egyetemen, ahol dolgoznak valamilyen retorzió éri őket. Pedig mi éppen ezt, vagyis a politikai befolyásoltságot akarjuk kizárni. Tisztán szakmai, vagyis egészség-gazdasági, egészség-szakpolitikai és orvosi szempontok alapján szeretnénk vitázni a bajokról és a lehetséges megoldásokról. Majd pedig – szigorúan konszenzusos alapon – ki akarunk dolgozni egy olyan stratégiát, ami megvalósítható. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy ki nyeri a választásokat. Az új kormánynak szeretnénk kidolgozott terveket adni, méghozzá olyanokat, amikkel a szakma nagy többsége is egyet tud érteni, és valóban hozzájárul ahhoz, hogy jobb legyen itthon az egészségügyi ellátás, javuljon a motiváció, az érdekeltség, a dolgozók hangulata, és érvényesüljön a legfőbb érdek: javuljon végre a társadalom egészségi állapota.

– Milyen visszajelzéseket kaptak eddig a tervezett online konferencia-sorozattal kapcsolatban? Az orvosokat, gyógyszerészeket érdekli?

– Még korai nyilatkozni, hiszen most küldtük ki a meghívókat. Inkább a média részéről mutatkozott eddig érdeklődés. Az egészségügyi dolgozók eléggé fásultak, szkeptikusak. Nem is csodálom, hiszen az elmúlt évtizedekben olyan sokszor ígértek már nekik szépet és jót, aztán a végén egyre inkább csak szétesett minden. Mi viszont nem ígérgetni akarunk. Közös gondolkodást szeretnénk elindítani, aminek az eredményeképpen végre egy használható egészségügyi stratégia születhetne. Olyan, ami a szakma igényeit, elvárásait és persze a gazdasági realitásokat figyelembe veszi, és bárki is kerüljön hatalomra, legyen kéznél egy jó, megvalósítható egészség-szakpolitikai program.